Ugrás a fő tartalomhoz Ugrás az elérhetőséghez

A cél, hogy az emberiségnek adjunk vissza, és tudjunk kezelni egy betegséget – Interjú a Martfűről elszármazott kutatóorvossal

Vöröslakos Mihály 1987-ben született Szolnokon, harmadikként egy négygyermekes családban nőtt fel Martfűn. Egészen kiskora óta érdeklődik a tudományok iránt, sok könyvet olvasott az agyról és annak működéséről. Már akkor tudta, ha felnő, orvosi pályán szeretne elhelyezkedni. Kitartása és elhivatottsága révén ma már az idegtudomány területén végez kutatásokat, és négy éve annak, hogy Amerikában élnek feleségével. Online interjú keretében többek között erről és az idáig vezető útról mesélt.

– Nagyon szerettem Martfűn élni, jó kis helynek gondolom. Az apai nagyszüleink csak egy pár utcával laktak tőlünk odébb, ami őrült pluszt jelentett. Az általános iskolában pedig zseniális tanáraim voltak, mind alsó, mind felső tagozatban – emlékezett vissza Vöröslakos Mihály. – Öcsém 12 évvel fiatalabb, mint én, és láttam, mennyit változott az oktatási rendszer otthon. Nekem az iskola mindent megadott szakkörök, tanulmányi versenyek formájában, ezért sikerült úgy felvételt nyernem a szolnoki Verseghy Ferenc Gimnáziumba, hogy egy külön órát sem kellett vennem. Akkoriban rendesen oda kellett tennie magát az embernek, hogy bekerüljön az intézménybe, ebben Juhászné Hidvégi Edit és Békésiné Kerti Mária tanárnő segített felvételi előkészítő formájában.

Az orvoskutató visszatekintve úgy gondolja, hogy sokat köszönhet tanárainak, akik odafigyeltek arra, hogy részt vegyen matek, biológia és fizika versenyeken, és nem hagyták elveszni a tehetségét. Mindemellett a legnagyobb támogatást a szüleiktől kapták, főként édesanyjuktól, aki mindig ott ült velük az asztalnál, kikérdezte az anyagot, odafigyelésének köszönhetően megtanulták a dolgokat – mesélte.

– Elég könnyen és gyorsan tanulok, ezzel sosem volt különösebb gondom. De 5-6 éves koromig nagyon sokat dadogtam, sőt, elsős koromban még nem annyira ment az olvasás. Ezért nyáron minden este Grimm meséket olvastam fel anyának, ezután tanultam meg igazán magabiztosan olvasni. Ez egy kedves emlék számomra.

Vöröslakos Mihály elárulta, hogy katolikus családban nevelkedett. Ministrált, volt elsőáldozó és bérmálkozott is. – Úgy érzem, hogy ez a hit és ez a bizalom a felsőbbrendűekben és Istenben mindig biztos támpontot tudott nyújtani a legnehezebb helyzetekben is.

A gimnáziumban természettudományi szakon tanult, ahol mindeközben megszerezte angol nyelvvizsgáját, a fakultációk során felkészült a biológia és fizika emeltszintű érettségire. – Nagyon szerettem a Verseghy-t! Szerettem Szolnokot és a Tisza-partot is – mondta Vöröslakos Mihály, hozzátéve – a középiskolában olyan jó képzést kaptam, hogy 2006-ban gyakorlatilag simán felvételt nyertem a Szegedi Tudományegyetem Általános Orvostudományi Karára.   

– 2012-ben fejeztem be az orvosi egyetemet, utána kutatóként kezdtem el dolgozni, PhD hallgatóként. Ilyenkor mi nem szakosodunk, ugyanis én az elméleti tudományoknál maradtam, ami azt jelenti, hogy az egyetem klinikáján nem gyógyítottam betegeket.  Gyakorlatilag ahogy megkaptam az orvosi diplomámat, azóta kutattam és oktattam otthon, mióta Amerikában élek pedig elsősorban csak kutatok.

Vöröslakos Mihály 2012-től 2016-ig a Magyar Tudományos Akadémia és a Szegedi Tudományegyetem, Berényi Antal által vezetett kutatócsoportjának tagja. A kutatás célja az epilepsziás rohamok gyakoriságát és időtartamát csökkentő kezelési eljárás megalapozása volt.

– Szerencsék sora, hogy Berényi Antal pont akkor költözött haza Amerikából, amikor én végeztem, nem mellékesen ő volt a gyakorlatvezetőm is másodéves koromban. Amerikában végzett munkája során képes volt elektromos ingerléssel leállítani az epilepsziás rohamot patkányokban. Ezt úgy kell elképzelni, mint egy pacemakert a szívbetegekben. Hogyha detektál egy ritmuszavart a pacemaker (a mi esetünkben egy epilepsziás rohamot), akkor ad egy kis áramütést a szívnek/agynak, és helyreállítja az adott szerv normál működését.

A kutató szerint ez azért számít szenzációnak, mert az elmúlt 20-25 évben a gyógyszerre nem reagáló epilepsziás betegek terápiás lehetősége nem igazán fejlődött. Az epilepszia gyógyszerekkel nagyon jól kordában tartható, viszont a betegek 1-3%-a gyógyszerre nem reagál, és vannak olyan állapotok, mint például a terhesség, amikor nem adható a gyógyszerek többsége.

Az elektromos ingerlés koponyán keresztül történik. Az eljárás egyelőre még invazív (a testbe szúrás vagy vágás által behatoló orvosi eljárás), de az embereknél az lenne a végcél, hogy csak a bőrre rakjuk rá az ingerlőt, és műtét nélkül lehessen megszüntetni az epilepsziás rohamokat – magyarázta a kutató.

