Martfűi Városi Sportegyesület Természetbarát Szakosztály története - fotóalbummal

A magyarországi túramozgalom, a természetjárás szokásának kialakulása a 17. század elejére tehető. A század végére egyre több tudósításban írnak túravezetőkről, akik iskolai csoportokat kísérnek föl addig zordnak, vadnak tartott magasságokba. 1879. augusztus 10-én Tátrafüreden megalakult a Magyarországi Kárpát Egyesület. Ez volt a Földön a hatodik ilyen jellegű társaság, s ezzel megkezdődött hazánkban a szervezett turizmus korszaka.

A trianoni békeszerződést követően Magyarországon a kulturális tárca vette át a turizmus szervezését.

A II. világháború után csak 1952-ben kap újra szárnyra a természetjárás, benne a kéktúra bejárása. Ekkor a Budapesti Lokomotív Sportkör túramozgalmat indított a Kéktúra útvonalon, majd 1961-ben, az országos méretűvé vált túrázási kedv hatására, megalakult a Magyar Természetbarát Szövetség. A jelenlegi országhatárt körbeölelő Kéktúra útvonal csak 1996-ra, a millecentenárium évére válik teljessé, az alföldi szakaszok kijelölésével.

Martfűn, az ipar fellendülésével, a Tisza Cipőgyár helyzetének stabilitásával vált elérhetővé a sportélet egyre nagyobb kiteljesedése. Az 1969. évi előkészítést követően 1970 januárjában, a Magyar Természetbarát Szövetség megyei szervezetéhez csatlakozva megalakult a helyi Természetbarát Szakosztály, 150 taggal. Támogatója a Tisza Cipőgyár társadalmi és gazdasági vezetése volt, illetve sok önkéntes, aktivista, az akkor még Tisza Cipő Sportegyesület keretein belül. Szakosztályvezetője Móczár Ferenc, helyettese Szabados Géza, túrafelelőse Csizmadia Gyula lett.

Bár ez a mozzanat nem első megvillanása a természet, a kaland szeretetének a martűi munkásság körében. A Nők Lapja újság egy 1957-es cikkében arról számolt be, hogy a martfűi Tisza Cipőgyárból azok, akik nem kaptak beutalót a vállalati üdülőbe, letáboroztak a Balaton partján, Révfülöpnél.[2]

Valós igények kielégítését szolgálta, a családi kirándulások mellett, a sportjellegű természetjárás bevezetése. Ez az időszak a martfűi túrázás aranykorát jelentette. Teljesítménytúrák, családi kirándulások, egy- és többnapos részvétellel voltak a palettán, ahonnan mindenki kedvére válogathatott.

A szakosztály nagy tömegeket tudott megmozgatni. Divat volt túrázni, kimenni a természetbe, próbát tenni állóképességből, helytállásból. Érdemes azonban megjegyezni, hogy a tárgyalt időszakban Magyarországon nem volt mód és lehetőség az extrém sportok gyakorlására. Például magashegyi alpin hegymászásra, siklóernyőzésre, vadvízi evezésre, sziklamászásra, stb, ami manapság már csak pénz és elhatározás kérdése.

Nem véletlen, hogy 1987-ben a sportegyesületi közgyűlés méltán megállapíthatta, hogy: „A természetjáró szakosztály az egyesület legeredményesebb szakosztálya”. Azt az esztendőt hívták az aranykorban a „teljesítménytúrák évének”.[3]

Sajnos ettől az évtől kezdve a hanyatlás jelei egyre inkább mutatkoztak. Az országon belül tapasztalható társadalmi, gazdasági változások, a budapesti politikai tüntetések, a munkahelyek bezárása, a piac változásai nem kedveztek a szabadidő ilyenfajta eltöltésének. Forrt és változott minden, változott a sport is.

