Ovibálon „cirkuszoltak” – A gyermekekért tesznek mindent, és értük áll melléjük az egész város
Nem mindennapi cirkuszi mutatványok nevettették a nagyérdeműt az idei ovibálon. Teltházas vendégsereg egész estés szórakoztatásáról gondoskodtak újra a martfűi óvodák és bölcsőde dolgozói, maguk köré gyűjtve a lelkes szülőket, akikkel együtt nem csak a táncos bemutatókon remekeltek, de minden más báli feladatban is odaadóan segédkeztek. A vendégek a belépőjegyükkel, vásárlásaikkal, a támogató cégek, intézmények, magánszemélyek pedig a felajánlásaikkal járultak hozzá a bál sikeréhez. A többit felsorolni is nehéz, annyi helyről érkezett segítség a közös ügyért, a gyermekekért.
Mindenki tudja már, a Játékvár Óvoda és Bölcsőde Portyázó Porontyok alapítványának bevétele olyan összefogással gyarapszik minden esztendőben, amire nem csak az ovis közösség tagjai lehetnek büszkék, de egész Martfű is. S mi az, ami ennyi embert hoz el a bálra? Az a hangulat, élmény és szeretet, amivel a műsor készítői és fellépői ajándékozzák meg közönségüket. Az intézmény vezetői szerint a 23 éves alapítvány sikere a közösségük erejében rejlik.
– „Hogy miért is ilyen a mi bálunk? – Azért, mert egyedül nem megy, ilyen a mi intézményünk, ilyenek a mi óvodáink, bölcsődénk, mindenki szívvel, lélekkel részt vesz benne – meséli Gonda Istvánné óvodavezető, arra is kitérve, a báli készülődés idejére esett a bölcsőde átadása, ami szintén rengeteg munkával járt. – „Estéket, fél éjszakákat készültek erre az estére dolgozóink, hogy minden vendég úgy menjen haza, hogy nagyon jól érezte magát. Nagyon sok visszajelzést, köszönetet kapunk a szülőktől, itt az óvodában, bölcsődében, az utcán, bárhol a városban, hogy jól szórakoztak, rendezhetnénk többször is bált.
Az óvónők, dajkák táncos produkcióiról Zsuzsa büszkén mondta el: „az, hogy ilyen bátran ki mernek állni és táncolni, szerepelni a kollégák, a sok-sok évvel ezelőtti mesejátékok idején kezdődött. De nem ment egyből, meg kellett ezt is tanulni, így ma már senki nem szégyenlős, aki szereplést vállal. Természetesen nem csak táncolnak, hiszen a sok feladat miatt az ötven munkatárs két-három dologról is gondoskodik. Díszletek, jelmezek, büfé, tombolák, és még sok egyéb, amiben szükség van a munkájukra.
– „Egyre több feladat van, amiben a szülők is kiveszik részüket” – teszi hozzá Turnyánszkiné Enyedi Andrea. Az intézményvezető-helyettes szerint az óvó nénik illetve a bölcsődében dolgozók motiváltságán is múlik, hogyan tudják a szülőket bevonni. – „Örülünk, hogy egyre jobban sikerül ez, és amellett, hogy velünk vannak, lelkileg is támogatnak bennünket. Már a büfében is segítettek, finomabbnál-finomabb sütiket, palacsintát is sütöttek. Bárkihez fordulunk a városban – az iskolák, a Művelődési Központ dolgozói vagy az önkormányzat – mindenki azon van, hogy segítsen. Ez nagyon jó érzés nekünk, és éppen ezért szoktuk azt mondani, hogy ők mindannyian a közösségünkhöz tartoznak.”
Arról is örömmel meséltek az óvoda vezetői, hogy milyen nemes célra fordítják a bevételt. –„Most is szeretnénk majd a mikulásnak egy kis segítséget nyújtani ahhoz, hogy minél több ajándékot hozzon az óvodába a gyerekeknek” – újságolta Andrea, hangsúlyozva, a bál nagyon jó anyagi bázist teremtett a tervekhez, melyek között a későbbiekben az óvodai csoportok kirándulásának költségeit, a nagycsoportosok budapesti kirándulásának útiköltségét is ebből finanszírozzák.
Az alapítvány tehát teljesíti feladatát, szinte virágkorát élve napjainkban. A célok megvalósulnak, az emberek szórakoznak, az adományok gyűlnek, a gyerekek is boldogok. Valami azonban más lesz a jövőben, hiszen ez a bál változást is hozott. A műsorok között búcsúzást sejtető pillanataival csalt könnyeket a vendégek szemébe a cirkusz porondmestere, az óvoda vezetője Gonda Istvánné.
