Ki a Tisza vizét issza – Martfű vízhálózata különböző mértékben, de folyamatosan változik, fejlődik

Martfű vízgazdálkodásában jelentős szerepet játszik a Tisza közelsége. Így van ez még akkor is, ha nem közvetlenül abból nyerjük ki az ivóvizet, mint Szolnokon, és a vezetékkel hozzá kapcsolódó településeken. A Tisza ugyanis lehetővé teszi a mezőgazdasági területek öntözését, ipari vízzel látja el az üzemeket - gyárakat, valamint felüdülést, kikapcsolódást kínál azoknak, akik benne vagy a partján keresik a pihenési lehetőségeket. Így kapcsolódik közvetlenül vagy közvetetten a turizmushoz, szolgáltatásokhoz, sporthoz.

Martfűn úgynevezett artézi vizet iszunk. Az artézi kút olyan fúrott kút, amelyből a víz magától folyik ki, tehát mint egy természetes szökőkút. A név onnan ered, hogy Európában az első ilyen kutat Franciaországban, Artois grófságban fúrták, 1126-ban. Az ilyen kút fúrásának elve abban áll, hogy függőlegesen lefelé lyukat fúrnak, míg olyan vízrétegre akadnak, amely valamilyen geológiai, hidrológiai oknál fogva magától a felszínre tör.[1] Egyes helyeken artézi kútnak hívják a föld alól, szivattyúval kiemelt vizet is.

Ma már természetesnek vesszük, hogy amikor vízre van szükségünk, megnyitjuk a vízcsapot, használjuk a szolgáltatást. Eszünkbe sem jut, mennyi munka, törődés, emberi tevékenység fűződik létünk egyik alappillérének biztosításához. Képzeljük el, bár kívánom, a valóságban soha ne történjen meg, de valamilyen gonosz erő folytán egyszer előállna az a helyzet, hogy településünkön minden vezetékes vízszolgáltatás leáll. Honnan biztosítanánk a létezéshez szükséges mennyiséget? Hány iható fúrt kút van településünkön? És ásott kút? Vagy természetes vízgyűjtő? Nem tudjuk, nincs egy központi adatbázis, hogy ezeket nyomon kövessük.

Élt azonban valaki, aki feldolgozta az akkor rendelkezésére álló adatokat. Az Országos Középiskolai Tanulmányi Versenyre 1965/66-ban, földrajz tantárgyból egy számomra ismeretlen tanuló pályázati anyagot készített Martfű és környékének vízgazdálkodása címmel, „Szőke Tisza” jeligével. Nagyon megtetszett a téma, ezért felkerestem a jelenlegi szolgáltatót, a BÁCSVÍZ Zrt-t. Adatokat kértem és kaptam tőlük a jelenlegi állapotokkal kapcsolatban. Az érdekesebbeket összehasonlítottam a pályázati adatokkal. Elsőként a pályázat adatait, majd ezt követően a jelenlegi adatokat közlöm.

Martfű területén, mint mindenhol, a földalatti vízszint itt is ingadozik. Ezért a legkezdetlegesebb víznyerési lehetőséget biztosító ásott kutak mélysége is változik. 1965/66-ban ezek mért átlagos mélysége 8-10 m körül mozgott. Összesen 113-at számoltak össze belőlük. Ez a házak 42%-át jelentette. A kutak nagy részét téglával rakták ki, tetején a kávát fából, egyes esetekben betongyűrűből készítették. Szennyeződések ellen ritkán védték, de nem egy esetben valamilyen lefedő alkalmatosságot tettek rá. Ez hivatott megvédeni a vizet beleeső szennyeződésektől, háziállatoktól. Nem egy esetben emberi életeket mentett. A kútban lévő vízben kisebb víziállatok élhettek, például hal, béka. Ezeket kifogás esetén vissza kellett dobni, mert a víz tisztántartásában fontos szerepet játszottak. A kútban lévő víz hőfoka 10-12 ^OC volt.

