„Isten hozzád szabadságom keresztfája. Érted halok, meg hazámért, nem hiába!”
2015. október 6-án az Aradon mártírhalált halt tizenhárom hős honvédtisztre emlékeztünk. A szabadságharc leverését követő megtorlások áldozatai előtt városi ünnepség keretében tisztelegtek az önkormányzat vezetői, iskoláink tanulói, a református egyházközösség és a civil szervezetek képviselői.
A Szolnoki Szolgáltatási Szakképzési Centrum Damjanich János Szakképző Iskolája, Gimnáziuma és Kollégiuma kilencedikes tanulóinak előadása emelte értékessé a megemlékezést. A diákok Balogh Mariann magyar szakos tanárnő segítségével készültek erre az alkalomra.
Ünnepi köszöntőként Rágyanszky István önkormányzati képviselő, a Művelődési, Oktatási, Sport, Civil- és Egyházi Kapcsolatok Bizottsága vezetőjének gondolatait hallhattuk.
– Cibakháza, s különösen Szolnok, fontos hadiesemények színtere volt. Damjanich csapatai itt, a Martfű-pusztán pihentek meg a győzedelmes szolnoki csata előtt, az emléktábla ezt jelzi számunkra – emelte ki beszédében Rágyanszky István, Leiningen-Westerburg Károly naplójából idézve fel az ezen a tájon lezajlott, akkori eseményeket.
Leininger tábornok magyarországi katonai beosztása, szolgálata révén és magyar felesége által kötődött a magyar nemzet ügyéhez.
A naplóidézetek részletes leírást adnak a kiváló stratégiáról, a Cibakházán elért győzelemről, ami után a fiatal tábornokot szinte hősként ünnepelték, és amely alaposan megnövelte a honvédek harci elszántságát.
„Szolnok felé vonulásunk előtt új zászlót kapott zászlóaljam. Beszentelésére nem volt idő, de a zászlóalj mégis magával akarta vinni a legközelebbi csatába. A zászlóalj elé léptem tehát a zászlóval a kezemben, és átadtam nekik a lobogót e szavak kíséretében:
„Bajtársak! Tekintsetek ezen új és magyar színekkel díszlő zászlóra. Nincs idő hosszú szóra, nincs idő, hogy szokott ceremóniával avassam be ezen zászlót, hanem itt, az Isten szabad ege alatt ünnepélyes esküt teszünk, hogy utolsó csepp vérünkig védelmezni és előlobogása alatt hazánkat megmenteni és szabadságunkat biztosítani fogjuk. Éljen a Haza, éljen a Szabadság.”
A német születésű, magyarrá lett gróf zászlót felszentelő – imént idézett szavai nagy hatással voltak katonáira: nem vártak tőlem ennyi magyarságot – írja naplójában. Gyakran lobogott a zászló, a legvadabb viaskodásban – derék fiai mindig megőrizték.
A győzedelmes szolnoki csatát sok dicsőséges haditett követte még. A keserű vég azonban 1849 nyarának végére bekövetkezett – zárta ünnepi beszédét Rágyanszky István.
A korabeli események felidézése és Kátai Zoltán énekmondó szívszorító énekét hallgatva, csendes gyászban emlékezett a közönség a szabadságharc mártírjaira.
Az Aradi vértanúk előtt tisztelegve, néma főhajtással helyezték el koszorúikat a Damjanich emléktáblánál az önkormányzat és intézményei, az oktatási intézmények, a civil- és pártszervezetek képviselői.
Kupeczki Ádám