Ugrás a fő tartalomhoz Ugrás az elérhetőséghez

30 éve város Martfű – A kort idéző sajtóhírekkel emlékezünk

Összefogás Martfű fejlesztéséért – erről is olvashatunk a három évtizede, a várossá nyilvánítás utáni hetekben megjelent helyi újság, a Martfűi Tisza Cipőgyár Dolgozóinak Lapja hasábjain, melyből – ahogyan az elmúlt számban ígértük –, most tovább szemezgetünk. A visszaemlékező sorozat Martfű várossá avatásának 30 éves jubileuma alkalmából számos érdekes és várostörténeti szempontból is meghatározó eseményt idéz.

Területfejlesztés, kereskedelem és vendéglátás bővítés, sportegyesület alapítás, lehetőségek és megvalósult beruházások is szerepelnek a 89. április 30-án megtartott Városi Fórum sajtóanyagában, most ezekből kínálunk olvasnivalót:

„Kozma Imre, a városi tanács elnöke elmondta, hogy a várossá nyilvánítás után is folytatódik a VII. ötéves terv végrehajtása. A tervidőszak első három évére tervezett feladatokat 35 %-kal túlteljesítették. Néhány beruházás megvalósítását előbbre hozták. Ilyen volt az új óvoda és az ófalui belvízelvezetés. A tanácselnök a kereskedelmi fejlesztésekről elmondta: – Ez nem tanácsi kérdés, de felelősek vagyunk érte. Tárgyalásokat folytattunk a jobb ellátás érdekében az Élelmiszerkereskedelmi és az Ideál Kereskedelmi Vállalattal. Az ÁFÉSZ beruházásában tervezett ruházati bolt építéséhez 3 millió forinttal járultunk hozzá, továbbá eltekintettünk a másfélmillió forintos telekhasználati díj megfizetésétől. Szeretnénk elérni, hogy az iparcikk- és vasműszaki áruk köre teljes legyen. Egy városi sportegyesület létrehozásával a szakosztályok finanszírozására bázisüzemeket kívánunk felkérni” – sorolta a tanácselnök.

Maczó László a Tisza Cipőgyár vezérigazgatója ugyancsak ezen a fórumon kifejtette: „A gazdálkodó szerveknek sajátságos feladatai vannak abban, hogy a várossá válás eredményes legyen. A vállalat örömmel venné, nyitott arra, hogy a Tisza Cipőgyár hegemóniája bizonyos területeken csökkenjen. Elkezdtünk egy folyamatot a bölcsőde és több mint 100 vállalati lakás tanácsnak történő átadásával. Ránk is azok a szabályozók vonatkoznak, mint egyéb vállalatokra, s a sport, a kultúra és egyebek jelentős kiadásokat kívánnak. Szívesen vennénk, ha ezek költségei nem 90 %-ban terhelnének. Üzemi újságunknak is szerepváltást tervezünk. Legyen városi lap, annak azonban jelentős anyagi vonzata van, közösen kell lépnünk. Maczó László azt is hangsúlyozta, a vállalatnak semmiféle hegemonisztikus, monopolisztikus törekvései nincsenek. Szerinte a városi közösség kialakításához szükséges tárgyi, anyagi feltételek biztosítására mások áldozatvállalása is szükséges.”

A cipőgyár perspektívájáról a gyárigazgató így fogalmazott a fórumon: „Szinte el sem képzelhető talán, hogy a 3700 embert foglalkoztató Tisza Cipőgyár olyan sorsra jusson, mint az elmúlt években az iparág több mint egyharmada. Helyzetünk igen bonyolult. A szakma súlyos veszteségeket szenvedett az elmúlt évben. A bőr-, cipő- és szőrmeipar 18 vállalata 1987-ben másfél milliárd nyereséget termelt, ezzel szemben 88-ban a vállalatok vesztesége 1 milliárd Ft. Mi jó eredményt értünk el. Véleményem szerint szorgalmas, jó színvonalú munkával talpon tudunk maradni, s a gyár továbbra is eredményes lesz” – emelte ki Maczó László.

