„Jól kell, hogy érezze nálunk magát a gyerek!” – Bizakodóan tekintenek az új tanév elé városunk általános iskolájában

A tanévkezdésről, az új tanév diákokat, pedagógusokat és szülőket egyaránt érintő kihívásairól, a gazdasági körülmények az alapfokú oktatást is nehezítő, folyamatos változásáról Földi Edina igazgatónőt kérdeztük.

– Igazán bájos kis műsorral készültek a 4.-es gyerekek. Humoros is volt, üzenete is volt, és hát valahogy lezárta ezt a nagy nyári pihengetős időszakot – idézte fel a tanévnyitó vidám perceit az intézményvezető.

– Az, hogy jó hangulat van, azt gondolom, hogy feltétel. Igyekeztem is megfogalmazni a beszédemben, hogy nagyon sok nehezítő körülmény van, akárcsak az, hogy abba kell hagyni a nyári szünetes délig alvást vagy az elcsúszó, elkenődő napi beosztást, de vannak más külső körülmények is, amik meg tudják nehezíteni a mindennapokat. De mivel ezek nem elkerülhető feladatok, mind a javulásunkra meg az épülésünkre szolgálnak, azt kértem a gyerekektől, a kollégákról, a szülőktől, mindenkitől, hogy próbáljuk meg ezt úgy felfogni, hogyha szomorúan, morcosan, hisztizve, vagy ahogy a gyerekek mondják, bedurcázva állunk neki ennek a helyzetnek, akkor is meg kell csinálni. Akkor is fel kell kelni, akkor is lesznek sajnos számonkérések, felelések, dolgozatok, határidők, mérések, és ha picikét pozitívabb a hozzáállás és egy kicsit mosolygósabban érkezünk, akkor sokkal könnyebben túl leszünk majd ezeken a feladatokon. A derűs nyitás azt remélem, derűs folytatást is eredményez.

– Hogyan alakulnak az iskola személyi feltételei, a diákok száma, az oktatás szakmai és technikai körülményei?

– Számadatokkal ha szemléltetem, akkor a tegnapi napon 411 tanulónk kezdte meg a munkát, 16 tanulócsoportban. Ez egy nagyon szép szám, különösen abban a tekintetben, hogy a nyáron beiratkozott tanulók mind martfűi lakosok is lettek, tehát a város népessége is gazdagszik, erősödik ezzel. Már a tavalyi évben megfigyeltük a tendenciát, hogy a betelepülés elindult, és természetesen a családok beköltözésével a gyerekek is jönnek. 14 érkezett diákunk van, akik a nyár folyamán iratkoztak be, és egy diákunk volt, aki a városból elköltözött.

Minden gyerekünk sikeresen kezdi el a tanulmányait, hiszen az előző tanévben nem volt bukás. Aki esetlegesen egy kis pótvizsgára kényszerült, az is nagyon szépen teljesített, úgyhogy büszkék lehetünk a gyerekekre. Említettem is a tanévnyitó beszédemben, hogy a tanévzárón mennyi bizonyítvány került kiosztásra dicsérettel, elismeréssel, oklevelekkel, könyvjutalmakkal.

A pedagógusok részéről országosan nagy kérdések nálunk is felmerültek. Azt tudjuk, hogy a nagy csapatunk, az erős mamutfenyőink szépen sorban nyugdíjba vonulnak, de az idei nyár folyamán kijött rendelet értelmében azokat a még fizikálisan, szellemileg stramm, erős pedagógusokat, akik az utóbbi években nyugdíjba vonultak és szerettek volna élni a lehetőséggel, alkalmam nyílt megkeresni, és nagyon sokan közülük hál istennek igent mondtak.

Sok az üres álláshely az iskolában, papírforma szerint, konkrétan kilenc és fél, de ezek az álláshelyek kettő kivételével így, ebben a formában, megbízási szerződéssel vagy részmunkaidős foglalkoztatással betölthetőek. Jelentem, minden osztályunkban szakképzett pedagógusunk van, erős csapatot tudok a hátam mögött, akár szakmai tudásban, akár emberségben. A kollégákkal ugyanazt az elvet valljuk, hogy nem nyafogunk, tesszük a dolgunkat, próbálunk derűsen hozzáállni a feladatokhoz. Biztos lesznek nekünk is nehéz pillanataink, meg elfáradunk, de azt gondolom, hogy a csapat ügyesen, ütőképesen felkészült erre a következő tanvére.

És hogy egyébként, külső körülményekben hogy vártuk a gyerekeket? Jelentem, itt is csillagos ötöst adtam a technikai munkatársaknak és a titkársági dolgozóknak. A nyár folyamán minden szükséges felújítást el tudtunk végezni, a Szolnoki Tankerületi Központ költségvetést biztosított azokra a felújításokra, amik elengedhetetlenek voltak. Valamennyi tantermünkben, ahol költözés, osztálycsere volt, teljes meszelésre került sor, a mellékhelyiségek mind felújításra kerültek, a táblákat lefestették, az osztályfokoknak megfelelő módon. Az ebédlőbe az önkormányzat segítségével új asztalterítőket helyeztünk el. Minden tanteremben átvizsgálásra került az elektromos hálózat, a világítás, a cserék megtörténtek. Az udvaron teljes körűen, a kertészeti munkáktól kezdve a tereprendezésen át minden megtörtént, hogy a gyerekek most biztonságos környezetben kezdhessék el a munkájukat.

