A mezőgazdaság súlya a kis területű, ipari település gazdasági életében nem jelentős. A XVIII. és XIX. században a martfűi határt legelőként hasznosították. Fényes Elek 1837ben így írt róla: "termékeny, gazdag puszta. Van válogatott magyar ménese és derék gulyája, a juhseregeket nem is számlálván". A múlt század végén földművelő majorüzemek létesültek a pusztán. A korábbi állapotokkal szemben a XX. század közepére a legelőterület jelentéktelenné vált és vezető helyét a földművelés vette át. Martfű mezőgazdasági adatai a község önállóvá válásáig nem mutathatók ki. A művelési ágak megoszlásáról csak 1950 után készültek statisztikák:
Martfűn 1951-ben alakult meg az első termelőszövetkezeti csoport, a második pedig 1955-ben. Ezek azonban az 1956-os forradalmi események hatására felbomlottak. 1957ben újabb téesz alakult, amely 1960-ban egyesült a tiszaföldvári termelőszövetkezettel. Martfűn 1949-ben 1102 kh földterületen állami gazdaság is alakult, amelyet 1957-ben a Héki Állami Gazdasághoz csatoltak. A város jelenlegi gazdasági struktúrájába jói illeszkedik az agrárágazat. A földtulajdonhoz jutott gazdálkodók termékösszetételét a gabonafélék, a búza és a kukorica, továbbá a konyhakerti növények és takarmányfélék termesztése jellemzi.
|
