Kitartása és tehetsége révén a világ egyik legrangosabb zenei intézményének hallgatója lehet

Kortársaival ellentétben nem a szokásos gyereklemezeken nőtt fel:

– Az első zenei emlékeim az édesapám által imádott jazz-zenészek dallamai, improvizációi. Otthon egész nap jazz szólt! Amikor kiskoromban önmagamtól kezdtem zenéket hallgatni, akkor egy 101 örökzöld klasszikus lemezgyűjteménnyel kezdtem. Olyan erősséggel ragadott magával egy-egy dallam, hogy képes voltam bizonyos műveket naponta akár négyszer-ötször is meghallgatni ­– mondta Fehérvári Ágnes.

Az alapokat Martfűn, az Ádám Jenő Zeneiskolában sajátította el, ahol kezdetben furulyán tanult.

– Az akkori tanárom, Péli Sándor tanár úr felajánlotta, hogy lehetne gitározni vagy zongorázni is. De eszembe sem jutott, hogy a fúvós hangszereken kívül más is létezik! A furulya időközben lecserélődött fuvolára. Láttam a nagyobb lányokat, ahogy elegánsan, oldalt tartva játszanak rajta. Iszonyúan menőnek találtam! – idézte fel a kezdeteket Ági.

A martfűi fuvolaművész titkon már kiskorában hivatásos zenész szeretett volna lenni, azonban ezt senkinek nem merte elárulni.

– Aki zenei pályára megy, általában a középiskolai éveit már egy zeneművészeti szakközépiskolában kezdi meg. Mivel én senkinek sem mondtam, hogy zenész szeretnék lenni, ezért nem is feltételezték, hogy ilyen ambícióim vannak. Így a középiskola első két évét a Szolnoki Tiszaparti Gimnáziumban töltöttem, az énekes tagozaton.

Miután egykori tanára, Péli Sándor nyugdíjba vonult, a továbbiakban Kiss Bálint tanár úr egyengette útjait. Az ő ajánlására felvételizett Ági a váci Bartók-Pikéthy Zeneművészeti Szakgimnázium és Zeneiskolába, ahol négy évig folytatta tanulmányait.

– A váci konzervatóriumban, a családias légkör mellett, nagyszerű fuvolatanáraim voltak. Szám szerint négy! Sokan nem bírják, ha szinte félévente váltogatják a tanáraikat. Tulajdonképpen ők a második szüleink, ha lakóhelyünktől távoli iskolába, kollégiumba kerülünk. Úgy gondolom, nekem ez a javamra vált. Itt kezdtem el leginkább hangszeresen fejlődni, zeneileg, érzelmileg kinyílni. A leghosszabb ideig, két évig Sutyinszki Beátánál tanultam, akivel a konzi óta tartjuk a kapcsolatot, és akinek azóta is rendkívül hálás vagyok!

Fehérvári Ágnes tanulmányait a győri Széchenyi István Egyetem Művészeti Karán folytatta tovább, ahol először fuvolaművészi, majd művésztanári diplomát szerzett.

– Még az egyetemen, a féléves kötelező tanítási gyakorlat keretében, a győri Richter János Zeneművészeti Szakközépiskolában tanítottam, ahol rendkívül tehetséges és szorgalmas növendékekkel találkoztam. Fantasztikus élmény volt velük foglalkozni, megtapasztalni, hogy vajon mivel tudok hozzájárulni az ő fejlődésükhöz.

Az egyetem 3. évében a győri Liszt Ferenc Zeneiskolában kezdett fuvolatanárként dolgozni, majd idén szeptembertől párhuzamosan Budapesten, a Lauder Javne Iskolában is tanított. Most viszont a Juilliard miatt egy időre szünetelteti a tanári pályát.

– A tanítás magasfokú türelmet és felelősséget igényel, hiszen a gyerekek alapesetben évekre ránk vannak bízva. Tégláról-téglára fel kell építeni őket, és közben figyelni azt, hogy az előző réteg megkötött-e. Saját feladatomnak érzem zenei ambíciójuk kialakítását is.

A tehetséges művész fuvolajátékát már többször is hallhatta a nagyérdemű, többek között itt, Martfűn is.

