A magyar költészet napja
„A költészet szerintem mégiscsak egy bensőséges műfaj, a lélek fényűzése.
Pilinszky azt mondta, még az sem érdekes, hogy elolvassák-e, fő, hogy megszületett.
A költészet mindentől független, annak is kell lennie, talán csak a Jóistentől nem.”
Ezek a mondatok Csukás Istvántól valók, egy vele készült interjúban hangoztak el.
Országszerte minden évben 1964 óta József Attila születésnapjához kötődve ünnepeljük a KÖLTÉSZETET. Ekkor a költészetnek szentelünk egy egész napot, így lesz saját napja a költészetnek.
Fontos ez, mert a költészet nem mindig van jelen mindennapjainkban.
Készültünk erre a napra. A hagyományokhoz híven az idén is elkészült a költészet napi műsor forgatókönyve, a közreműködők felkérése, most mégis más, új módon szólítjuk meg a versszerető közönséget. Pozitív gondolatok karantén idején - ez is lehetne a címe annak a versválogatásnak, amellyel most, rendhagyó módon, digitálisan ünnepelnek költészet napot a martfűi versírók, versszeretők. Az alkotásokat Nagy Eszter, tiszaföldvári pedagógus, versmondó olvassa fel, és rögzíti telefonja kamerájával. Ezt tesszük közzé, hogy mindenki meríthessen belőle, aki úgy érzi szükségét. Pozitív gondolatok. Igen, most erre van szükség. Járvány van. De szépség is van. Lélek is van.
Kengyel Éva, Székácsné Tálas Gabriella
Grafika: Holló Ádám
Czető László: Elmúlás - részlet
Életünkben, mint egy csobogó patakban
keverednek dolgok hömpölygő, zúgó habban.
Itt rejlik minden kellemes és hűvös,
legyen az ember nyugodt, vagy éppen nyűgös.
Lehet, hogy éppen nyakig érő vízben,
vagy hulló leveleknek ölelő selymében,
dermesztő hidegnek csikorgó markában,
lágy, tavaszi szélnek gyönge illatában.
Ha nehéz is az élet, bátran kell venni,
boldog időkben óvatosnak lenni,
szomorúságban a vigaszt keresni.
* * *
özv. Szilágyi Józsefné: Mit adnék?
Árvának kicsiny családot,
betegnek gyógyító csodát,
hajléktalannak egy meleg szobát,
kéregetőnek egy szelet kenyeret.
Öregeknek szívből jövő meleget.
Erőt az anyának,
ki sok gyermeket nevel.
Elesettnek segítő kezet.
Haldoklónak egy utolsó imát,
családoknak szívemnek dobbanását.
Még élek,
gondolatban mindenkinek adnék
egy jó szót, egy vigasztalást,
egy biztatást, egy köszönetet,
hogy még itt lehetek.
Nem kell hozzá más,
csak sok-sok szeretet.
* * *
Sulyok Imréné: Ha bánat ér
Ha bánat ér, engedj a sírásnak,
hulljon könnyed, nem szégyen.
Ne bújj el, lássák, hogy lelked van,
s háborog a világ ellen.
S, ha már fáj a világ összes kínja,
ah már fáj a szíved,
akkor is mondd azt, hogy igen,
érdemes élned!
* * *
Urbán-szabó Béla: Bevezetés
A vers az embert vallja
leírva és elhagyatva,
s mint a hajnali álom,
valahol a határon
megérinti széleit,
s a holnapba sóhajtja részeit.