Jubileumi Hangversennyel köszöntötték a kórus megalakulásának 40. évfordulóját
Négy évtizedes fennállását ünnepli a Martfű Városi Nőikar. Az ebből az alkalomból rendezett hangversenyen, 2019. április 27-én, a városunk zenei életét meghatározó, kivételes közösség ajándékaként, a főszerep ezúttal is a kórusmuzsikáé volt, igényes, értő közönség és baráti kórusok körében.
 |
A nőikar megalakulása óta kiváló kapcsolatot tart fenn a megye kórusaival. Közülük is kiemelkedik Tiszaföldvár város két jeles művészeti közössége, a Tiszaföldvári Pedagógus Nőikar és a Tiszaföldvári Férfikórus. A Martfű Városi Nőikar jubileumi ünnepén mindkét kórus elfogadta a meghívást, és megtisztelték műsorukkal az ünnepi hangversenyt, kórusunkat és a közönséget.
„Lehet élni zene nélkül is. A sivatagon át is vezet út. De mi […] azt akarjuk, hogy az ember ne úgy járja végig élete útját, mintha sivatagon menne át, hanem virágos réteken.”
Kodály Zoltán e gondolatai jegyében nyitotta meg a Martfű Városi Nőikar Jubileumi Hangversenyét Rágyanszky István önkormányzati képviselő. A Művelődési, Oktatási, Sport, Civil- és Egyházi Kapcsolatok Bizottsága vezetője e különleges alkalomból nagyszerű kórusokat, kórusvezetőket köszönthetett:
- a 2006-ban alakult Tiszaföldvári Pedagógus Nőikart és karnagyukat, Erdős Mihálynét,
- az 1924-ben megalakult Tiszaföldvári Iparos Dalkör mai utódait, a Tiszaföldvári Férfikart és karnagyukat, Szabó Zsoltot,
- és városunk kórusát, a Martfű Városi Nőikart, a kórus korábbi tagjait, első, alapító karnagyukat, Bozorádi Jánost és jelenlegi karnagyukat, Szabó Zsoltot.
A Martfű Városi Nőikar hivatalosan 1979-ben alakult meg, ám már előtte is működtek iskolai kórusok Martfűn. A középiskola kórusa Bozorádi János vezetésével akkoriban minden lehetséges díjat megnyert - míg az általános iskola tantestületében megmutatkozott a hajlandóság a kórusmozgalom megindítására. Ebből a két forrásból alakult meg 1979-ben a Nőikar, a Tisza Cipőgyár szakszervezete és a Művelődési Központ hathatós támogatásával.
A sok próba, gyakorlás meghozta az eredményét, a kórus igen hamar kitűnő minősítést szerzett. A Művelődési Központ akkori igazgatói, Ibolya László majd később Erneszt Péterné is szívén viselte a Nőikar támogatásának ügyét.
Városunk zenei életének meghatározója a kórus, munkájuk révén igényes, zeneértő közönség nevelődött ki Martfűn. A kórus sikerei a munkával arányosan, sorra jöttek, sikert sikerre halmoztak, magasabb minősítést szereztek, nívós fesztiválokon szerepeltek, rádió- és lemezfelvételt készítettek, több városi kitüntetésben részesültek.
A kórus napjainkban is kétévente házigazdája a Megyei KÓTA által rendezett Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Felnőtt Énekkari Találkozónak, mely nagyban segíti a kórusok szakmai összetartozását és továbbfejlődését.
– Honnan van, miből ered az az erő, amely ennyi éven-évtizeden át megtartotta a kórust, s átsegítette a gondokon, nehézségeken? Hogyan alakul ki az a varázs, amit hamarosan megtapasztalunk?
Rágyanszky István négy olyan tartópillérről beszélt, amely hosszú távon is biztosíthatja a kórusok fennmaradását és sikeres működését.
– Az első pillér a zene, az éneklés - a kóruséneklés szeretete, ami a kórusba hozza, s ide köti a tagokat. A kórus hangszere maga az emberi hang – a kórusmuzsika hangzása az a nyelv, amelyet mindenki megért, s a legszebb hangzás, amit egy hangszer kiadhat magából: maga az élő, emberi hang. A kórus hangja-hangzása, annak emberi-lelki harmóniája nemesíti és Istenhez emeli a lelkeket.
A másik tartópillér a karnagy, a kórus vezetője. Ahhoz, hogy a zenélés élményt nyújtson, igényes, értékes műsor kell, s szakavatott, igényes vezető, karnagy. Szerencsésnek mondhatja magát a kórus, hogy ilyen egyéniséget sikerült első vezetőjének tudni, mint Bozorádi János. Számára rendkívül fontos volt a művészi célok mellett a baráti közösség kialakítása. Rendelkezett azzal a képességgel, amellyel mind a próbákon mind a fellépéseken csendes igényességével, türelmes tanításával, pedagógiai érzékével élménnyé tudta formálni a közös zenélést. A kórus minden tagja átélhette azt az élményt, hogy a zenei alkotómunka részesévé vált.
