„Csak a népzenében érzem otthon magam” – bemutatkozik Pap Endre
Ha tehetné, a civil életben is népviseletben, kedvenc kanászruhájában járna, ezzel is büszkén vállalva kötődését a néphagyományokat őrző népdalokhoz, népi hangszerekhez. Utcazenész, hangszerkészítő, ha hívják, vásárokban, népzenei rendezvényeken is örömmel játszik citeráján, hegedűjén, furulyáin. Bár felsőfokú tanulmányai miatt évek óta Budapesthez kötik a mindennapok, Pap Endre továbbra is büszkén vallja magát martfűinek, azt mondja, nem került el Martfűről, csak diplomáért ment a fővárosba.
A nagyvárosi élet a tömeg és a modern világ számára a szükséges rosszat jelenti, ellentétben a gyermekkora óta szívében őrzött magyar népzene harmóniájával. „Sosem voltam olyan, mint a többi fiatal”- árulja el magáról közvetlen őszinteséggel.
Igazi munkájának, mely hobbija is egyben, a hangszerkészítést vallja, még akkor is, ha tudja, a 12 éves kora óta művelt mesterségből nem lehet megélni. Nosztalgiával emlegetett, első szegedi „ládagyári” citeráját már egy komolyabb hangszer követte, melyet saját maga készített el középiskolás éveiben, mezőtúri mestereitől elsajátítva a citerakészítés fortélyait.
Miközben a népdalok eredetét is kutatva, a népzene számára kedves műfajai között töltötte napjait, újabb hangszer, a hegedű is középpontba került. Nem csak játszik rajta, szívesen javítja is azokat, vagy kézi munkával fejezi be az előre gyártott darabokat.
Az utcazenélés, még ha örömből is fakad, egyetemi tanulmányai és élete finanszírozása miatt vált szükségessé, melyről nem őriz kellemes emlékeket. Annál inkább mesél büszkén az óbudai zeneiskolában folyó zenei tanulmányairól, mely a műszaki egyetem mellett szintén fontos része fiatal éveinek. A zeneakadémia neves tanárától, Jánosi Andrástól tanul hegedülni, akit nagyszerű tanárként és emberként emleget, nagyra becsülve a tőle kapott zenei tudást és hagyománytiszteletet.
A magát különcnek tartó 29 éves fiatalember kizárólag a népzene környezetében érzi jól magát, így baráti kapcsolatai is innen származnak. A népzenével, néptánccal foglalkozó martfűi barátain kívül a zeneakadémia zenészei közül is sok társát tiszteli, és gyakran találkozik, zenél velük.
A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Közlekedés Karának végzős hallgatója hamarosan diplomás mérnökként is szerencsét próbál az álláskeresők világában, ám interjúnk végén álmait, vágyait firtatva így búcsúzott: „Ha Isten is segít, akkor remélem más dolgom sem lesz, mint a hangszerkészítés.”
Pap Endrével rögzített beszélgetésünket, róla készített rövidfilmünket ezúton ajánljuk nézőink figyelmébe.
Magyar Mária