„Ideje van az emlékezésnek”

Az ünnepélyes testületi ülésre a képviselőkön, a polgármesteri hivatal és az önkormányzati intézmények vezetőin túl, számos olyan érdeklődő is eljött, akik valamilyen emléket ápolnak még a Bata-korszakkal kapcsolatban.

John Nash feleségével érkezett Magyarországra. Maria nevű unokatestvére európai útjuk során megbetegedett, így őt és férjét ez alkalommal hiába vártuk Martfűre.

A Cikta Cipőgyár építésének fontos várostörténeti momentumait egy, a Kommunikációs és Médiacsoport által készített film segítségével idézhették fel a találkozó résztvevői.

A képviselő-testület 2011-ben határozta el, hogy emlékművet állít Jan Antonin Bata tiszteletére. Ennek a folyamatnak a jelentős állomása volt 2013. május 1-jén az elkészült szobor felavatása a városalapítóról elnevezett téren. - Most ezt az egész folyamatot áttekintettük, és annak apropóján, hogy a város születésében mit is jelentett Jan Antonín Bata, készült a „Martfű Város Díszpolgára” cím odaítélésére vonatkozó előterjesztés, hogy a képviselő-testület ezen az ülésén adjon át egy posztumusz díszpolgári díjat Jan Antonín Bata tiszteletére a közvetlen hozzátartozóknak - tájékoztatott a testületi ülésen dr. Kiss Edit.

A díszpolgári cím adományozására tett javaslatot egyhangúlag támogatta a képviselő-testület. Az erről szóló határozat alapján: Martfű Város Önkormányzata posztumusz „Martfű Város Díszpolgára” címmel tüntette ki Dr. Jan Antonín Bata urat, aki 1898. március 7-én született Uherské Hradiste (Osztrák-Magyar Monarchia) településen és 1965. augusztus 23-án hunyt el Sao Paolo-ban (Brazília), városunk alapítóját, aki élete példájával, életművével maradandó érdemeket szerzett. Martfű újkori megalapítójaként, a Bata cipőgyártó világcég vezetőjeként örök értéket alkotott. Nagyszabású tervei alapján Martfű-pusztán, a Tisza partján egy új város épült fel, Magyarország legnagyobb cipőgyára, s mellette az élhető, modern, ma már újabb gyárak övezte kisváros: Martfű, amely büszkén vallja magát Bata-városnak.

Az elismerésről szóló díszoklevelet a posztumusz kitüntetésben részesült Dr. Jan Antonín Bata unokája, John Nash vette át, köszönetét fejezve ki azért, hogy ez a város ennyire elismeri a nagyapja tevékenységét, s hogy ilyen módon megemlékeznek róla. Ahogyan fogalmazott, a nagyapjának nem az volt a célja, hogy minél több pénzt szerezzen, hanem hogy az embereknek minél jobb élete legyen, és a munkában kedvező feltételeket biztosítson számukra.

- Képviselő-testületünk döntött: immár elérkezett a rendelt ideje az emlékezésnek. Ez felelősséggel jár: a feledést le kell győzni, a múltnak emléket kell állítani. A múlt része az életünknek, az elmúlt napokon át érkeztünk a mai órához. Ideje van az emlékezésnek - hangsúlyozta a képviselő-testületi ülésen Rágyanszky István önkormányzati képviselő, a Bata-emlékbizottság vezetője. - Egy olyan modern városban élünk, amely abban is különbözik sok más településtől, hogy tudjuk, milyen előzmények után s mikor épült fel, pontosan itt. Kezünkben vannak az eredeti tervek, amelyek alapján az építkezés elkezdődött. Tudjuk, kinek akaratából jöttek létre a tervek, s ki volt az a személy, akinek döntésére, szavára minden elkezdődött.

Mára az is bizonyossá vált, hogy sajnos elkéstünk: azok az első telepesek, akik részesei voltak az első kapavágásnak, s akik az első induló gépek hangját hallhatták, akik az első pár elkészített cipőt a kezükbe vehették, nagyon megfogyatkoztak, s nagyon idősek… legtöbben nincsenek már velünk.

Nagyon küzdelmes, tartalmas életük volt: óriási eseményeknek voltak tanúi és tevőleges részesei. Láthatták, hogy a pusztán minden megváltozott, valóban modern gyár és XX. századi város épült. Erre lehet, erre kell emlékezni, ez kötelességünk.

Martfűnek különleges atmoszférát adott a Zlinből hozott Bata-rendszer. A modern gyár, a szervezettség, az egymásrautaltság, a fegyelem, az újszerű munkamódszerek és az abban a korban a környékben kiugróan magas fizetések, a magas szintű szociális gondoskodás, a kulturális lehetőségek példátlan változást hoztak a dolgozók életébe. A felvidékről, Érsekújvárról, Zlinből érkezett első telepesek számára ez volt a természetes.

Példájukat követték a környékről felvett dolgozók százai, akik megragadták a kínálkozó lehetőséget. Alkalmazkodtak az újszerű viszonyokhoz, felvették a munkatempót: megtanultak a Bata-követelmények szerint dolgozni A munkaidő után módjuk volt hasznosan eltölteni a szabadidőt - mert ez is része lett az új világnak Martfűn! Volt orvosi ellátás, sok kulturális és sportolási lehetőség, s a Cikta Munkaiskola is beindult. A felemelkedést jelentette a cipőgyárban dolgozni. Martfűn megváltozott számukra minden. A Ciktában dolgozni: rangot jelentett. A fegyelmezett munkát s együttműködést megkövetelő, ám gondoskodó, Zlinből hozott minta alapján kialakított világ példa nélküli volt Magyarországon - emlékeztetett Rágyanszky István.

