Dr. Bozó József: „Mindig orvos akartam lenni” – Gyémántdiplomát vehetett át

– Nagy tisztelettel köszöntöm dr. Bozó Józsefet abból az alkalomból, hogy 60. éve kapta meg orvosi diplomáját. Az idén átvett Gyémánt diplomájához Martfű Város Önkormányzata nevében is szeretettel gratulálunk. Doktorúr a mai napig aktívan dolgozik, amint ezt örömmel tapasztaljuk mi martfűiek és a környéken élők is, ahol praktizál – hangzott el dr. Papp Antal, Martfű város polgármestere köszöntőjében a képviselő-testület november 24-i ülésén.

 Dr. Bozó József meghatódottságának is hangot adva fogadta a köszöntést, hangsúlyozva, hogy nagy örömmel töltötte el a sok őszinte gratuláció. – Igyekeztem a legjobb tudásom és az elveim szerint gyógyítani a betegeket. Elveim szerint ahhoz, hogy valaki orvos legyen, a diploma elengedhetetlenül szükséges, de nem elég, hisz az orvosnak megfelelő emberséggel is kell rendelkeznie. Mindig lehetőleg a tudomány mindenkori állása és a lelkiismeretem szerint igyekeztem a betegeken segíteni.

Még soha nem volt olyan munkakedven, mint amikor Martfűre jöttem. Ez a munkakedv sokáig megmaradt, és hát előfordult, hogy túlságosan fáradt voltam, esetleg még ingerlékenyebb is, de utána többnyire megbántam, sőt mindig megbántam, hogyha valakihez netán egy kicsit emeltebb hangon szóltam. Nagyon ritkán fordult elő és utólag is elnézést kérek azoktól.

Még egyszer nagyon köszönöm ezt a kedves megemlékezést, és megőrzöm a szívemben mindazokat, akik ezt nekem adták – hallhattuk városunk hosszú évtizedekig praktizáló háziorvosának köszönő szavait.

Dr. Bozó József 1985-ben költözött családjával Martfűre. Az azóta itt töltött, szívének kedves évekről, orvosi hitvallásáról, pályája meghatározó eseményeiről, közéleti tevékenységéről és az itt élők szeretetéről, az ünnepi köszöntést követően, örömmel osztotta meg velünk gondolatait.

– Az orvosi pálya egészen kisgyerekkoromban jelent meg előttem célként. Az egész egy fogfájásnak köszönhető, ami miatt el kellett mennem a fogorvoshoz Tiszasason. Az orvos megszüntette a fogfájásomat, de az az élmény, ami ott ért – a rendelő, a műszerek – az orvos, mint valami csodálatos földöntúli lény, úgy hatott rám, hogy elhatároztam, én is földöntúli lény akarok lenni, tehát orvos. És ez meg is maradt bennem végig, egész iskolás koromban, a gimnáziumban is, mindenütt, mindig csak orvos akartam lenni.

El kell mondanom, hogy ez nem lett volna lehetséges, ha Horthy Miklósnak nem jutott volna eszébe az úgynevezett tehetséges falusi gyerekek fölkarolása. A tandíj a gimnáziumban akkor a teljes Bozó család egész havi fizetésénél is többe került volna, de a Horthy-ösztöndíj segített elindulni a tanulmányaim útján.

A gimnáziumban is végig-végig arra készültem, hogy majd orvos leszek. Annyira a lelkemhez nőtt a Verseghy Ferenc Gimnázium, hogy azután a lányaim és az unokáim is mind odajártak, sőt egyik leány unokám most is ott diák. Az első két évet én a Semmelweis Egyetemen, akkor még Pázmány Péter Tudományegyetemen végeztem. Szentágothai János azonban a Pécsi Egyetemen tanított. Én akkora tisztelője lettem Szentágothai Jánosnak már budapesti egyetemista koromban, hogy kértem az áthelyezésemet Pécsre, így lettem a Szentágothai János Intézet tudományos munkatársa egészen a diploma megszerzéséig.

Az egyetem elvégzése után, ’56-tól nehéz évekkel kezdődött a pályafutásom. Egy irányító bizottság alakult az egyetemen, amely előtt meg kellett jelennem, és megkérdezték tőlem, hogy akarok-e a büntetés végrehajtáshoz kerülni. Hát ez nagyon rosszul esett, mert gondoltam, hogy én nem akarok, dehogy akarok embereket akasztani. Aztán megnyugtattak, hogy nem kell embert akasztani, hanem börtönorvosként kell dolgoznom. Hát, nem mertem azt mondani, hogy nem, így aztán Állampusztára kerültem. Nehéz, nagyon nehéz időszak volt. Teljesen friss diplomával, minden gyakorlat, önálló tapasztalat nélkül, a hétezer holdas területen körülbelül háromezer elítélt ember orvosának lenni, nem kis feladat volt. Később áthelyeztek a Mosonyi utcai központi rabkórházba, ahol már könnyebb volt.

Több évtizedes orvosi munkámat számos helyen töltöttem. Mezőhék volt az első, aztán más településeken is jártam, és elismerést is kaptam szinte mindenhol. Martfűn „Martfű Városért” díjat, Kengyelen „Kengyel Községért”, a megyétől „Jász-Nagykun-Szolnok Megyéért” díjat kaptam, és az különösen jól esett, ami maradandó, hogy Rákócziújfaluban rólam nevezték el a felújított egészségházat.

Amikor idekerültem, Martfűnek valami különleges varázsa volt, hogy mi, azt nem tudom, de itt nagyon jól éreztem magam. Az egészségügyi apparátus igen kellemes volt számomra. Meg is ismertek az emberek, és én is sok mindenkit megismertem. Az első alkalommal, mikor lehetőség nyílt rá, pályáztam önkormányzati képviselőségre. Négy ciklusban voltam az önkormányzati képviselő-testület tagja, egy ciklusban alpolgármester is. Közéleti személyiségként nem kizárólag az egészségi állapota érdekelt az itt élőknek, hanem a mindennapi élete, nehézségei, gondjai is.

A sikerélmények nagyon fontosak még most is az életemben, és hát sajnos sikerélményben van részem gyakran. Azért sajnos, mert nagyon sok a súlyos beteg, és nagyon sok az olyan beteg, akinek a betegsége fokozódik, vagy hirtelen romlik az ügyeleti idő alatt.

Sok időt töltök tanulással, olvasással. Előveszem a régi tankönyveimet és az ezek után megjelent kézikönyveket, és bizony sok mindennek utána nézek. Az olvasás kétirányú, egyrészt orvosi szakkönyveket olvasok, másrészt pedig szépirodalmat, de azt többnyire francia nyelven, hogy ne felejtsem el.

Nagyon jólesik, hogy sokan szeretettel emlékeznek rám vissza. Most a köszöntésen, de egyébként, a jelenlegi munkám során is tapasztalom, hogy sokan emlékeznek, gondolnak rám, keresnek fel a környező településekről is. Természetesen nagy öröm, hogy az egyetem sem feledkezett meg rólam, és megkaptam a gyémántdiplomát, amihez Martfű városvezetése is gratulált őszinte szeretettel és jó szívvel, ami igazán megható volt.

Dr. Bozó József gyémántdiplomájához mi is szívből gratulálunk. Hat évtizedes orvosi tevékenységét elismerve kívánunk családja, felesége, két lánya, öt unokája és dédunokája szerető körében, további aktív nyugdíjas éveket, sikerélményeket és jó egészséget.

A beszélgetésről televíziós felvétel is készült, amit a www.martfu.hu oldalon ajánlunk olvasóink figyelmébe.

Magyar Mária