A nemzet őrzi az aradi hősök emlékezetét
Az aradi vértanúkra emlékeztünk a Martfűi Református templomkertben, a Damjanich emléktáblánál 2021. október 6-án. Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc honvédtisztjei és Batthyány Lajos vértanú miniszterelnök mártírhalála előtt az idei évben is városi ünnepség keretében tiszteleghettünk. Hősi cselekedeteiket ünnepi műsorukban a martfűi Damjanich János középiskola diákjai, megemlékezésében pedig Gere Péter történész, a Martfűi Települési Értéktár Bizottság tagja idézte fel.
– Az emlékezésnek lehet számos módja. Megtanulhatjuk, megtaníthatjuk a vértanúk neveit, megkoszorúzhatjuk emlékműveiket, látványos bemutatókon, élére vasalt egyenruhában újrajátszhatunk hadi eseményeket. A magam részéről gyakran a lényeget hiányolom az emlékezés formális metódusaiból. Hogy megértsük, hogy valóban átérezzük azt, hogy ezek az emberek mit vállaltak és mit áldoztak fel, és hogy ezért mi utódok valódi hálát érezzünk – hangsúlyozta ünnepi beszédében Gere Péter.
Mert a háborúnak lehet sokféle arca, azonban egyvalami sosem hiányzik belőle: a halál és a kegyetlenség. A háború ugyanis csak az ideák világában dicső és nemes küzdelem a nagyobb jóért. A háború alapvetően vér és sár.
Az a vér, ami Kiss Ernő arcát borította miközben társai a sortűz után összeestek mellette. Őt a lövések csak a vállán találták el, ezért a kivégzőosztag egy tagja odalépve hozzá, közvetlen közelről lőtte főbe.
A háború az a sár, amibe az aradi házakból septiben rekvirált lécekből ácsolt bitófák olyan mélyre süllyedtek, hogy a hatalmas termetű Damjanichot csak lábait erőszakkal behajlítva tudták felakasztani.
A háború az a sár, amelyben a várárokba elhantolt vértanúk testei hónapokig feküdtek, és amelybe a magyar társadalom is évekre belesüppedt 1849 után.
És mégis!
Azokból, akik tudják, hogy a háború vér és sár, akik elfogadják, hogy az áldozat időnként hiábavaló, akik a szabadságot a megfelelés és az ideológiák, az emberséget az emberiség elé helyezik, azokból válhatnak igazi hősök. Ilyen emberek emléke előtt tisztelgünk ma – fogalmazott a történész.
Dicsőség a hősöknek!
Herbályné Kalmár Irén