Ahogyan a pedagógus kollégáimról, ugyanúgy a technikai munkatársaimról is el tudom azt mondani, hogy számukra elsők a gyerekek. Hogy egy vidáman feldíszített iskolába érkezzenek meg, hogy pozitív üzeneteket közvetítsünk feléjük, ezt mind a titkársági kollégáim készítették elő. Vagy akár azt, hogy a tantermekben a teremleltárak elkészültek. Tudjuk, hogy melyek azok az eszközök, amelyek pótlásra kerülnek, folyamatosan, a költségvetés hatékony felhasználásávali. És hát azt gondolom, jól kell, hogy érezze nálunk magát a gyerek!

– Az energiaárak elszabadulása milyen hatással lehet az iskola működésére?

  – A jövőbe nem látok, a kollégáimmal is úgy beszéltem meg a munkatervtől kezdve a szakmai feladatokon át a tervezést, hogy decemberig gondolkodunk egyelőre. Ha az energiaárakra gondolunk, akkor igen, nagyon sok kérdés merül fel az emberben, hogy mit és hogyan. Nem szeretném rózsaszínre festeni az eget, de ebből a szempontból is megnyugtató az intézmény helyzete. A Szolnoki Tankerületi Központnak két évre kötött energiaszerződései vannak. Ezek a szerződések garantálják, jelen pillanatban nem kérdés, hogy a gáz és rezsi árak miatt esetlegesen az intézmény működése veszélybe kerülne.

Nekünk ugyanazok az árak maradnak, mint az előző költségvetési évben, így gyakorlatilag azt mondhatom, hogy mi nem fogunk bezárni, online oktatásra átállni azért, mert az intézmény rezsi költsége nem biztosított, vagy nincs rá fedezet. Azt persze nem tudhatom, hogy lesz-e gáz, csak bízom benne, hogy lesz!

Ezen túl még egy nagyon fontos előnye az intézménynek, hogy ha kívülről valaki rátekint, akkor láthatja, hogy az önkormányzat korábbi beruházásának köszönhetően napelemek találhatóak az épület tetején. Másrészt az is látható, hogy az ablakaink, a nyílászáróink hőszigeteltek, az épület maga is hőszigetelt. Mindent megtett a város vagy megtettünk azért, hogy spóroljunk vagy valamilyen szinten hatékonyan tudjunk működni az energia felhasználása szempontjából is.

– Van-e kialakult, előrelátható rendszer egy esetleges újabb Covid járványhullám kezelésére?

– A Covid helyzet számomra a felkészülés szempontjából egyetlen fontos tényezőt tükröz: egyik napról a másikra át tudjunk állni arra, hogy a gyerekeknek ne essen ki tanítási idő.

Jelen pillanatban a szabályozás úgy szól, hogy egytől hatodik évfolyamig, ha karanténba kerül egy osztály, kötelező jelleggel át kell álljunk abban a szent szúrásban az online oktatásra. Nyilván itt arra fogunk fókuszálni, hogy a fő tantárgyak, a magyar, a matematika, a természettudományok, az idegen nyelvek órái megtartásra kerüljenek. Az összes többi készség tekintetében pedig azokkal az erőforrásokkal, amik felszabadulnak, ahogy az előző években is, jelenléti felügyeletet fogunk biztosítani azon szülők gyerekeinek, akiknek a munkából való távollétük nem megoldott.

A felső tagozatban a 7-8. osztályban a védettség, az oltás felvehető. Nem volt olyan nálunk, hogy ne lett volna megoldás arra, hogy a hetedik-nyolcadikosaink is megfelelően hozzájussanak a tananyag tartalomhoz.

Várom a központi utasítást, mert nyilván, mint állami fenntartású intézménynek, a központi szabályok alapján kell működnünk. Én csak azt tudom mondani, hogy nem lesz nálunk Covid bezárás! – fogalmazott bizakodóan Földi Edina.

– Az élelmiszerár-emelkedések miatt a menza, az étkeztetés, a térítési díjak alakulása is nehézséget jelenthet.

– Jelen pillanatban nem látjuk még, hogy az óriási beszerzési árak, amelyek az élelmiszerek területén felléptek, milyen módon fogják befolyásolni a térítési díjakat. Nyilvánvalóan az önkormányzatnak, mint a konyha üzemeltetőjének, fenntartójának, erre ráhatása kell, hogy legyen. Ez egy friss jogszabály, még nem volt alkalmam megnézni, hogy milyen módon nyúlt bele az állam a lefinanszírozásba, mennyire engedte áthárítani ezeket a költségeket. Ahogy eddig is, igyekezni fog az önkormányzat a szülők terhein ilyen módon is enyhíteni, hogy nyilvánvalóan a teljes költséget nem szabad áthárítani a szülőkre.