– Az első koncertjeimet az egyetemen adtam, mivel a mesterképzés ideje alatt minden félévben kötelező jelleggel egy-egy önálló estet kellett tartani. Kezdetben nem igazán tartottam méltónak magam arra, hogy saját koncertem legyen, ezért nagyon örültem, hogy intézményileg „rá voltam kényszerítve”. Ahogy fejlődtem hangszeresen és zeneileg, úgy lettem egyre ambiciózusabb a koncertek terén is.

Martfűn Asztalosné Kocsis Enikő rengeteget segített, hogy a közönség előtt játszhassak.

Fontos, hogy a művész tudatosan és elemzően álljon a darabokhoz, ismerje háttértörténetüket, az adott stílus nyelvét anyanyelvi szinten beszélje. Ezeken felül szinte a legfontosabb: a zenei átélés gondolata, melyhez képzelőerőnk és emlékezetünk segítségével elő tudjuk hívni magunkból az adott műhöz leginkább társítható érzelmeket. Ily módon válik ösztönössé egy játék.

Kitartása és tehetsége révén a világ egyik legrangosabb zenei intézménye, a Juilliard School 2020 őszén, a kínai fakultáson induló mesterképzésére nyert felvételt.

A kínai Tiencsin (Tianjin) városban, a Tiencsini Konzervatórium nyújt partnerkapcsolatot a Juilliard számára, és az együttműködés eredményeképp a kínai városban 2020 őszétől, az új épület megnyitásakor hivatalosan is elindul az egyetemi képzés.

– Mindig is szerettem volna külföldön tanulni, de ezt bizonyos okokból nem léptem meg. Idén volt a második olyan évem, hogy nem voltam folyamatos tanári irányítás alatt, de vágyom arra, hogy valaki még kihozza belőlem azt, amit magamtól nem tudok.

A felvételi lehetőségről egykori tanárától, Ittzés Gergelytől értesült, aki egy éve már, hogy ebben az intézményben tanít.

– Nem képzeltem, hogy ez nekem sikerülhet. Egyszerűen csak csináltam a felvételi eljárás lépéseit egymás után, amely ambiciózus elfoglaltságot jelentett hónapokon keresztül. Első körben vágatlan videókat kellett magamról készítenem, amelyeken különböző stílusú darabokat játszom, valamint angol nyelvű esszéket kellett írnom az eddigi pályafutásomról, valamint a motivációmról.

Az első, válogató kör után a továbbjutottaknak egy élő felvételin kellett részt venniük, amely különböző helyszíneken zajlott. Az Európából felvételizőknek emiatt Párizsba kellett utazniuk.

– Szürreális élmény volt számomra, amikor megtudtam, hogy a második fordulón is továbbjutottam. Az utolsó fordulóban pedig egy angol, online felvételi interjún kellett részt vennem. Pár hét elteltével megkaptam a hivatalos értesítőt, miszerint teljes ösztöndíjjal felvételt nyertem.

A Juilliard egy amerikai egyetem, angol nyelven fogok tanulni, ami kettős világlátást jelent, hiszen helyileg mégis Kínában található ez az intézmény. Jómagam még Európán kívül sem jártam, ezért is elképesztően nagy és csodálatos ez lehetőség!

Arra a kérdésre, hogy mire számít a kétéves mesterképzés alatt, Ági így válaszolt:

– Tiencsin-ben hozzávetőlegesen 15 millióan laknak, minden téren óriási váltás lesz Martfű, vagy akár Győr után is. Kína teljesen más kultúrával rendelkezik, és más szellemiségű emberek lakják. Maga az intézmény pedig tele lesz olyan magas kvalitású és képzettségű zenésszel, akiknek a társasága és a velük való zenélés a saját magammal szemben felállított igényeimet és belső motivációmat is növelni fogja.

Szeretnék a végletekig nyitott lenni minden zenei és szellemi hatásra – zárta beszélgetésünket Fehérvári Ágnes, annyit még elárulva, hogy ha minden jól alakul, augusztus végén a Szent Tamás-templomban hallhatják fuvolajátékát a martfűiek.

Székács Szidónia