JEGYZŐ LEVELEI - ÚJ KÖZIGAZGATÁSI ELJÁRÁSI TÖRVÉNY - Felkészülés a KET alkalmazására (6. rész)

A hatósági bizonyítványra, igazolványra és nyilvántartásra vonatkozó eddigi szabályozás túlnyomórészt bevált, így a jogalkalmazási tapasztalatok figyelembevételével csak néhány helyen került kiegészítésre.



Lényeges új szabályozás, hogy a Ket. 162.§.(4) bekezdése alapján a hatósági bizonyítványt, a hatósági igazolványt, a szakhatóság állásfoglalását minősített elektronikus aláírással ellátott elektronikus dokumentum tartalmazhatja. Ebben az esetben jogszabály időbélyegző alkalmazását írhatja elő.

A hatóság tény, állapot, vagy egyéb adat igazolására hatósági bizonyítványt ad ki kérelemre vagy hivatalból, külön jogszabályban adott felhatalmazás alapján és az ott előírt alakszerűség és eljárási rend mellett. A hatósági bizonyítványt minden esetben írásban kell kiadni.

A hatósági bizonyítványt a Ket. 33.§.(1) bekezdésében meghatározott általános ügyintézési határidőtől eltérően, főszabályként, a kérelem előterjesztésétől számított nyolc napon belül kell kiadni.

Szabályozott a hatósági bizonyítvány tartalma, amely szerint abban fel kell tüntetni, hogy azt kinek, milyen célra, milyen bizonyítékok alapján és mely szerv eljárásában történő felhasználásra adták ki.

Az eddigi eljárási szabályok nem tartalmaztak előírásokat a hatósági bizonyítvány alaki elemeire. A Ket. 83.§.(3) bekezdése azonban elrendelte, hogy a hatósági bizonyítványnak tartalmaznia kell: az eljáró hatóság megnevezését, az ügy számát és az ügyintéző nevét, a döntéshozatal helyét és idejét, a döntés kiadmányozójának nevét és hivatali beosztását.

Abban az esetben, ha a hatósági bizonyítványt jogszabály szerint erre a célra rendszeresített okiraton kell kiadni vagy a tényt, állapotot vagy egyéb adatot kell igazolni, a hatósági bizonyítványban csak azokat az adatokat, tényeket lehet és kell rögzíteni, amelyeket a különös eljárási szabály előír.

A hatósági bizonyítvány olyan közokiratnak minősül, amelynek tartalmát az ellenkező bizonyításáig mindenki köteles elfogadni. (Ilyenek pld. anyakönyvi kivonat; erkölcsi bizonyítvány stb.)

A hatósági igazolvány olyan közokirat, amelyet a közigazgatási hatóság törvényben, kormány-rendeletben, vagy önkormányzati rendeletben meghatározott esetben és módon állít ki az ügyfél adatainak vagy jogainak rendszeres igazolása céljából.

Hatósági igazolvány például: a személyazonosító igazolvány, a lakcímet igazoló hatósági igazolvány, adóigazolvány, szolgálati igazolvány, gépjármű-vezetői engedély, mozgásában korlátozott személy parkolási igazolványa, TB igazolvány, útlevél, vállalkozói igazolvány, katonai igazolvány stb.

A bejegyzett adatok és jogok igazolására – az ellenkező bizonyításáig – a hatósági igazolványt mindenki köteles elfogadni.

A hatóság a jogszabályban meghatározott adatokat nyilvántartja.

Személyes adatok nyilvántartását csak törvény vagy a törvény felhatalmazása alapján, az abban meghatározott körben helyi önkormányzati rendelet írhatja elő.

A közigazgatási hatóságok által vezetett nyilvántartásokat két fő csoportba lehet sorolni:

  • jogszabályi előírás alapján vezetett nyilvántartások,
  • saját döntés alapján vezetett nyilvántartások.

A Ket. hatálya értelemszerűen kizárólag az első csoportba tartozó, jogszabályi előírások alapján vezetett nyilvántartásokra terjed ki. Ilyenek például:

  • az anyakönyv,
  • a polgárok személyi adatainak és lakcímének nyilvántartása,
  • építésügyi hatósági nyilvántartások,
  • adózók nyilvántartása stb.