1989-ben rendezték az első „Damjanich emléktúrát”, az 1848-49-es Forradalom és szabadságharc hős vezére előtt tisztelegve. A márciusi időpontot a szolnoki csata napja, március 5.-e generálta.

Az 1990-es esztendő hozta meg az egyik legnagyobb volumenű helyi vállalkozást. A megújító gondolat szárba szökkent, s szeptember 29-én „Tisza Cipővel a Tiszazugba” címmel országosan meghirdetett teljesítménytúrát szervezett a szakosztály. 2000-től a gyalogos teljesítménytúrával egyidőben, „Tiszazugi karikatúra” néven, 60-80 km-es kerékpártúrát is rendeznek az általános iskolával közösen.

Szintén a rendszerváltás utáni időkben merült fel a kínálatbővítés gondolata. 1992-ben a martfűi Természetbarát Szakosztály csatlakozott a Magyar Kerékpáros Túrázók Szövetségéhez. 1992 és 1998 között minden esztendőben csatlakozott a szakosztály az Országos Kerékpárút Napok rendezvénysorozathoz. Nem véletlenül állítják, hogy az „1991-1998 közötti időszak a kerékpártúrák évei a szakosztály életében”.[4]

A szakosztályi vízi túrák meghonosítása magánkezdeményezésre nyúlik vissza. 1992, 1993 és 1994 nyarán Hegedűs István, Kiss András és Kiss Andrea vállalkozók Martfű-Mindszent között vízitúrákat szerveztek a Tiszán. Ennek a nyári programnak a sikerén felbuzdulva, egy-két lelkes fiatal javaslatot tett a sportág szervezett keretek közötti művelésére. Kedvező, önköltséges áraikat kihasználva sikerült a figyelmet a vízi táborokra irányítani.

A város vezetése szintén szívügyének tekintette az idegenforgalmat, mint a gazdasági fellendülés egyik kitörési pontját. Természeti értéknek tekintette a Tisza-partot, amely megfelelő fejlesztés esetén jelentős vonzerőt gyakorolhat az idegenforgalomra. Deklarálta, miszerint „mindazokat a természeti, táji értékeket meg kell őrizni, ami színfoltja lehet a városnak”.[5]

A Természetjáró Szakosztály életében sokan és sokat dolgoztak azért, hogy a túrázókedv fennmaradjon, hogy a túraszakosztály ne szűnjön meg. Szabados Géza, aki hosszú évekig töltötte be a szakosztályvezetői posztot, 2002-ben elhunyt. Csizmadia Gyula, aki 2011-ben a szakosztályvezetői feladatokat látta el, így vallott tagságáról: „Szakosztályunk tagjainak kettő harmada nő, édesanya, nagymama. A családon belüli értékrend kialakításánál meghatározó módon tudják befolyásolni a fiatalok természetszeretetét, és példát mutatnak az emberi teljesítőképességből is”.[6] Sajnos 2017-ben ő is eltávozott közülünk.

Vas Béla néprajzkutató

Tovább a képekhez>>>

1 Bakos Ferenc: Idegen szavak kéziszótára. Budapest, 1960. 731. oldal

2 Tóth Eszter: Nekem a Balaton a Riviéra. Hol nyaralt a Dolgozó Nő? www.eletmod.transindex.ro honlap 2010. 02. 23-i közlése.

3 Mező László: Martfűi sportnapló. Martfű, 1992. 111. oldal.

4 Csizmadia Gyula: Jubilálnak. 2010 januárjában 40 éves a Martfűi Városi Sportegyesület Természetbarát Szakosztály. Martfű Közéleti Magazin, XXI. évfolyam, 2010. január, 1. szám, 12. oldal

5 Martfű város önkormányzati képviselő testületének 16/1998. (XII.11.) sz. KT. Rendelete a helyi építési szabályzatról.

6 Csizmadia Gyula: Negyven évesek vagyunk. Martfű Közéleti Magazin. XXI. évfolyam 5. szám. 2010. május, 12. oldal