Tisza cipőgyári történetek 2. – Új kötet gyári emlékekről, közösségi életről

Az előző kötet fogadtatásán felbuzdulva, újabb Tisza cipőgyári történeteket rendezett könyvbe Farkas Imre és Máté Gizella, még teljesebbé téve a nagy múltú cipőgyár és dolgozói mindennapjainak történetét.



A 179 oldalas, 49 szerző írását és 150 képet tartalmazó könyvet első alkalommal 2019. december 7-én vehették kézbe szerzőik és az érdeklődők a Martfű Városi Művelődési Központban megtartott könyvátadó rendezvényen. 

– „Nem csak a gyári hangulatot, még a zajokat, szagokat is kiérzem belőle” – idézte egy martfűi dolgozó, az első kötetről megfogalmazott véleményét az újabb cipőgyári történetek ajánlójában Farkas Imre, a könyv írója, szerkesztője, kiadója.

– Valaki azt írta: Jó a múltra emlékezni, de reméljük, lesz még jövő, és a cipőgyártás talán újra fényesebb lesz itt Martfűn! Ezekkel a gondolatokkal tárta az olvasók elé a kötetet Máté Gizella, a könyv írója, társszerkesztője.

Nagyobbrészt a ma már a ’80-as éveikben járók vállalkoztak az újabb kötet történeteinek megírására.

– Ami nem változott a tavalyi évhez képest a mostani könyvben: a történetek írói hasonlóan úgy gondolták, hogy jó felidézni az emlékeket. Bár, amikor négy-öt oldalt le kell írni, higgyék el, nem is egyszerű! – hangsúlyozta a könyvátadón Farkas Imre. – Ez a könyv is onnan indul, hogy ki hogyan került a cipőgyárba. Sokan a paraszti világból, tanyákról, ami számukra a kiemelkedést jelentette. A következő generáció, a martfűi munkáscsaládok gyermekei már a martfűi, majdnem városi világot idézték meg írásaikban.

Sokan leírták, hogy milyen volt ebben a közegben martfűi gyereknek, martfűinek lenni.

Többen írtak most is a munkáról, arról, hogy itt új ismereteket lehetett szerezni, gépekkel lehetett cipőt készíteni. Városias környezetben éltek, éltünk. A paraszti világban soha nincs szabadidő. A városi világban volt, és ebben az időben tanultak, kultúrával foglalkoztak, színházba, moziba jártak: közösségben éltek. Ebben a világban az emberek dolgoztak, és elismerték a munkájukat. Ekörül a világ körül forognak ezek az írások.

A ’90-es évek közepétől már kemény változás jött, sokan kikerültek a gyárból, többen az utcára. Nehéz is erről írni, de ilyen történetek is születtek.

Olyan fiatalokat is igyekeztünk bevonni a történetírásba, akik 1985-90-ben a cipőgyárban kezdtek dolgozni. Jószerivel nekik is ez volt az első munkahelyük, de a gyári életet már másként élték meg, mint az előző generációk. Az ő emlékeikben a Tisza Cipőgyár már nem úgy maradt meg, mint bennünk.

Más ez a könyv, mint az előző, amiben szinte „átrohantunk” a gyár teljes történetén, az alapítástól 2009-ig, amikor Martfűn megszűnt a cipőgyártás. Most a gyáregységeket is sikerült bevonni. Tűzőnők, aljaköri munkások, szerszámgyártás, energia részleg, a gyár kiszolgáló részlegeiben dolgozók történetei teszik teljesebbé a képet.

Fontos szempont volt, hogy a könyv olvasható legyen azok számára is, akik nem a szerzők közé tartoznak, jó történetekkel és jó képekkel.

A kötetet egyedi, vidám történetek is színesítik, amelyeket a kedvencüknek nevezett szerkesztőtársával Farkas Imre. Ha lesz folytatás, akkor az ilyen, beszélgetések során felmerülő történeteket gyűjtik egybe.

A szerzők között most sokkal több a martfűi, de jóval több és távolabbi településről küldték el írásukat. Mára sokan messzire kerültek cipőgyári történeteik valamikori helyszínétől.

Farkas Imre köszönetet mondott segítőinek, Gizikének elsősorban és az újabb Tisza cipőgyári történetek szerzőinek. – Büszkék lehetnek rá, hogy írtak, és lehet, hogy mások ebből merítenek. Hiszem azt, hogy akik most ebbe a könyvbe írtak, ez is példaadó lesz majd a jövő számára!

Herbály Jánosné

Tovább a képekhez>>>

2019-12-09 16:52