Mi legalább annyit kaptunk, mint amennyit adtunk

– Mi legalább annyit kaptunk, mint amennyit adtunk! – fogalmazott beszélgetésünk során Földi Edina, a martfűi általános iskola igazgatónője, hozzátéve: a helyi gyerekekkel nagy barátságok köttettek, és talán ez az, ami a legtöbbet adja.

A háborúban álló Ukrajna szlovák határ melletti városában, Perecseny testvértelepülésünkön élő fiatalok meghívását dr. Papp Antal polgármester kezdeményezte.

– Kitört a háború, és egy pár napon belül mindenki adománygyűjtésbe kezdett. Úgy gondoltuk, mi is megkérdezzük a települést, hogy mire van konkrétan szükségük. Elsősorban orvosi eszközöket kértek, amelyeket próbáltunk összeszedni, beszerezni. Az első adományszállítmány eljuttatásában én is részt vettem, amit a szlovák határnál adtunk át a perecsenyieknek. Ezt követően többször is fordultunk, különböző eszközökkel, mikor mit kértek.

Akkor fogalmazódott meg bennem ez a lehetőség, hogy az ukrán háborús korlátozások mellett, ottani gyerekeket lássunk vendégül egy hétre, az augusztus 20-i nagyobb rendezvényeken. A testvérvárosok delegációi is ebben az időszakban szoktak itt tartózkodni.

Bizottsági ülésen dobtam fel ezt a témát. Földi Edina igazgatónő kézbe is vette a tábor szervezését, ami a legjobb kezekbe került, hisz hatalmas lendülettel végezte ezt a feladatot.

Nagyon jó volt látni, hogy itt voltak, sok mindenkit meghatott ez a dolog, és próbálunk továbbra is segíteni nekik, ahogy lehet.

– A perecsenyi gyerekeknek és kísérőiknek sokat adtunk, de nagyon sokat kaptunk is tőlük. A színvonalas koncerteken túl sok-sok hálát és köszönetet.

– Háborúzni butaság, nem azzal kell meggyőzni egy másik embert vagy népcsoportot, hogy valamiben nem egyezkedünk, hanem igenis be kell fogadni a gyerekeket. A gyerekek a legjobb közvetítők ilyen téren, és most jó hírünket vitték. Látható, hogy a két település között nincs meg az a feszültség, ami az országok között talán észrevehető. Azt kellene magasabb szintekre is emelni, hogy a gyerekeket lássuk el, amivel a szüleikkel is jót teszünk. Aranyos gyerekek, befogadhatóak és rendesek, mindenhez úgy állnak, ahogy kell. Valóban sokat adtak nekünk, sok jó dolog történt köztünk.

– Az itt élők is örömmel fogadták a perecsenyi fiatalok előadásait.

– Ez így van. Hallhattuk, hogy milyen jól játszanak különböző hangszereken ezek a gyerekek, micsoda zenei virtuózok már kicsikként is. Nagyon ügyesek voltak.

– Az augusztus 20-i városi ünnepségen a Testvérvárosi Találkozóra Martfűre érkezett delegációt vezető Ivan M. Pohorilyak, Perecseny polgármestere is meghatott szavakkal köszönte meg a martfűi önkormányzat humanitárius segélyét és a művészeti iskolás gyerekek szép fogadtatását, táboroztatását.

 – A polgármester megdöbbenésünkre magyarul szólalt meg az augusztus 20-i rendezvényünkön, igaz, felolvasással. Ez nekünk, magyaroknak is jó érzés, látszik, hogy jó a kapcsolat a két település között, egyre jobb. Aki magyarul tanul, az azért sok mindent jelent, hisz az egyik legnehezebb nyelv a magyar. 

– A testvérvárosi kapcsolatokat az elmúlt években a járványügyi helyzet vetette vissza, most pedig háború zajlik a szomszédos országban.

– Most az a fontos, hogy igenis kiálljunk a város, az egész nemzet mellett, hiszen olyan háborút vívnak, ami értelmetlen. Egyik nemzetnek sem jó a háborúzás, ezt minél hamarabb be kell fejezni és békét kell kötni, a gazdasági részéről nem is beszélve. Erősítenünk kell, hogy igenis, az ilyen háborúk ellen vagyunk, és bármely nemzet, amit megtámad egy másik, amellett ki kell állni.

Dr. Papp Antal megköszönte mindenki munkáját, aki részt vett a táboroztatásban, akár vigyázóként, segítőként, akár háttér támogatóként. Külön kiemelte Földi Edina tevékenységét, aki a tábort összefogva, szívvel-lélekkel gondoskodott az ukrán gyerekekről, leste és teljesítette szinte az összes kívánságukat.