Martfű fúrt kútjainak száma 1966-ban 8 db. Ezek közül a legrégebbit 1927-ben üzemelték be. Ezt követően 1939-ben, 41-ben, 47-ben, 50-ben, 57-ben, 60-ban és 66-ban állítottak üzembe új kutakat. Ezek egy része gázzal, más részük szemcsékkel szennyezett. Ezért gáztalanítókra és szűrőkre volt szükség a megfelelő minőségű ivóvíz előállításához. A pályázati anyagban tíz martfűi területet vizsgáltak meg. Ezek megnevezésénél az eredeti terminust használtam.

Tisza Cipőgyár

A Tisza Cipőgyár területén akkoriban három artézi kút üzemelt. Ezek együttes hozama is csak 900 l/perc volt, amely csak a téli időszakokban volt elegendő. Nyáron annyira lecsökkent a víznyomás a nagy felhasználástól, hogy a felső emeletekre csak csökkentett mennyiségben vagy egyáltalán nem jutott. Csúcsidőben, műszakváltáskor a vízfogyasztás elérte óránként a 120m³-es mennyiséget. Érdekességként jegyzem meg, hogy akkori optimista számítások szerint „1980-ban 148, 2015-ben! 180 m³/óra lesz a szükséges mennyiség”. Ki gondolta, hogy akkor már gyár sem lesz.

Üzemi lakótelep (Tisza-telep)

Bata-lakótelepnek csak magunk között hívtuk ezt a városrészt, az épületeket pedig Bata-házaknak. Ezt a településrészt a gyár területén lévő 600l/perc hozamú kútból látták el. Nyáron itt is adódtak gondok az ellátással. A beérkezett panaszok szerint ennek nem a kút esetleges kis hozama, hanem az emberi pazarlás, felelőtlenség volt az oka. Megemlítik például, hogy egyesek nem zárják el a csapot, vagy a földszinti lakó folyóvízzel hűti a sört, ezért a felette lakóknak nem jut elegendő nyomás.

Pacsirta-telep (Új építésű, kertes családi házak telepe, hajlított utcákkal)

Ma az újvárosi rész, a TV toronnyal szemben lévő családi házas lakóövezet. Az adott településrészen egy darab artézi kút volt, amelyet 1960-ban fúrtak. 310 méterről 400 l/perc vízhozammal szolgált. Ugyanezen részen 50 ásott kutat is összeírtak, amelyeket állatok itatására és konyhakertek öntözésére használtak. A vízvezeték hat közkifolyóról látta el a lakosságot, hidrofor segítségével. Ezekben két villanymotor biztosította az állandó víznyomást, mivel víztorony ezen a szakaszon még nem üzemelt. A „hálózatba” kettő lakást kötöttek be. A bekötéshez szükséges vízvezeték hossza 80 m volt.

Emeletes, szövetkezeti házak lakótömbje

A mai Tyereskova Lakásszövetkezet területét 1962-ben kezdték beépíteni. Vízhálózatát az üzemi, Bata lakótelep hálózatára kapcsolták. Érdekesség, hogy egyedül itt volt vízmérő óra felszerelve. Nagyon sokáig a többi vízfogyasztó helyen átlagos fogyasztás alapján megállapított vízdíjat fizettek. A vízmérő óra viszont itt is tömbönként mért, vagyis egy szövetkezeti háznak egy mérőórája volt. Ennek fogyasztását osztották el a lakók között.

Vasúton túli (eredetileg termelőszövetkezeti falu) rész

Egy ideig Ófalunak, vasúton túli résznek, legújabban Óvárosnak hívják. Ezen a településrészen sok ásott kút volt található. A telkek kiosztásánál, a házak építésénél kettő portának kellett egy ásott kúttal rendelkeznie. Ezért ezek közös mezsgyére épültek, és használatuk is közösen történt. Állatok itatására, konyhakerti növények öntözésére használták, de nem zárható ki természetesen más célú felhasználása sem. Már a felmérés időszakában is előfordult, hogy kihasználatlansága miatt sok helyen betemették, vagy az időközben megépült fürdőszoba szennyvizét vezették bele. Ezzel spórolták meg az ülepítő akna építését. 1966-ban mintegy 42% eredeti állapotában megőrzött ásott kutat számoltak össze, ami mára szerintem lényegesen lecsökkenhetett. A terület ivóvízzel való ellátását egy törpevízmű, a mára már lebontott víztorony biztosította. Ebből több közkifolyó működött, ahonnan a lakosság ivóvizet vételezhetett. Huszonnyolc lakóházat kötöttek vezetékes hálózatra. Ezek közül mindössze 16-ban volt fürdőszoba, 12-nél pedig csak kerti kifolyó.

