Kilépve az országos szintre és a határon túlra is – Turisztikai célponttá vált a martfűi Kézműves Ház

Tízéves a martfűi Kézműves Ház - Mézeskalács Műhely. A „Népi Kézműves Örökség Helyszín” címmel rendelkező Kézműves Alkotóház célja, hogy működjön városunkban egy olyan szakmai műhely, amely a néphagyományok továbbadását segíti. Foglalkozások és népi játszóházak mellett hon- és népismereti órákra is várják a gyerekeket a Kézműves Házban berendezett, hagyományos tiszazugi „Tisztaszobában”.

2022. június 25-én a Martfű Városi Művelődési Központ és Könyvtár Múzeumok Éjszakája és Veteránjármű Találkozó rendezvényének keretében napközben kézműves bemutatók: mézeskalács-készítés, bútorfestés, bőrözés, fafaragás és játszóházi foglalkozások zajlottak a Kézműves Házban. Erre az alkalomra vendégül hívták a felvidéki Várhosszúrétről az ottani magyarságot összefogó Gömöri Kézművesek Társulását.

A Kézműves Ház létrehozásáról és működéséről Juhászné Hidvégi Edit mézeskalácskészítőt, játszóházvezetőt kérdeztük.

– A megalakulás célja az volt, hogy a martfűi gyerekek is megismerkedhessenek azokkal a hagyományos népi technikákkal, kézműves alkotótevékenységekkel, amikkel egyébként nem, hiszen egy ipari városról beszélünk. A gyökereinkben viszont benne van, és pedagógusként tapasztaltam, hogy érdekli őket. Szerettem volna hagyományt teremteni a városban a kézművesházzal, hagyományőrző játszóházat létrehozni.

A hagyományőrzés mellett a másik cél a közösségalakítás volt, egy olyan közösségi tér létrehozása, ahol gyerek- és felnőtt közösségek is jól érezhetik magukat. Járnak ide felnőtt csoportok, nyugdíjasok is akár, munkahelyi csoportok csapatépítésre, jönnek iskolákból gyerekek, osztályok, megismerkedni egy-egy technikával, vagy kihelyezett hon- és népismereti órát tartani, tehát elég sok funkciója van a háznak.

A tízéves tevékenységbe nem csak a helyi működés tartozik bele, hanem – miután három népművészeti egyesületnek is tagja vagyok – ezzel együtt rengeteg kapcsolatrendszer is kötődik a házhoz, a tevékenységünkhöz. A Szolnok Megyei Népművészeti Egyesületen és a Népművészeti Egyesületek Szövetségén keresztül több olyan helyszínre eljutottam, felkérésekre, fesztiválokra, akár nemzetközi rendezvényekre is, ahol aztán sok kézművessel sikerült kapcsolatot teremteni.

Így alakult ki a Kézműves Alkotóházak Országos Egyesületével is a kapcsolat. A Népművészeti Egyesületek Szövetségén belül működő egyesülethez országszerte több mint ötven alkotóház tartozik.

– Ez számos lehetőséget nyújt, például, hogy megismerkedjünk egymás munkájával, hogy hogyan lehet felépíteni gyakorlatilag a semmiből, vagy egy olyan településen, ahol nem jellemző a hagyományőrzés, hogyan lehet létrehozni, kialakítani egy ilyen kis miliőt.

A martfűi Kézművesház a Gömöri Kézművesek Társulásával is szoros kapcsolatot ápol.

A dombos, lankás, füves, erdős, patakos Várhosszúréten szinte mindenki mestere valaminek. Nagy György, a Gömöri Kézművesek Társulása elnöke, egyik alapítója, fafaragó és Rigó Béla gyékény- és kosárfonó mesterek örömmel fogadták a Kézművesház meghívását.

– Egy olyan közösségből jöttek ők, ahol benne élnek szinte, akár a táji környezet, akár a tárgyi környezet náluk még sokkal inkább őrzi a hagyományokat, és szerettük volna, ha látják azt, hogy milyen tevékenységet, próbálkozásokat viszünk végbe mi itt az Alföld közepén, ahol ez tulajdonképpen nem is néprajzi tájegység, érdeklődés viszont van – mondta el Editke.

A martfűi alkotók a gömöri kézművesekkel 2016-ban, Lengyelország legnagyobb történelmi kézműves fesztiválján ismerkedtek meg.

