„Csak akkor álljuk a versenyt, ha a legjobbak vagyunk” – 75 éves a DAMI
Iskolánk 75 éve Martfű város szerves része, fontos intézménye, generációk iskolája – hangzott el a Szolnoki Szakképzési Centrum Damjanich János Szakképző Iskolája és Kollégiuma alapításának jubileumi évfordulója alkalmából megrendezett ünnepségen, 2019. október 26-án a Művelődési Központban.
Az ünnepi műsorban visszaemlékezések, iskolai filmrészletek, zenei és irodalmi betétek villantak fel. Az iskola tanulói énekkari produkcióval és különböző tánckoreográfiákkal is készültek a jeles napra.
A martfűi Damjanich János Szakképző Iskola és Kollégium tantestülete és diákjai nevében Dobrókáné Kun Irén köszöntötte a vendégeket, kiemelten dr. Papp Antal polgármestert, Kalmár Andreát, a Szolnoki Szakképzési Centrum főigazgatóját és Fodor Andrea projektmenedzsert. Üdvözlő taps köszöntötte a középiskola mindenkori tanárait és diákjait is.
– A tizenegy tagintézményünk közül az egyik legkedvesebb a martfűi Dami – mondta a Szolnoki Szakképzési Centrum főigazgatója, Kalmár Andrea. Igyekszünk mindig eljönni az olyan rendezvényekre, ahol a gyerekek megmutatják, hogy kik is ők és mit tudnak. Szeretünk ide járni, mert az iskolai környezet családias, otthonos légkör járja át. Bármikor jövünk ide, mindig kedvesen fogadnak a pedagógusok és a diákok egyaránt.
– Az 1980-as években én is ebben az iskolában tanultam. A közösség, ami lényeges egy iskolában, itt rendkívüli – mondta ünnepi beszédében dr. Papp Antal polgármester. – A későbbiek folyamán ebből lehetett nekem is építkeznem és építkeztem is! Merem feltételezni, hogy a mostani diákok is így fognak majd tenni, továbbtanulnak, tovább fejlődnek és belőlük is kiváló szakemberek, emberek lesznek.
Rágyanszky István Martfű város alpolgármestere, korábban a nagy múltú helyi középiskola igazgatója az 1973/74-es tanévben került az iskola közösségébe, frissen végzett tanárként. Akkor nagyon más volt az iskola - más, mint ma.
– Nagyon sok idősebb vagy fiatal, egykori és mai, kiváló tanár, szakoktató munkatársa lehettem. Ajándék a sorstól, ajándékok ők számomra, ajándék számunkra, mindannyiunk számára. Visszatérve: mi tehát ez a 75 éves iskola? A tanulók közösségei? Hiszen állandóan változnak… A tantestületi közösség? Ez is folyamatosan változik… Az épületek, a kert, a környezet? Lassan, alig láthatóan, de változik… A változás különös: Csak maga a változás változatlan. Úgy hiszem, hogy az iskola mi magunk vagyunk. Részei vagyunk, mert részei voltunk. „Aki egyszer nálunk volt, az többé sohasem mehet el tőlünk egészen.” A Kassák Lajos: Távoli üdvözlet című művéből vett gondolattal folytatva „Úgy állok itt, mint akinek senkije nincsen és van egy kosaram, amiben mindenki benne van.” – köszöntötte az ünneplő oktatási intézményt Rágyanszky István, sikeres további 75 évet kívánva a Daminak.
– Ünnepi gondolataim között megjelennek az emlékek, a kezdetek, az építkezések, bővítések. 75 esztendő egy városnyi történelem. Számtalan emberi sors indulása, megszámlálhatatlan barátság szövődése és sok házasság alapja történt itt meg az elmúlt 75 esztendőben, az iskola falai között – emelte ki köszöntőjében Molnár Aranka.
– Városunk lakói mindig büszkén említették, hogy a szakiskolában tanulták meg a cipész szakmát. Tanítványaink szívvel-lélekkel tanulták a szakmájukat, nagy lelkesedéssel végezték a későbbiekben a munkájukat. Teljesen összhangban Jan Antonin Bata gondolatával: „Csak akkor álljuk a versenyt, ha a legjobbak vagyunk.” Igen! A legjobbak voltak a könnyűipari képzésben a Martfűn végzett diákok, a martfűi Ciktában, később a Tisza Cipőgyárban dolgozó szakemberek. Igen! Álljuk és álltuk a versenyt minden időben. Állta a versenyt az 1944 szeptemberében a 30 fiútanulóval indult munkaiskola is. A II. Világháború után 1945 szeptemberétől pedig nem volt olyan szeptember, hogy ne nyitotta volna meg kapuit a tanulói előtt – emlékezett az iskola igazgatónője.
– Vekerdy Tamás gondolatai egybecsengenek az iskola mindenkori hitvallásával. „Nem az teljesít majd igazán jól a kemény, versengő, taposó felnőtt életben, akit már gyermekkorában is kemény, versengő, taposó körülmények között neveltek. Éppen ellenkezőleg! Az fogja jól bírni az élet megpróbáltatásait és az lesz eredményes, aki gyerekkorában jól érezhette magát a bőrében, érzelmi biztonságban nevelkedett, önbizalmát megerősítették, nem hagyva, hogy a külvilág tévesen értelmezett, fölösleges követelményekkel túl korán megtörje.”
Kívánok iskolánknak szakmájuk iránt elkötelezett, szorgalmas diákokat, akik elődjeikhez hasonlóan tisztelik a szakmát, egymást és pedagógusaikat! Kívánok lelkiismeretes, kedves, szakmájukat és diákokat szerető tanárokat! – zárta ünnepi gondolatait Molnár Aranka.
A jubileumi gálán nem csak a diákok színes előadásait láthattuk, de a tanári kar is meglepetéssel készült a jeles alkalomra. Az LGT: Mindenki másképp csinálja című számát átdolgozva született meg a „Dami dal”, amelyhez videoklip is készült, és amit a közönség hatalmas ovációval fogadott.
A születésnapi parti fáklyás felvonulással folytatódott a középiskoláig. Az ünnepség részeként itt átadták a kollégium megszépült, átalakult, kibővített közösségi terét is, amit a diákok nagy örömmel vettek birtokba. Az idei másik jelentős iskolai fejlesztés a könyvtár átalakítása volt. A beruházások pályázati támogatással valósultak meg.
Végezetül, a nyitott termek estéjén kötetlenül beszélgethettek tanárok, diákok és az itt élők, akik bepillantást kaptak az oktatott szakmákba, az iskola életébe is.
(Videó összefoglaló: www.martfu.hu, facebook/martfumedia)
Székács Szidónia