–„A változás mindig jót hoz magával, kell, hogy jót hozzon magával” – mondja Zsuzsa, leginkább az óvodára, kollégáira gondolva, akik hamarosan nélküle folytatják majd a közös szakmai munkát. – December elsejétől már nem dolgozom. Még sokáig az intézvény tagja leszek, hiszen felmentésemet töltöm, de nyugdíjba fogok vonulni. Egy kis dallal készültünk Andival közösen, a nagy publikum előtt valahogy elmondva, hogy valaki leveszi a kalapot, valaki pedig fölteszi. Nem éreztem, hogy ez szomorú lenne, ez egy vidám történet, persze kicsit megható, amit láttam az emberek arcán. De azt is láttam, hogy boldogan énekeltek velünk, érezve azt, hogy jó kezekben marad itt minden, hiszen egy fantasztikus társulat van itt az óvodában, bölcsődében. Itt nem egy emberen múlik, hogy ilyen jó munka folyik, és ennyire megbecsülnek bennünket, hanem ezen a kollektíván, ezt pedig folytatják tovább” – fogalmazott kollégáit biztatva, pár nappal az utolsó munkanapja előtt.
Andrea – aki hamarosan átveszi a stafétát – elárulja, hogy számára nagyon megnyugtató volt, hogy a búcsúzásnak szánt daluk alatt együtt énekelt velük a közönség. – „Biztosan fognak nekem is segíteni a következő bálok szervezésében, és együtt haladunk tovább azon az úton, amit elkezdtünk, és tovább folytatjuk ezt a színvonalas szakmai munkát.”
Andrea a jó hírek között örömmel újságolja, hogy ebben az évben minden eddigit felülmúlta a tombola felajánlások mértéke. – „10 órára már egy darab tombolánk sem volt, az azonnal nyerő tombolát fél óra alatt megvették, mind a hétszázat. Ezzel nagyon sokat segítettek a bál résztvevői is abban, hogy ez így sikerüljön. Köszönjük szépen a rengeteg segítséget, támogatást a szülőknek, nagyszülőknek, Martfű lakosságának, kiemelve a Városüzemeltetési Csoport munkatársait, a Művelődési Központ dolgozóit. Szeretném megköszönni a Játékvár Óvoda és Bölcsőde dolgozóinak mind azt a munkát, amit a bál előkészítésében, megvalósításában tettek szívvel-lélekkel. Váczyné Óvári Anettnek külön köszönjük a munkáját, aki betanította a táncokat a lányoknak, a fiúknak is. Nagyon jó hangulatú táncot rakott össze, amit gyönyörűen előadtak a lányok, a fiúkon pedig jót szórakoztunk.
Gonda Istvánné is köszönetét fejezi ki a támogatóknak, a sok segítségért. – „Nagyon köszönjük Fehér Imrének, aki elindította ezt az alapítványt annak érdekében, hogy az intézménybe járó gyermekek jól érezzék magukat, élményeket tudjanak szerezni, és minden fontos eszköz, játék a rendelkezésükre álljon. Köszönjük a Művelődési Központ dolgozóinak, akik között most szeretném Stoica-Bodor Sanyit kiemelni. Igyekezett megteremteni nekünk a legjobb feltételeket ahhoz, hogy gyönyörűen rendezzük be az épületet is. Szeretnénk megköszönni azoknak a segítőinknek – a Városüzemeltetési Csoport tagjainak és a közcélú foglalkoztatottaknak is –, akik az erejüket adták, hisz rengeteg mindent kellett ide-oda pakolni.
Huszonhárom éves az alapítványunk, és amit akkor megfogalmaztunk célt, hogy az ide járó bölcsis és ovis gyerekek esélyegyenlőségéért, élményszerzéséért, eszközellátottságáért dolgozzunk, minden évben meg tudtuk valósítani. Számunkra a legfontosabbak a gyermekek, értük tesszük mindezt, és értük állt mellénk egész Martfű.” – zárta feltehetően utolsó báli összegzőjét a tőle megszokott, szeretettel teli mosolyával Gonda Istvánné, aki búcsúnak szánt dalával a bál legemlékezetesebb perceiben egyszerre nevettette és ríkatta meg közönségét.
Arra a kérdésemre, hogy mennyire fog hiányozni a bál és az előkészületek, csak ezt felelte: – „Semennyire, én mindig itt leszek!”
Magyar Mária