– Erre pályázni kell, és ha elfogadják a pályázatunkat, akkor lehet menni. Itt találkoztunk, és a sors úgy hozta, hogy a nagy nemzetközi kavalkádban egymásra talált a két magyar alkotótábor. Akkor mondták, hogy menjünk el, nézzük meg egyszer az ő alkotóházukat, nézzük meg Várhosszúrétet, hiszen az a világ közepe. Elmentünk, megnéztük és tényleg az a világ közepe. Nagyon szép kis falu, nagy összetartás van, és gyönyörűen végzik a hagyományőrzést.

 Tavaly nyáron a Művelődési Központ és a Gömöri Kézműves Társulás között együttműködési megállapodás jött létre.

Nagy György, a Gömöri Kézműves Társulás egyesületi elnöke, kassai körzeti képviselő szívesen beszélt magukról, az egyesületről, és arról, hogy a június végi, martfűi rendezvényen mindebből mit tudtak nekünk megmutatni.

 – Nagyon szoros baráti és szakmai kapcsolat van közöttünk öt-hat éve. Nálunk nincs fesztivál martfűiek nélkül. Megígértük, és most jött el az idő, hogy igenis lejöttünk Martfűre.

Szeretnék gratulálni Editnek az óriási munkájáért, amit itt folytat, mert nálunk „könnyű helyzetben vagyunk”. Mi abban nőttünk fel, hogy táncoltunk, énekeltünk, színházat játszottunk, és a kézművesség valahol velünk nőtt fel, ahogy mi is növekedtünk, mindennapos része az életünknek. De itt az Alföld közepén a semmiből valamit teremteni, az a művészet!

Ez a fontos, becsalogatni az embereket, visszanyúlni a múlthoz, és van kézművesség, van ereje, közösségépítő hatása. Az ember közösségi lény, valahova tartozni akar, és ha ilyen kis központok, ilyen házak épülnek vagy vannak, egyre több, az egész Kárpát-medencében, akkor ez csak jó hatással lehet mindnyájunkra.

Ami a társulatot illeti, az idén vagyunk húszévesek épp. Sok mindent csinálunk mi is, főleg gyerektáborokat, fesztiválokat, minden évben július utolsó szombatján ún. megafesztiválokat. Ez egy hétszáz lakosú kistelepülés, ahol két-háromezer ember összejön, gyerekudvar van külön, kézműves bemutató, harangot öntünk. Azt tudni kell, hogy Hosszúrét a világ közepe természetesen! – mondta Nagy György, büszkén mesélve arról is, hogy sikerült kinevelniük egy fiatalt, aki harangokat önt középkori technológiával.

– Itt vagyunk Martfűn, aminek nagyon örülök. Potencia van ebben a városban, rendezett utcák, rend, tisztaság, ami nekem nagyon tetszik. Látni, hogy jó emberek laknak itt.

Úgy döntöttünk, hogy lejövünk egy kis kézibemutatóval, egy kis drótozással, csuhézással, csipkeveréssel. Eljöttünk picit bemutatkozni, egy pár tárgyat hoztunk, hogy mit is csinálunk, egy kis bemutatót Gömörből, Gömör központjából.

A Magyar Örökség Díjas Gömöri Kézműves Társulás a felvidéki, határon túli magyar ifjúságot fogja össze, hagyományőrző jelleggel. Az egyesület és a társulás mottója is, Tamási Áron szavaival: A madárnak szárnya van és szabadsága, nekünk szülőföldünk és sok-sok tennivalónk.

– Óriási munkafolyamat van ebben, mert amikor megalakultunk húsz évvel ezelőtt, a faluban volt 4-5 kézműves, mondtuk, hogy csináljunk egy társulást, fogjunk össze, keressük azokat a kézműveseket, akik még hagyományos módon valamit tevékenykednek. Jelenleg közel száz tagunk van, kézművesek, és sok olyan barátunk is, aki hozzánk akar tartozni, átveszi azt a szellemiséget, amit viszünk végig ott a Felvidéken. Van egy erős csapat, de nem csak kézműveskedünk, hanem katonai sírokat is gondozunk, jótékonysági gyűjtéseket szervezünk.