– Nagy örömmel fogadtam ezt a felvetést, és valamennyi intézményvezető, civil szervezet első szóra mellém, mellénk állt ebben a kezdeményezésben.

Hosszú és körültekintő folyamat indította el igazándiból ezt az egyhetes martfűi nyaralást, ami végülis - a politikának és a helyzetnek köszönhetően - nem is nyaralásnak volt nevezve, hanem kulturális fellépéssorozatnak. Hogy a gyerekek biztonságban átléphessék a határt, útlevelet kellett nekik intézni. Nyilvánvalóan nagyon sok minden információra szükségünk volt, ami megfordult a tolmács hölgy és közöttem: hányan fognak érkezni, vannak-e közöttük éppen allergiás gyerekek, milyen korosztályra számíthatunk. Aztán a levelezés során kiderült, hogy ezek a gyerekek a Perecsenyi Zeneiskola növendékei lesznek, és azok a művésztanárok fogják majd őket kísérni, akik a mindennapokban is képzik, segítik, tanítják őket.

Én nem arról szeretnék beszélni - és nem azért, mert nem fontosak név szerint az emberek -, hogy ki mit csinált, hanem inkább arról, hogy milyen volt ennek az egésznek a fogadtatása. Ha lehet beszélni testileg megvalósuló háláról és köszönetről, ha lehet arról beszélni, hogy egy jótett milyen módon tud elérni oda, ahova te azt szánod, akkor azt gondolom, ezen az egész héten mi ezt tapasztaltuk.

Nagyon sokat adtunk. Nyilvánvalóan akár az önkormányzat az anyagi hátterével, akár a középiskola, olyan klassz gondnok fiúkkal felvértezve az egész hetet, akik lesték a gyerekek kívánságait, akár az étkeztetésben a konyhásaink, akik a megtervezett étlapot pillanatról-pillanatra képesek voltak átvariálni, ha más lett a program.

De nem hagyhatom ki nyilván a programszervezőket sem, az óvodától a középiskolán át, a kézműves foglalkozásokon a művelődési központ, a városszépítő egyesület, a sportegyesület, az álltalános iskola, a kollégáim munkáját.

Minden napra igyekeztünk olyasmit elővarázsolni, ami nekik az elmúlt hónapokban nagyon hiányozhatott, mint a közösség, az együttlét, a felhőtlen szórakozás, a lehetőségek kipróbálása. Egésznapos kiránduláson voltunk Szegeden, ahová Botka Tibor és Szántó Marika kísérte őket, és ahol a főtéren énekeltek a gyerekek köszönetképpen.

Valóban sokat adtunk, nagyon igyekeztünk tényleg a polgármester úr által megfogalmazott célnak megfelelni. Számomra azon túl, hogy a perecsenyi gyerekek jól érezték magukat, nagy hozadéka volt ennek a hétnek az is, hogy a mi magyar diákönkormányzatos gyerekeink milyen gyorsan és mennyire klasszul összemelegedtek velük. Minden programra jöttek a gyerekek, kísérték, segítették őket. Nagyon ügyesen kommunikáltak, örök barátságok köttettek, levelezések mennek, kis felvételeket osztanak meg egymással. Ugyanígy, a felnőttek között is megmaradt ez a kapcsolattartás.

Amikor azon az első koncerten álltam, a kezemben azzal a kis pengetővel, amit kifejezetten erre a martfűi fellépésre maguk készítettek és ezzel játszottak, akkor az jutott eszembe, hogy ki is ad, ki is kap. Hogy nem lehet szavakba önteni azt az igyekezetet, azt a rengeteg próbát, amit ezek a gyerekek a pedagógusok kíséretével végig csináltak azért, hogy azt a színvonalat, azt a fajta érzést, amit kaptak, meghálálva érezzék, és úgy mutassák meg a martfűi lakosságnak. Tisztában voltak azzal, hogy polgármester úr meghívta őket, s hogy a költségeket az önkormányzat fedezte, de már az első nap azt mondták, tudják, ez a martfűi lakosok adójából összegyűlt összeg és hogy mindenkinek köszönjük meg! – emlékezett vissza Földi Edina.

– Nagyon köszönöm a városnak, hogy ilyen derekasan helyt állt mindenki. Büszke voltam arra, hogy Martfű ezt az arcát tudta megmutatni és tudott egy olyan élményt adni ezeknek a gyerekeknek és a felnőtteknek, amit mi sem és ők sem fognak elfelejteni, és hát kell-e ennél több?

 Herbályné Kalmár Irén

Tovább a 2022.09.20 - Perecsenyi gyerekek táboroztak Martfűn képgalériához>>>

Tovább a 2022.09.20 - Perecsenyi gyerekek táboroztak Martfűn (beküldött képek) képgalériához>>>