E fórummal egybekötött tanácsülésen a következő népességmutatók szerepeltek az ülés jegyzőkönyvében: „Martfűnek 1989. január elsején 7384 állandó, 658 ideiglenes, összesen 8042 lakosa volt. A gyermekkorúak száma 1878, az aktív keresőké 4593, az időskorúaké 916.”

Egy 1989. decemberi 21-i újságcikkben a munkaerő gazdálkodás helyzetéről olvashatunk. „Martfűn nincs munkanélküliség, s előreláthatólag nincs is ilyen veszély. Aki akar dolgozni, az talál itt munkahelyet. Munkanélküli segélyt eddig senki nem kért nálunk. Martfű munkaerő helyzete sajátos, az országos átlagnál jobb, a három nagyvállalat kedvező munkalehetőséget teremt.”

„A városunkban és a környező falvakban élők foglalkoztatását elsősorban az itt működő vállalatok biztosítják. A legnagyobb létszámú dolgozót a Tisza Cipőgyár foglalkoztatja, ahol jelenleg 3830 ember munkálkodik, tavaly 3976-an voltak. A város vonzáskörzetéből a Tisza Cipőgyárba bejárók száma 1653. A szakember utánpótlást a cipőipari tanintézet technikus- és szakmunkásképzése biztosítja. Az itt végző szakemberek elhelyezkedésével nincs gond. Nehéz viszont a középfokú végzettséggel rendelkezők elhelyezkedése, mert csak adminisztratív munkakörben szeretnének munkát vállalni, sokszor bizony el sem fogadják a termelőterületen felajánlott fizikai munkát.

Városunk másik nagy üzeme a Budapesti Növényolaj- és Mosószergyártó Vállalat Martfűi Növényolajgyára. Létszámuk 570. A harmadik nagyobb egységünk az Első Magyar Szövetkezeti Sörgyár, ahol 342-en dolgoznak.

A város intézményeiben 320-an dolgoznak, továbbá 14 magánkereskedő és 32 főállású kisiparos tevékenykedik.” – olvasható a munkaerő gazdálkodás helyzetét feltáró beszámolóban.

Érdekességként egy MTI közleményként megjelent 1989. augusztus 9-i hír, mely a martfűi városközpont meghirdetett tervpályázatáról ír: „Az idén márciusban nyerte el a városi rangot Martfű, s a további gyors fejlődés érdekében a helyiek a Szolnok Megyei Tanáccsal, valamint a Közlekedési, Hírközlési és Építésügyi Minisztériummal közösen máris Tervpályázatot írtak ki településük városközpontjának rendezésére és építészeti arculatának kialakítására.

Fontos követelménynek jelölték meg, hogy a pályázók több megvalósítási szakaszra ütemezzék a fejlesztést, s ennek első fázisában kerüljön sor a városháza, a dísztér, autóbusz-pályaudvar, az egészségház, az üzletház, a római katolikus és a református templom, továbbá lakóépületek elhelyezésére. A következő építési ütemben háromcsillagos szállodával, irodaházzal, oktatási létesítményekkel és további lakóházak építésével indokolt bővíteni a városközpontot. A kiírók azt kérik a tervezőktől, hogy a kijelölt építési területre – jelenleg még szántóföldre – kerülő új városközpont jól illeszkedjen a meglévő településrészhez, és egységes szerkezetű városképben fogja össze ezeket a külterületeket. Azt várják, hogy ez a látkép jól tükrözze majd a tovább iparosodó és fejlett infrastruktúrával rendelkező település városias jellegét.”

Forrás: Martfűi Tisza Cipőgyár Dolgozóinak Lapja, MTI

Martfű 30 esztendővel ezelőtti várossá válása alkalmából, az 1989-es, havonta megjelent gyári lapszámokból idézve a következő újságban is folytatjuk az akkori Martfű gazdasági, önkormányzati és egyéb közéleti korrajzát feltáró cikksorozatunkat.

Magyar Mária

Minden jog fenntartva © 2011-2021 Martfű Város