Ahogy húszévvel ezelőtt elkezdtük az első táborunkat, valahogy kinő a kezünk alatt egy olyan generáció, aki tudja, hogy mi a mézeskalács-, a csuhébaba készítés, egy kis kosarat megfonni, vagy egy gyöngynyakláncot elkészíteni. Ezek a gyerekek magukba szívják ezt a kézművességet. Nekünk vezetőknek kötelességünk ezt a fiatalokba nevelni, hogy ki tudjanak bontakozni. A népművészet minden magyar emberben benne van, a gyökereinkből szívjuk magunkba – hangsúlyozta a Gömöri Kézműves Társulás elnöke.

Juhászné Hidvégi Edit rajzot és technikát is tanító pedagógusként, látva, hogy a gyerekeket érdekli a hagyományőrzés, természetes anyagokat is be-be csempészett a foglalkozásokba. Elvégzett egy hagyományőrző játszóházvezető tanfolyamot, hogy szakkörökön, technika órákon kézműves foglalkozásokat tartson gyerekeknek. Elindult a kézműveskedés felé.

– Nekem a mézeskalácsozás tetszett meg legjobban, mert a legkönnyebben ezzel lehet a gyerekeket sikerélményhez juttatni. Nem baj, ha nem olyan szép, nem baj, ha nem jól sikerül a díszítés, kétfunkciós, meg lehet enni, a gyerekek nagyon szívesen készítik és hamar elkészül – mondta el Editke.

A népi alkotás mellett megrendelésre is egyre több mézeskalács készült, amelyhez nagyobb térre volt szükség. 2011 végén kezdeményezte az önkormányzatnál, hogy biztosítsanak számára egy helyiséget, cserébe kézműves foglalkozásokat kínált.

Az akkori városvezetés vevő volt erre, éppen tíz éve, hogy 2012-ben „belakhatta” a kiköltöző Munkaügyi Központ épületrészét.

–        A mai napig hálás vagyok a városnak azért, hogy ebben támogató volt. Azóta is működik, és azóta is, amennyire csak tudnak, támogatnak – hangsúlyozta a Kézműves Ház vezetője.

Az épület helyrajzilag a cipőgyár - cipőbolt és a Termál Szálloda között helyezkedik el. Korábban a szállodából a cipőboltba menet is betévedtek látogatók. Vezetője szerint azonban a Kézműves Ház egyre inkább turisztikai célponttá is válik, amit sikerként fogalmazott meg.

– Most egyre több csoport jön kifejezetten a városért, kifejezetten a Kézműves Házba, kérnek mesterségbemutatót, játszóházi foglalkozást, vagy az idősebbek csak mesterségbemutatót, kóstolót. Szívesen hallgatják a tiszazugi tisztaszoba történetét. Ők ezt nosztalgiával hallgatják, a gyerekek pedig, egy kis mesével fűszerezve, újdonságként hallgatják a tárlatvezetéseket.

A hagyományos tiszazugi tisztaszobában bemutatott tárgyak családi ereklyék, amelyek tiszazugi településekről, Csépáról, Szelevényről, Tiszaföldvárról és Lakitelekről érkeztek, hogy új életre keljenek a Kézműves Házban.

– Valahogy egymásra talált a két dolog. A város is meglátta benne a lehetőséget, nekem pedig sikerült pont abban az időpontban összeszedni. Nem tudtam mindegyikről, hogy van. A tisztaszoba berendezéséről pl. nem tudtam, pont abban az időben költözött ki az unokatestvérem az idős nagyszülei családi házából, és ez ott volt az alsóépületben. Nagyon örült neki, hogy itt helye lett.

A kedvenc a szelevényi nagymama kis gardróbja.

– A kaszli, a szelevényi nagymama kis gardróbja, azt nagyon szeretem. Azért szeretem, mert mint minden kredencnek, volt a tisztaszobában szakrális szerepe. Ugye ott van a Máriácska szobor, vagy a Jézus kép. Nem jártak mindig templomba, hétköznap nem mehettek, de mindennap imádkoztak, és a nagymamám is ott imádkozott a kaszli előtt, és ez megvan – mesélte nagy-nagy szeretettel Juhászné Hidvégi Edit.

Aki igazán különleges élményre vágyik és a hagyományos kézműves mesterségek is érdeklik, annak feltétlenül el kell látogatnia ebbe a frissen sült mézeskalács, fahéj és szegfűszeg illatú, nagyon szerethető kézműves műhelybe, Martfűre.

Herbályné Kalmár Irén


Minden jog fenntartva © 2011-2021 Martfű Város