Ugrás a fő tartalomhoz Ugrás az elérhetőséghez

Szép idők voltak itt…

1942-ben, amikor Farkas Ferenc először jött Érsekújvárról Martfűre, még csak öt ház állt, köztük az internátus, ahová beköltözött. Feri bácsi egyike azoknak, akik közöttünk még tanúi voltak a Cikta Cipőgyár, ezzel együtt Martfű épülésének.

Farkas Ferenc 2016. február 29-án töltötte be a 90. életévét. Ebből az alkalomból, születésnapján Gesztenye sori otthonában keresték fel az önkormányzat nevében dr. Papp Antal polgármester és Gonda Istvánné alpolgármester. A virágok és az önkormányzat ajándéka mellett, Magyarország miniszterelnökének üdvözlő emléklapját is átadták városunk szép korú polgárának.

Feri bácsi Érsekújváron született. Fiatalon inasként dolgozott egy ruhakereskedőnél, de papírt nem tudott róla szerezni, mert az üzlet zsidó tulajdonosát időközben elhurcolták. Később Zlinben és Érsekújváron kitanulta a cipőgyártó mesterséget. A Bata cégen keresztül került Otrokovicére, majd az útja majdnem Brazíliába, a cégcsoport egyik ottani gumigyárába vezetett. 1947-ben családjával együtt Tótkomlósra telepítették, ezután helyezkedett el végleg a martfűi cipőgyárban, itt, az épülő városban talált megélhetést, teremtett otthont, alapított családot.

Feri bácsi a cipőgyári műhelyek minden gépét kiismerte, sokat és jól dolgozott. Idővel, a kísérleti műhelyben, csoportvezetői feladattal bízták meg. A mintacipők, különösen az exportáruk készítése, a kiállítási kollekciók összeállítása igen komoly felelősséggel járt. Napi 1000-1200 cipő készült a műhelyében, bakancsok, férficipők, attól függően, hogy milyen modellre volt szükség.

A cipőgyárban ismerkedett meg leendő feleségével, Elvira nénivel is, akivel két lánygyermeket neveltek fel. Elvira, Csöpi néni sajnos már nem lehet közöttünk. A család azonban időközben négy unokával és két dédunokával bővült.

– Martfűn a városi élet mindig kitűnő volt. Sokat dolgoztam, munkaidő után pedig kertészkedtem. Valamikor, még odahaza, kiváló futballista, ifjúsági válogatott voltam, de abbahagytam a focit, mert a munkát nem akartam elhanyagolni. Tánc meg ilyesmi azért volt. Fiatalon azt mondtam, hogy 25 éves koromban megnősülök, és megnősültem. Úgy gondoltam, hogy két gyerekem lesz, mindegy, hogy lány vagy fiú. Így terveztem és így is sikerült!

A feleségemmel úgy ismerkedtem meg, hogy nem volt jó a varrógépe, nem bírták megcsinálni. Én megcsináltam, aztán szerencsém volt és összekerültünk.

Akármilyen rendszer jött, mindig jó volt, de rengeteget dolgoztam. A gyárban bármilyen vezetés volt, nekem megfelelt, mert nem én voltam rájuk szorulva, ők voltak énrám szorulva. Így volt jó, ilyen szerencsém volt! – összegzi elégedetten munkáséveit, amelyek bizony már régen elmúltak, hiszen 62 éves korában, 28 éve fejezte be a gyári munkát. – A nyugdíjas évek is gyönyörűen telnek. Szép idők voltak itt, nem panaszkodom, nekem mindig jó volt.

Feri bácsi 90. születésnapja alkalmából továbbra is ilyen jó kedélyt, megelégedettséget és jó egészséget kívánunk!

Herbály Jánosné

Tovább a képekhez>>>

Minden jog fenntartva © 2011-2021 Martfű Város