Jubileumot ünnepel a Victory Martfűi Kyokushin Karate Klub

– A klub mondhatni egyidős a karate pályafutásoddal, hiszen 30 évvel ezelőtt te is ott álltál a sorban, akkor még kezdő gyermekként. Hogyan emlékszel vissza a kezdetekre?

– Nagy szeretettel és örömmel. Két hónappal előtte kezdtem gyakorolni a nagybátyámmal, aki karatézott, majd mivel édesapám az edzések helyszínén dolgozott, kierőszakoltam magamnak pár alkalommal, hogy beállhassak Békésiné Ildikó egyéni edzéseire. Szeptemberben, mikor az edzések elindultak, pár hétig talán háromszázan is megfordultak a „táncteremben”. Nagyon kemény fizikai edzések voltak, klasszikus „kyokushin spirit”, és bennem egy nagy remény és várakozás. Magával ragadott az egész és csak sodort… Emlékszem az érzésekre, ahogy megerősödött, kiemelkedett néhány személyiség közöttünk, ők meghatározóak voltak számomra nagyon.

 – Később már edzőként is tevékenykedtél, évekig vezettél több csoportot is, viszont az életed úgy alakult, hogy Budapestre költöztél. Távolléted ellenére mi motivált a klub további működésében és ez milyen áldozatokkal járt számodra?

– Nem áldozatnak éltem meg sosem. A helyemen vagyok és teszem a dolgom. A karate vált a rendezőelvvé az életemben. Ehhez igazítottam mindent. A magánéletemet is teljesen. Amikor kezdtem a főiskolát az első évben szerdánkét haza vonatoztam edzést tartani és este vissza, majd péntek - szombat ismét Martfű és Kengyel. Egész héten arra gyűjtöttem, hogy tudjak utazni edzésre, versenyekre. Később pedig arra, hogy amikor anyagilag rosszabbul ment, akkor is tudjunk külföldre menni és el tudjunk kezdeni kisebb nemzetközi versenyeket. A dojot fejlesztettem mindig, programokat, edzőtáborokat szerveztem, cikkeket írtam és rettentő sok edzéstervet. Szeretem a szülővárosom, Martfűt. Én martfűi vagyok. Szeretem a tanítványaim és a harcművészetet. Ez megfelelő motiváció volt a 30 évre, kitartani és minden probléma esetén a megoldást keresni. Nagyon sok örömöt kaptam.

– Számításaid szerint körülbelül hány fő gyakorolhatta a karate alapjait a klubban az elmúlt 30 év alatt?

– Már próbáltuk összeszámolni… hihetetlen számok jöttek ki, főként így a 3 településen. Mára biztos több ezer.

– Kik voltak a klub életének legmeghatározóbb alakjai, akik lefektették a martfűi karate alapjait?

– Ezt sokszor átgondoltam a mostani ünnepség kapcsán is. Nagyon fontosnak tartom, hogy lássuk, itt MINDENKI fontos és korábban is az volt. Mindenki beletette a maga 1-2-3 vagy 10 évét… Azt nem lehet megmondani, hogy mikor volt fontosabb a munka, az elején vagy később. Mindig az. Most fontos a munkád! Gyere és cselekedj!

Az alapokat Békésiné Ildikó, Kőműves Karesz, Szokolai Sanyi tette le, de még sokaknak volt benne 1-2-3 éve… Karesznak több, ő az egyik motorja, tartóoszlopa volt a csapatnak.

– A Victory tavaly tizedik alkalommal végzett első helyen az országos pontversenyen. Az elmúlt három évtizedre visszatekintve, te mely eredményekre emlékszel vissza legszívesebben?

– Huhh… Tényleg a sok nagyszerű emberre emlékszem a legszívesebben. Hogy amikor kellett, félre tudtunk tenni mindent és összetartottunk. A közösségünk mindig kiemelkedő volt. A sok megvalósult tervre. Az első barnaöveseimre, majd Búzás Gábor Sensei fekete övére és még 14 tanítványom követte eddig, mindegyikükre büszke vagyok. Pető Krisztián hőstettére a VB-n, Balogh Zsolt vagy Körmöndi Lídia kiemelkedő, stabil eredményeire, a sok nagy csata előtti pillanatra, amikor átbeszéljük a taktikákat… Hogy olyan emberekkel dolgozhatok együtt, mint Szűcs Gergő vagy Kovács Sándor, és a sok most fejlődő, pozíciójában erősödő tanítványra. Nagy örömmel figyelem és segítem őket, már egy egész szövetség hasznára tudunk lenni. Mosollyal, örömmel tudok gondolni sok régi tanítványra, és talán egy kicsit ők is ránk…

 – Miként ünneplitek ezt a szép eredményekkel teli jubileumi évfordulót?

– Egy nyári edzőtáborral, jubileumi edzéssel, közösen a régiekkel, újabbakkal és a jelenlegiekkel. Egy bankettel, ahol ismét együtt lehetünk. Készül egy jubileumi póló és egy mozifilm mi, hasonlóan, mint a 25 éves évfordulón. És szeretnék év végére egy kiadványt is. És edzéssel, felkészüléssel, tervekkel, munkával… hisz a 30 év vége valami új kezdete! Hajrá Victory Martfű!

– Hatalmas akarat, kitartó munka, céltudatosság és talán mind közül a legfontosabb az „Önmagunk felett aratott győzelem”… 

Gratulálunk az eredményekhez és hasonló szép sikereket kívánunk a következő 30 évre!

Hajrá Victory! Hajrá Martfű!

Körmöndi Lídia