„…ide már Vera jön!

Egy elmaradt est, bepótoljuk! Harminc évnek indult, de ide már Vera jön! „Fel kell nőni vele”. Grecsó Krisztián honlapján olvastam ezeket a szavakat. Így hirdette az író a martfűi találkozót.



„Ide már Vera jön!” Vera az új, az egészen friss regény címe, főhőse. Vera hozta el közénk az írót, és ezért hálásak vagyunk neki, mert régi vágyunk vált így valóra. Először 2017-ben próbálkoztunk, akkor nem sikerült, mert telve volt az írói naptár. Kaptunk viszont ígéretet, hogy majd a következő évben… Eljött az az év is, ki is tűztük az időpontot októberre, készült már a plakát is, és akkor jött egy rossz hír, de vele a bíztatás is, hogy majd „bepótoljuk”. Nem volt kétség!

Nagy szeretettel, kíváncsisággal vártuk Grecsó Krisztián ezúttal kimondott szavait. Beszédre Kengyel Éva bíztatta. A rendkívül felkészült beszélgetőtárs ügyesen csalogatta elő az egyébként is szívesen mesélő íróból a szavakat.

Húszévesen a Pletykaanyu című novelláskötetével lett híres, vagy, ahogy ő fogalmazott, hírhedt. Regények, színpadi, újságírói munkák, összművészeti programok fémjelzik irodalmi életútját. Örömmel mesélt arról is, hogyan, milyen ihletettséggel írta meg a Pál utcai fiúk színpadi változatának szövegkönyvét. Két regényével már színházi miliőben is lehet találkozni. Rá jellemző, sírós-nevetős, szarkasztikus humorral mesélt életének komoly tapasztalásairól. Öröm volt a teremben, a közönség hol önfeledten kacagott, hol meghatódva, nagy csendben hallgatta az író szavait, felolvasását. A terembe kísérve az írót megilletődve láttam, időközben mekkorára nőtt a közönség, majd százan voltak kíváncsiak a kortárs magyar irodalom egyik legnépszerűbb alakjára. A sok martfűi mellett jöttek Tiszaföldvárról, Szolnokról, de még Hajdúszoboszlóról is irodalomkedvelők.

A találkozó reggelén bizakodtunk, hogy leszünk elegen, hogy tudunk örömet szerezni, és nem utolsósorban reméltük, hogy az író is jól érzi majd magát nálunk. Így lett! Lettünk elegen, még többen is. Végül pedig úgy éreztük, az író is kellemes élményekkel telve ment tőlünk haza, utalva rá, hogy talán nem ez volt az egyetlen, utolsó alkalom, hogy nálunk járt.

Felemelő este volt, mondják azóta is visszhangok, és egy ilyen rendezvény után a könyvtáros lába napokig nem éri a földet.

Székácsné Tálas Gabriella,
Kengyel Éva

Tovább a képekhez>>>