Mint intézmény, mondhatom azt, hogy biztonsággal felkészültünk, figyelünk mindenre, de azért itt a háttérben több száz család mindennapjai, azok átgondolása, megtervezése, a spórolási stratégiák kialakítása óriási feladat lesz a következőkben.

– Hogy fogadják mindezt a szülők? Látják-e az iskola erőfeszítéseit? Megvan bennük is ez a pozitív hozzáállás, amit az intézmény képvisel?

– Ami még nagyon fontos ebben a tanévben, az az, hogy a 2022-23-as év a mérések éve lesz. Rendelet alapján, az Oktatási Hivatal irányításával, országosan szeptember 23-tól lesz egy őszi mérési időszak, és lesz egy tavaszi is, március 26-tól.

Eddig a szülők azt szokhatták meg, hogy a 6. és a 8. évfolyamon a tavaszi időszakban kompetencia mérésre kerül sor, ahol mind a szövegértés, mind a matematikai-logikai képességek mérésre kerülnek. Ehhez ők is hozzáférhetnek, nyilván az intézmény is levonja a következtetéseket, és próbál az irányba tovább hatni, hogy ezek az eredmények minimum megtartásra, de inkább javításra kerüljenek.

Nos, az idei évben nagyon nagy változások értek bennünket ebből a szempontból is, egyrészt a 4. és az 5. évfolyamnak lesz egy bemeneti mérése, ami nem kompetenciamérés. Ez gyakorlatilag egy kétórás mérés lesz, egy óra magyar, egy óra matematika keretében, és a bejövő évfolyam képességeit mérjük. Minden mérés online történik. Emellett lesz bemeneti kompetenciamérés, ami eddig csak tavasszal volt, a 6. és a 8. évfolyamon. A tavaszi időszakban 6., 7. és 8. évfolyamon is történik majd mérés. Mérik a fittségi állapotot a testnevelők januártól egészen májusig, ez az ún. NETFIT (Nemzeti Egységes Tanulói Fittségi Teszt) mérés. Mérjük a pályaorientációs képességeket, ez a 8. osztályos csapatainkat fogja majd érinteni. És ezen kívül évek óta mérjük a Szolnoki Tankerület saját központi mérése keretében a 4.-eseket. Egyrészt visszamérjük szeptemberben a mostani 5.-eseket, hogy hogyan teljesítettek, másrészt pedig három további mérésre kerül sor februárban, májusban és júniusban.

Nagyon nagy a feladat. Mit tud a szülő tenni, és hogyan tud nekünk segíteni? Az ünnepi beszédemben is elmondtam, hogy ez egy háromlábú kapcsolat, a gyerek, a szülő és a pedagógus kapcsolata. Ha valamelyik kibillen, akkor ott az a kisszék nem áll meg. Sokszor hajlamosak vagyunk arra, hogy pusztán abban gondolkodunk, hogy van-e tízóraija, hány órára fog hazaérni és legyen egy kulcs a nyakában. Ennél sokkal több egy szülő feladata. Azt kértem a szülőktől, hogy egyrészt kövessék nyomon a gyerekek iskolai teljesítményét, meg is fogalmaztam, hogy a gyereknek joga van tanulni, a tanárnak pedig joga van tanítani, és hogyha ebben a tanulási folyamatban vagy akár a nevelési folyamatban úgy érzik, hogy valami megbillent, akkor keressenek minket bizalommal!

A szülőnek ezekre a mérésekre is rá kell hangolnia a gyerekét. Kevés lesz, ha mi azt mondjuk, hogy holnap matematikából vagy természettudományból vagy idegen nyelvből éppen mérésre kerül sor. Ehhez kell, hogy az a gyerek időben lefeküdjön. Kell, hogy a szülő is elbeszélgessen arról, hogy ennek tétje van, ne bohóckodjuk ezt el, teljesíts annyit, amit csak ki tudsz hozni magadból, tehát a bátorító szavak mindenképpen kellenek a szülőktől. És legfőképpen, hogy fogadják el és higgyék el, valamennyi kollégám jót akar. Amikor esetlegesen nem csak a dicséret érkezik meg, hanem egy jelzés valamilyen problémáról, fogadják el, hogy az segítő szándékkal érkezik, pontosan azért, mert minden cél eléréséhez a gyerekeknek koncentrálni, odafigyelni és megfelelő támogatottsággal teljesíteni kell. Kevés lesz a pedagógus, kell hozzá a családi háttér. Ez eddig is így volt, most meg különösen így van.

Azt kértem és most is azt kérem a szülőktől, hogy legyenek továbbra is olyan jó partnerei az általános iskolának, ennek a csapatnak, a második otthonunknak – de a 7.-8.-osaink, akik harmincegykét órát ülnek a padban, majdnem hogy az első otthonuk –, hogy ez a csapat júniusban majd azt mondhassa: megtettük, megcselekedtük, elértük a célt, amit szerettünk volna!

Herbályné Kalmár Irén