Amikor a képviselő-testület elhatározta, hogy szobrot emel Jan Antonin Bata tiszteletére, akkor ez a hír körbejárta a világot az interneten keresztül. Többek között ennek a hatására jelentkezett John Nash úr is.

A hír hallatán többen kételyüknek adtak hangot, hogy járt-e egyáltalán Martfűn, hozzá köthető-e az itteni gyáralapítás. Dr. Kiss Edit tételesen cáfolta ezeket a kételyeket. - Korabeli visszaemlékezések és iratok alapján igen is járt az akkor még Tiszaföldvár külterületeként nyilvántartott Martfűn Jan Antonín Bata. Köze volt ahhoz, hogy pont ezt a helyet választották ki egy ipartelep és város megépítésére. Mindez 1938-ban történt, még mielőtt 1939 júniusában az Amerikai Egyesült Államokba telepedett volna. Az alapító okiratból pedig az is kiderült, hogy részben Jan Antonín Bata személyes vagyonából alapították meg a martfűi gyárat, a másik alapító a zlini cipőgyár volt, amelynek a tulajdonosa abban az időben szintén ő volt.

Amiért az utókor igazán hálás lehet, hogy a gyár alapításával együtt a város megalapítása is megtörtént - emelte ki a polgármester.

- Jan Antonín Bata gondolkodása messze meghaladta a korát. Büszke vagyok, hogy városunkat egy ilyen ember építette - hangsúlyozta Dr. Despotov Svetozar alpolgármester.

- Kevesen vannak ebben a teremben, akiknek a szülei, nagyszülei, vagy akár önmaguk is, ne dolgoztak volna a Bata cég jogutódjában, a Tisza Cipőgyárban - fogalmazott dr. Urbán-Szabó Béla. - Valamennyiünknek vannak gyökerei ehhez a céghez, és az, hogy a megélhetést biztosította az itt élőknek és a környező településen élőknek, megadta azt a lehetőséget, hogy az itt élők is gyökereikkel idekötődjenek, és a gyerekeiknek, unokáiknak, közvetve, közvetlenül pedig szárnyakat adjanak. Sok fiatal elkerült Martfűről, de mindenki szívesen emlékezik gyerekkorára, nagyszüleire, szüleire, akik kötődtek ehhez a gyárhoz.

- A történelmi kutatások rendkívül fontosak voltak a Bata-emlékmű elkészítéséhez, tervéhez - emelte ki Gonda Istvánné, a Bata-emlékbizottság tagja. - Olyan érzelmi kapcsolatot igyekeztünk kiépíteni Jan Antonín Bata és a város lakói között, hogy mindenki ismerje meg a város alapítóját. Megkerestük a gyárhoz köthető, legelsőként ide érkezett idős polgárainkat, megőrizve emlékeiket. Programokat szerveztünk, ahol a városalapítóval kapcsolatos ismeretek mellett szeretetet és érzelmeket is közvetítettünk. Az idősebbek eddig is nagyon jól tudták, hogy ki volt JA Bata. A bizottság munkájának eredménye az emlékszobor mellett az, hogy ma a kisgyerekek is tudják, hogy volt egyszer egy Bata bácsi.

- Pedagógusként felelősséget érzek az iránt, hogy az utódaink tudjanak a múltunkról - vette át a szót Tarjányiné Tasnádi Edit. Az ipartörténetileg is ritkaságszámba menő tervdokumentációt csodálkozva nézik a gyermekeink, hogy mi mindent álmodott meg JA Bata. Talán egy kicsit büszkék is lehetünk magunkra, hogy ezekből az álmokból sikerült sok mindent megvalósítani, és a városmagot is sikerült az utókor számára megőrizni.

Gyurcsek Ferenc Munkácsy-díjas szobrászművész azt az állapotot igyekezett a Bata-emlékszobor készítésekor megfogni, amikor az az alkotó ereje teljében volt. - JA Bata nagystílű világpolgárként élt, akinek voltak álmai. Azon szerencsés emberek közé tartozott, akik meg is valósították az álmaikat. Éppen ezért az elkészült szobor egy élő, dinamikus embert ábrázol.

A modern szobrásznak számító mester olyan szobrot készített, amin érződik, hogy a XX. században született, de egy realista alkotás.

A képviselő-testületi ülést követően közös sétára invitálták a vendégeket a szervezők a volt Cikta Cipőgyár területére, ahol az első üzemépületet látogatták meg. A séta a Bata lakótelepen, majd a Bata téren folytatódott, ahol John Nash lerótta tiszteletét Jan Antonin Bata emlékszobránál.

Ezt követően Gyurcsek Ferenc műhelygalériáját, végül a „Város születik” várostörténeti kiállítást is megtekintették a vendégek. A látogatás programjaira minden érdeklődőt vártak a szervezők. A testületi ülést követően és a közös séta során egyaránt volt alkalom a személyes beszélgetésre, cipőgyári emlékeik megosztására JA Bata Martfűre látogató unokájával.

Herbály Jánosné

Tovább a képekhez >>>