– Az én feladatom az volt, hogy elsőkörben megnézzem, a patkányokon végzett kísérleti eredmények használhatók-e az emberen, amihez, a patológiai intézettel közösen, humán kadávereken végeztem rengeteg mérést, majd az eredmények alapján próbáltunk meg kidolgozni egy eljárást, amivel lehet térben fókuszálni az elektromos ingerlést.

A dolog nem állt meg annyiban, hogy lett belőle egy publikáció. Kutatásuk során sikerült elérniük, hogy az eredményekre alapozva cég alapuljon, ami próbálja az emberek számára továbbfejleszteni, a Vöröslakos Mihály által készített áramkör alapján, a rohamdetektáló és -leállító eszközt, amiből egyszer gyógyászati segédeszköz lehet.

2016-ban jött a lehetőség, amikor professzor Buzsáki György idegtudós megkereste, hogy az Egyesült Államokban, a Michigan-i Egyetemen létrehozott laborjában folytassa munkáját posztdoktori kutatóként, ahol az egyetem mérnökeivel szorosan együttműködve hasznos eszközöket fejleszthet ki az idegtudományi közösség számára.

– Annak ellenére, hogy orvosként végeztem, az egész PhD-m az áramkörök tervezéséről szólt. Rengeteg villamosmérnöki dolgot tanultam önerőből, tankönyvek hadait olvasgatva és videók segítségével.

A történet érdekessége, hogy pont előtte egy héttel foglaltuk le menyasszonyommal, ma már feleségemmel az esküvőnkre a templomot, az éttermet. Mivel úgy döntöttünk, hogy költözünk, annak érdekében, hogy együtt tudjunk kijönni, megtartottuk az első esküvőnket. Akkoriban sose tűnt lehetségesnek, hogy Amerikából is lehet magyar esküvőt szervezni! De lehetséges. Az elkövetkező év májusában pedig, mivel minden le volt foglalva, hazamentünk a második esküvőnkre.

2018-tól New Yorkban, szintén Buzsáki György professzor megkeresésére, az ő ötletére alapuló rádiófrekvenciás ingerlőrendszeren dolgozott. – Mivel az elektromos ingerlő a bőr felszínén helyezkedik el, és a bőr teli van fájdalomérző- és hőreceptorokkal, ez fájdalmat okoz egy bizonyos szint felett – mondta Vöröslakos Mihály. – Rádiófrekvenciát használva, amivel nincs direkt kontakt az ingerlő és a bőr felszíne között, a fájdalmat ki lehetne küszöbölni. Ez egy olyan noninvazív eszköz lehetne, ami megtartja az elektromos ingerlés összes jó tulajdonságát és kiküszöböli annak összes negatívumát.

Ezzel a projekttel lassan készen vagyunk. Most leginkább azon dolgozom, hogy a közeljövőben el tudjuk kezdeni a humán méréseket. Szép és jó, hogy patkányokban le tudjuk állítani az epilepsziás rohamot, de azért a cél mégis az lenne, hogyha ennyi adófizetői pénzt fordítunk kutatásokra, az emberiségnek adjuk vissza, és tudjunk kezelni egy betegséget.

Misi nagyon szereti a munkáját, amire nem is feltétlenül munkaként tekint, de elárulta, hogy szabadidejében szívesen olvas regényeket, illetve az utóbbi időben sok időt tölt a különböző országok kultúrájának megismerésével és az adott helyzetének megértésével. Emellett szeret kerékpározni és sütni is.

– A stressz-sütés, mint fogalom, kiderült, létezik. Nagyon szeretek sütni. Ha bármi nem úgy alakul a munkában, akkor fölcsapok egy receptet és beállok a konyhába sütni valamit. Ezek a dolgok azok, amik igazán kikapcsolnak.

Arra a kérdésre, hogy hogyan élik meg a vírushelyzetet Amerikában, így válaszolt:

– A legtöbben megfelelően követik és próbálják betartani az összes szakmai alapon meghozott szabályt. A mi államunk, New York állam kormányzója az elejétől kezdve azt mondja, hogy neki az emberélet mindennél fontosabb, ezért inkább bezárva tart mindent, mintsem, hogy bárkit elveszítsen.

Az eleje, a márciustól számított három hónap volt számukra a legnehezebb. Akkor senki nem ment ki az utcákra, minden zárva volt, csak heti egyszer mentek le a boltba. Orvosi egyetemen, azaz kórházi épületben dolgozik, ezért a maszk viselése munkaidő alatt kötelező.

– A legrosszabb helyzetekben is meg kell látni a jót. – Zárt térbe sehova nem lehet bemenni maszk nélkül. Ami most tetszik, hogy kicsit európai várossá alakult New York, ugyanis az éttermek benti részei még zárva vannak, ezért kitelepültek, amire még soha nem volt példa ezelőtt, mert ott kocsik parkoltak. Most a polgármester és a kormányzó rengeteg utcát lezárt, hogy az éttermek kiköltözhessenek, úgyhogy megnyílt egy csomó kerthelyiség, ami pontosan úgy néz ki, mint egy európai város, amit én mindig nagyon hiányolok.

Vöröslakos Mihály, a Martfűről elszármazott fiatal orvoskutató az idegtudomány területén elért eredményeihez gratulálunk és további sikereket kívánunk céljai eléréséhez!

Székács Szidónia

Minden jog fenntartva © 2011-2021 Martfű Város