A hatósági nyilvántartások jelentőségét bizonyítja a Ket. 36. §. (2) bekezdésének rendelkezése, amely szerint az ügyfél azonosításhoz szükséges adatok kivételével az ügyféltől nem kérhető olyan adat igazolása, amelyet bármely hatóság jogszabállyal rendszeresített nyilvántartásának tartalmaznia kell, és a személyes adatok tekintetében az adat továbbítását az adott ügy elbírálásához szükséges célból törvény lehetővé teszi, vagy az ügyfél saját személyes adat tekintetében ezt kéri.

A hatósági nyilvántartások részben nyilvánosak, mint például az ingatlan-nyilvántartás, másik csoportjuk jellemzője viszont, hogy csak az arra feljogosított személyek és szervek tekinthetnek be azokba. Ilyen például az anyakönyvi nyilvántartás, a népesség-nyilvántartás.

A hatósági nyilvántartások sajátossága, hogy a nyilvántartásba tett bejegyzés gyakran nem csupán adat, tény rögzítésére szolgál, hanem jogot keletkeztető hatása is van.

A hatósági nyilvántartásba történt bejegyzést határozatnak kell tekinteni, a bejegyzés határozat jellegű okirat.

A bejegyzés megtagadása, vagy elutasítása esetén a közigazgatási szerv indokolással ellátott teljes alakszerű határozatot hoz, amely ellen az általános szabályok szerint jogorvoslatnak van helye.

A hatósági ellenőrzés a közigazgatási szervek jogalkalmazáson kívül eső hatósági tevékenysége, melynek végzése során az eljáró hatóság jog-szabályban meghatározott esetekben és körben, közhatalmi jogosítványok birtokában bárkinél jogosult ellenőrizni a jogszabályok vagy az egyedi hatósági határozatok végrehajtását.

Például: adóhatósági ellenőrzés, fogyasztóvédelmi ellenőrzés, környezetvédelmi ellenőrzés, munkaügyi és munkavédelmi ellenőrzés. A hatósági ellenőrzés célja a jogszabályok és az egyedi határozatok megtartásának vagy végrehajtásának vizsgálata, illetve biztosítása. Ebből következik, hogy hatósági ellenőrzés során csak jogszabálysértés esetén kerül sor hatósági intézkedésre.

A közigazgatási szervek hatósági ellenőrzésre vonatkozó jogkörét a Ket. állapítja meg, a konkrét hatásköröket pedig az egyes eljárásokra vonatkozó külön szabályok tartalmazzák.

Az ügyfelet a helyszíni ellenőrzésről általában értesíteni kell. Akkor nem kell előre értesíteni, ha ez az ellenőrzés eredményességét veszélyeztetné.

Általános szabály, hogy a helyszíni ellenőrzés az ellenőrizni kívánt tevékenység folytatása idején, nem székhelyként, vagy telephelyként bejelentett magán-lakásban pedig munkanapokon 8-20 óra között végezhető.

A hatóság a tényállás tisztázása szempontjából fontos iratokat és más tárgyi bizonyítékokat végzéssel lefoglalhatja.

Ha a hatóság az ellenőrzés során jogsértést tapasztal, akkor:

  • felhívja az ügyfelet a jogsértés megszüntetésére határidő megjelölésével, valamint a jogkövetkezményekre való figyelmeztetéssel;
  • hivatalból megindítja a hatáskörébe tartozó eljárást;
  • megkeresi az intézkedésre hatáskörrel rendelkező hatóságot;
  • fegyelmi, szabálysértési, büntető-, polgári vagy egyéb eljárást kezdeményez.

 

Tisztelt Olvasó!

A Közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló törvény (Ket.) 2005. november 1-jén hatályba lépett.

A törvény alapvető rendelkezéseit cikksorozatomban ismertettem. Hátra van még a jogorvoslatokkal kapcsolatos főbb tudnivalók, a végrehajtásról, illetőleg az eljárási költséggel foglalkozó fejezetek ismertetése.

Az új eljárási törvény gyakorlati alkalmazása kezdeti nehézségekkel járhat, így ezúton is kérem a Tisztelt Ügyfelek megértését és türelmét, melyet előre is köszönök.

(Folytatás következik)

 

Balogh Edit    
címzetes főjegyző