Ugrás a fő tartalomhoz Ugrás az elérhetőséghez

Palócföldön jártunk

A Kárpát-medencei Magyarság Művelődési Kör tagjaival őszi kirándulásunkon, palócföldön, felvidéken jártunk. Utunk első állomása Hollókő, az UNESCO Világörökség listáján szereplő falu. Híres a palóc népviselet, amely szinte mindent elárul viselőjéről: családi- vagy vagyoni állapotát, életkorát, milyen ünnepi alkalomra készült.

Míg a kenyérlángosra várakoztunk, vállalkozó útitársainkat beöltöztették ünnepi viseletükbe. Idegenvezetőnktől megtudhattuk, mi célt szolgál a főkötő, a pruszlik, az ingváll, a sok alsószoknya. A kemencében sült kenyérlángos elfogyasztása után bejártuk a falut, gyönyörködtünk az ófalu régi időket őrző, szép házaiban, fatornyos katolikus templomában. Hollókő várát ezúttal csupán a távolból fotóztuk, így ha legközelebb erre járunk, lesz még megtekinteni valónk.

Következő megállónk Mohora volt, ahol a palócföld írójának, Mikszáth Kálmánnak és feleségének, Mauks Ilonának az emlékét idéztük. A legenda szerint a Mauks ház kertjének több mint 150 éves gesztenyefája alatt születtek oly híres művei, mint a Különös házasság, és több novellája is. A Művelődési Kör emlékszalagját Mikszáth mellszobránál helyeztük el.

A Mauks házzal szemben áll a falu kultúrháza, az egykori Tolnay-kúria, amelyben a modern magyar színjátszás egyik legeredetibb egyénisége Tolnay Klári élt, gyerekeskedett. Kétszeres Kossuth-díjas, érdemes és kiváló művész, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja. A Kossuth utcában álló emlékház a színésznő életútját mutatja be sok-sok fotóval, használati tárgyaival, gyönyörű színpadi ruháival.

Balassagyarmaton a Palóc Múzeumot jártuk be, amely „A bölcsőtől a sírig, a paraszti ünnepek és hétköznapok Nógrád megyében” címmel mutatja be a vidék gazdag népi hagyományait. Az emberi élet három nagy fordulója: a születés, a házasságkötés és a halál adják a kiállítás fő pillérét, és az ezeket összekötő életszakaszok köré csoportosítják mondanivalójukat. A paraszti világ részleteibe pillanthatunk be a kiállított használati tárgyak, alkalomhoz illően öltöztetett bábuk segítségével.

Salgótarján, Eresztvény természetvédelmi területén található a Salgó Hotel, ahol megszállt csoportunk, hogy másnap újult erővel folytathassuk utunkat.

Kirándulásunk második napjának reggelén a szlovák-magyar határon álló Somoskő várát kerestük fel. A középkori várból csodálatos kilátás nyílik a környék településeire. A hegyoldalban lefelé sétálva pedig megnézhettük a csodálatos bazaltorgonákat, az egykori vulkanikus működés tanúit. A somoskői várhegy oldalából kihajló, 8-9 méter hosszú keskeny bazaltoszlopok orgonasíp módjára helyezkednek el.

A vár alatt található kis házikó a Petőfi Emlékkunyhó. Annak emlékére épült, hogy Petőfi Sándor 1845. június 12-én látogatást tett Somoskőn. A legenda szerint ebben a kis házban szállt meg egy éjszakára. Kicsit lentebb, a Petőfi emlékparkban az aradi vértanúk domborművei láthatók, előttük pedig Batthyány Lajos mártír miniszterelnök bronz mellszobra áll.

Szlovákia, Fülek. Éppen húsz éve jártunk erre a Művelődési Kör akkori tagjaival, még Hegedűs Misi kalauzolásával. Azóta romjaiból folyamatosan megújul a felvidék legnagyobb vára. A vármúzeum felújított épületében a település és a vár történetét ismerhettük meg.

Ezt követően utunk ismét hazai tájakra vezetett. Meg sem álltunk Ipolytarnócig, ahol az ősmaradványok őrzik a 20 millió éve bekövetkezett vulkáni katasztrófa idején itt őshonos élőlények nyomait. Nagyon érdekes volt végigsétálni a Borókás árok mentén húzódó tanösvényen, ahol a földből cápafogak, rája maradványok kerültek elő, amelyek bizonyítékai, hogy itt hullámzott a Paratethys tenger. A tenger visszahúzódott, illetve a szárazföld kiemelkedett. Az ősi világ iszapjában az őslények nyomai megmaradtak. Eddig 11 gerinces állatfaj több mint háromezer lábnyomát sikerült beazonosítaniuk a kutatóknak. A legnagyobb ragadozó a medvekutya, a leggyakrabban pedig az ős orrszarvú nyomait fedezhették fel. Az állatoknak trópusi-szubtrópusi őserdő adott otthont, amiről a több mint 15 ezer levéllenyomat tanúskodik. A megkövesedett ősfenyő évszázadokon át a táj szerves részét képezte, a Borókás-árkot átívelő természetes hídként. Az eredetileg több mint80 méter magasra,8 méter kerületűre becsült fenyő maradványait ma már szigorúan védett helyen őrzik.  A sok-sok lábnyom fölé emelt épületben hologramos animációs technikával életnagyságban megelevenedtek a beazonosított lábnyomok gazdái.

A múzeum bejárata melletti fedett helyiségben láthatók a Bükkábrány határában fellelt 7 millió éves ősfenyők – ezek konzerválása még folyamatban van.

Hazafelé vezető utunk utolsó megállóhelye Mátraverebély volt, a Szentkúti zarándokhely hazánk egyik legrégebbi, leglátogatottabb Mária-kegyhelye.

Köszönjük a Hegedűs Mihály által nagy gondossággal összeállított programfüzetet, egyesületünk elnökének, Szántó Marikának a kitűnő szervezést. Ezúttal is olyan élményekben részesültünk, amelyeket sokáig emlegethetünk. Egyesületünk legközelebbi eseménye a Magyar Kultúra Napján, 25 éves jubileumunk megünneplése.

Máté Gizella

Tovább a képekhez>>>

Minden jog fenntartva © 2011-2021 Martfű Város