„Ahol a hősöket nem felejtik, mindig lesznek újak”

Az 1956-os forradalom ismert és ismeretlen hőseire emlékeztünk 2019. október 23-án, az akkor történtek felelevenítésével is leróva tiszteletünket és kegyeletünket a szabadság napján.



Az iskolai és a városi ünnepi programokon, „Örökségünk” címmel, a Szolnoki Szakképzési Centrum Damjanich János Szakképző Iskolája és Kollégiuma diákjainak emlékműsora idézte a forradalmi eseményeket. Városunk lakói, önkormányzati és oktatási intézményei, egyházai és civilszervezetei ünnepi díszmenettel és koszorúzással is megemlékeztek a forradalom eszméiről és hőseiről.

„Az igazi ’56-os történésekről sokáig nem lehetett beszélni, a mai napig vannak olyanok, akik nem mernek róla szólni, még mindig tartva valamitől. Pedig a szabadság iránti vágyunk áthatja egész történelmünket, hiszen mindig próbáltuk kivetni a nyakunkból a rabigát, és harcoltunk az elnyomás ellen” – fogalmazott a forradalom és szabadságharc alkalmából rendezett városi ünnepi megemlékezésen Szekeres Mónika Gizella önkormányzati képviselő. 

Az 1956-os évet a totalitárius szovjet-rendszerben jelentkező első törésvonalnak is szokták nevezni. Keletről nyugat felé egy hatalmas hullám rázta meg Európát. Június 28-án a Lengyelországi Poznan-i munkásmegmozdulás elindított valamit a keleti blokkban, ahová a II. Világháború után hazánk is kényszerült.

A magyarországi események október 6-án kezdődtek Rajk László és társai újratemetésén, ahol közel 200 ezer ember jelent meg, és a diákság a Batthyányi-örökmécsesnél tüntetett. Ezt követően az ellenzék egyre többet hallatta hangját, és a diákok is elkezdtek szervezkedni.

A vidék elégedetlensége a fennálló rendszerrel szemben olyannyira felszínen volt, hogy amint megérkeztek a hírek az egyetemistákon és a mozdonyvezetőkön keresztül az 56-os eseményekről, megalakultak a gyárakban a munkástanácsok, amelyek felváltották a kommunista és a Magyar Dolgozók Párja szervezeteket.

Ünnepi beszédében Szekeres Mónika Gizella a martfűi ismert történésekre is kitért, Cseh Géza: Válogatás az 1956-os forradalom levéltári dokumentumaiból műve alapján.

Október 26-án ledöntötték a forradalmárok a szovjet hősi emlékművet, majd továbbmentek Tiszaföldvárra és Cibakházára, és ott is segítettek az emlékművek lerombolásában.

A Martfűi Tisza Cipőgyár Védelmi Bizottságának közleménye - 1956. október 28., I. sz. tájékoztató a Tisza Cipőgyár dolgozói részére:

„Közöljük a gyár dolgozóival, hogy az üzem rendjét és védelmét szolgáló bizottságot a mai napon megalakítottuk. Ez a hét tagú bizottság hivatva van arra, hogy míg a munkástanács akár ideiglenesen vagy véglegesen meg nem alakul, biztosítsa a gyár védelmét és az ezzel kapcsolatos ügyvitelt. Feladata az, hogy míg a kritikus idő tart, gondoskodjon a fizetések időbeni folyósításáról, az étkeztetés és egyéb ezzel kapcsolatos ügyek intézéséről.

A fenti bizottság megszervezte a gyár védelmét, egy 80 tagú munkásőrséget, amely a nap teljes szakában biztosítja a gyár védelmét. Ugyancsak gondoskodott az élelem biztosításáról, továbbá a lakótelep élelmezésének, kenyér, hús, stb. ellátásáról.

Mindaddig, amíg a munkástanács ideiglenesen, vagy véglegesen meg nem alakul, minden olyan üggyel, amely a gyárral, vagy a dolgozókkal kapcsolatos, ehhez a bizottsághoz forduljanak.