Ezt a szellemiséget hozta magával a férfikar karnagya, Szabó Zsolt is, aki nagy titok tudója lehet, hiszen megélhette - megtapasztalhatta, milyen is egy nőikart vezetni a már jól ismert férfikórus mellett. Személyét mindkét kórus a magáénak érzi, s rajta keresztül még szorosabb a két kórus zenei kapcsolata, együttműködése.
A harmadik pillér a kórusból kialakult - kialakított közösség. A kórusokban éneklés szeretete olyan, azonos érdeklődésű embereket hoz össze, akiknek vannak közös céljaik, témáik. Barátságok, baráti csoportok alakulhatnak ki, akik hajlandók azonos célért dolgozni, próbákon, fellépéseken. Ahhoz, hogy egy kórus ilyen valódi közösségé váljék, kellenek a közös élmények, azok, amelyeket az igényes műsorpolitika és a fellépések sikerei biztosítanak.
A negyedik tartópillér az értő közönség: mi magunk, akik nem tartozunk egyik kórus tagjai közé sem, ám örömmel hallgatjuk produkcióikat, kísérjük őket fellépéseiken, tapssal, ovációval fejezzük ki elismerésünket. Elismerésünket a munkáért, a precíz megszólalásért, az őszinte, tiszta hangokért, hiszen a fellépés, az előadás a kórus és karnagya munkálkodásának, együttműködésének gyümölcse – amit sok-sok lemondás, egyeztetés, gyakorlás, próba előz meg.
Itt, Martfűn mind a négy tartópillér nagyon erős, a Nőikar ma is aktív, sikeres, amelyben jócskán benne van az elmúlt négy évtized komoly munkája – hangsúlyozta Rágyanszky István ünnepi összegzésében.
A Martfű Városi Művelődési Központ és Könyvtár igazgatójaként, egyben a jubiláló nőikar meghatározó tagjaként Asztalosné Kocsis Enikő is köszöntötte a hangverseny résztvevőit, a vendég kórusokat, méltatva gyönyörű műsoraikat, amellyel megtisztelték a rendezvényt.
– 40 év egy ember és a kórus életében is hatalmas idő. Ezt nagyon meg kell becsülnünk, amit eddig és ezután is megteszünk! – erősítette meg a hangversenyen dr. Papp Antal polgármester.
„Martfű város köszönetét fejezi ki a magyar zenekultúra szolgálatában nyújtott kiváló tevékenységéért, a kórus megalakulásának 40. évfordulóján” – olvasható a jubileumi hangversenyre készült emléklapon, jelölve a kórusban eltöltött éveket is.
A kórus tagjai közül többen már évtizedek óta erősítik a nőikart. Asztalos Árpádné 30, Takácsné Balla Magdolna 34, Sinkáné Szőke Ilona 36, Kurenkov Vlagyimirné 38, Gonda Istvánné pedig kerek 40 éve, a kórus fennállása óta énekel a közösségben. A nőikar életében meghatározó szervezőmunkájáért külön elismerésben részesült Bettenbuch Tünde, aki 26 éve tagja a kórusnak.
A nőikart fenntartó intézmény vezetőjeként Asztalosné Kocsis Enikő nagy tisztelettel köszöntötte Erneszt Péterné Icut, akinek nagyon sok munkája volt abban, hogy ez a kórus ilyen színvonalasan működik.
Martfű város zenei életében végzett kimagasló művészi tevékenységéért, a kórus megalakulásának 40. évfordulóján díszoklevelet vehetett át a Martfű Városi Nőikar valamint Bozorádi János és Szabó Zsolt karnagyok.
Vezényletükkel sorra léptek színpadra a kórusok, a Martfű Városi Nőikar korábbi tagokkal kiegészülve, a záró összkari mű elénekléséhez pedig együtt énekelve: Néked zeng ez a dal /Szívünk téged ünnepel ma.
A fellépő kórusokat hamarosan ismét hallhatjuk Martfűn. Május 10-én, Pünkösd hétfő délutánjára, más kórusokkal kiegészülve, már a következő kórushangversenyre invitált Kovácsik Antal plébániavezető, ezúttal a csodálatos akusztikájú Szent Tamás-templomba.
Ez a születésnap sem múlhatott el torta nélkül, és Martfű Város Önkormányzatának ajándékaként új fellépőruhának is örvendhetnek majd a nőikar tagjai. Az ünneplő kórusok szép repertoárjai, a közösen megélt kórusmuzsika adjon újabb lelkesedést és kitartást a következő negyven évre is a Martfű Városi Nőikar minden tagjának, akik Pitoni ez alkalommal is felcsendült műve alapján hittel vallják: „Boldog, aki énekel”.
Herbályné Kalmár Irén