A gyár területére a fenti bizottság engedélyén kívül senki be nem léphet. Minden eddig kiadott utasítás, bárki részéről volt az, a mai nappal hatályát veszti.”

Október 31-én a repülőtiszti iskolán külön, 15 tagú Forradalmi Katonai Tanács alakult, amely a politikai tiszteket elmozdította állásukból, és a tanács utasítására november 1-je körül a Martfű térségében felvonuló szovjet alakulatokat orosz nyelvű rádióüzenetben szólították fel, hogy ne lőjenek a magyarokra.

November 3.-án 85 százalékos jelenléttel a forradalmi munkástanácsba üzemrészenként megválasztották a dolgozókat, itt nők is kaptak megbízásokat.

November 17.-én kihirdették a Tisza Cipőgyár Munkástanácsának ideiglenes működési szabályzatát.

November 23-24-én a megyében egyedül a Martfűi Tisza Cipőgyárban tartották meg a Nagy-budapesti Központi Munkástanács felhívására a sztrájkot.

November 28-án a Tisza Cipőgyár több megyei gyárral közösen részt vett egy gyűlésen, ahol kinyilatkoztatták, hogy a központi hatalom intézkedéseit a munkástanácsokkal szemben nem tudják elfogadni. Közben Szolnokról megindultak a vonatok, amelyek a foglyokat szállították a Szovjetunióba, a vasutasok végig a sínek mellett a vagonokból kidobált cetliket találtak, melyeket a foglyok írtak.

December 7. A Martfűi Tisza Cipőgyár Munkástanácsa Elnökségének felhívásában tájékoztatták a dolgozókat a Budapesti történésekről, a letartóztatásokról, valamint arról, hogy a legvégsőbb esetben szabad csak fegyvert fogni, és a fogvatartottak szabadlábra helyezésével kapcsolatban mindent megtesznek.”

Az országban sokan hittek a forradalom sikerében, és úgy vélték, hogy emberibbé válik a rendszer. Sajnos nem így lett, megjelentek a hatalom által vezérelt besúgó csatornák és a pufajkások, akik amellett, hogy segítettek leverni a forradalmat, részt vettek az új Kádár-rendszer megszilárdításában.

1989-ben Szűrös Mátyás ezen a napon kiáltotta ki a III. Magyar Köztársaságot. Nem véletlen, hogy pont ezen a napon, hiszen az 1956-ban történtek nagyban hozzájárultak, hogy az 1980-as évekre kialakult a puha diktatúra, amely lehetővé tette a rendszerváltozást vérontás nélkül. Nem úgy, mint a szovjet blokkba kényszerült más országok számára.

Szekeres Mónika Gizella az események 60. évfordulójának soraival zárta megemlékezését: „Ahol a hősöket nem felejtik, mindig lesznek újak”.

„Örökségünk” című előadásukkal tisztelegtek az 1956-os forradalom és szabadságharc emléknapja előtt a Damjanich középiskola diákjai. Történelmi jelentőségű eseményeket idéző műsorukat október 22-én saját diáktársaik és a Martfűi József Attila Általános Iskola ünnepi megemlékezésein is bemutatták.

A megemlékezés résztvevői ünnepi díszmenettel vonultak a Művelődési Központ épületétől a Martfűi Református Templom 1956-os emlékhelyéig. Itt a kopjafánál az önkormányzat és intézményei, a helyi civilszervezetek képviselői koszorúzással is megemlékeztek a 20. századi magyar történelem egyik legmeghatározóbb eseményéről, a 63 évvel ezelőtti forradalom és szabadságharc fiataljairól, akik életüket adták hazánk függetlenségéért.

Herbály Jánosné

Tovább a 2019.10.23 - Városi Ünnepi Megemlékezés képgalériához>>>

Tovább a 2019.10.22 - József Attila Általános Iskola - Damjanich Középiskola - Ünnepi megemlékezések képgalériához>>>

2019-10-30 16:27