Tégla- és cserépgyár

A mai kemping és a Tiszaföldvár felé eső településrész. Annak idején egy darab, 230 m mély, 100 l/perc vízhozamú artézi kút biztosította a megfelelő minőségű ivóvizet, nem kellő mennyiségben. A településrész lakosságának növekedésével megugrott a vízfogyasztás is, amely igény kiszolgálásához már nem volt elegendő az adott kapacitás. Ásott kút itt nem volt található. A téglagyártáshoz idényben 50-60 m3 vizet használtak fel, ugyanebből a kútból. Így sajnos elhasználta a víz nagy részét a legfeljebb tíz lakóházban élő emberek elől.

Mezőhéki Állami Gazdaság Martfűi üzemegysége

Az adott időszakban ezen a területen négy artézi kút volt ismert, az adatgyűjtő viszont csak egy esetében tudott információhoz jutni. Ez 231,5 m mély volt, és 80 l/perc vízhozammal szolgált. Hogy pontosan mikor készült, nem sikerült kideríteni, de állítólag már 1945 előtt is üzemelt. Ezen a településrészen húsz lakásban volt fürdőszoba, ami a településrész méretéhez képest nagyon jó aránynak számított. Még az istállókba is bevezették a vizet, s ezekkel együtt számítva hatvan épületben volt vezetékes vízellátás.

A Tiszaföldvári Lenin Termelőszövetkezet egysége (a volt martfűi Tisza TSZ)

Ennek a termelőszövetkezeti egységnek kettő majorja volt Martfű területén: Zsófia-halom és a volt Montagh birtok. Mindkét egységben volt artézi kút. Ezek hozamát állatok ellátására használták elsősorban, de az itt lakók szükségletét is fedezte. Mindkét kutat a régi tulajdonosok fúratták, még 1945 előtt.

A volt Kövér-gazdaság (a Mezőhéki Állami Gazdaság Martfűi Üzemegységéhez tartozó terület)

A volt Kövér-gazdaság kútját 1927-ben fúratta Kövér János, a major tulajdonosa. A kút mélysége 230 m, vízhozama 100 l/perc. A kinyert víz mennyisége a vizsgált időszakban fokozatosan csökkent. Az állatok ellátására, valamint az itt lakók szükségleteinek kielégítésére használták.

Magányos települések (kültéri tanyák)

A magányos települések mindegyikénél található volt ásott kút. Ez 18 tanya esetében 18 kutat jelentett. Ezek vizét emberi fogyasztásra nem használták, erre a célra Martfűről hordták az ivóvizet.

Jelentősebb kültéri településrészek

1. Nostra-tárház. A Tisza-hajlatnál található, ma már magánkézben lévő épület. Régebben a mellette lévő két tanya is hozzá tartozott, két ásott kúttal.

2. Útőrházak. Öt útőrház volt a Tisza-kanyarban, a „kengyeli elágazásnál”. Mivel ezek 1945 előtt egy egységet alkottak, hozzájuk egy ásott kút tartozott.

3. VII/3. jelzéssel ellátott gátőrház, a Tiszaföldvár - Vezseny kompnál. Egy ásott kúttal rendelkezett.

4. Vasútállomás. Vizét egy külön artézi kútból kapta, melyet tőle kb. 300 m-re fúrtak, 1939-ben. Talpmélysége 265 m, vízhozama 50 l/perc volt. Vizét az állomáson lévő intézmények ellátására és a gőzmozdonyok vízpótlására használták.

5. Tüzép-telep. A mai LIDL áruház területén volt. A rendszerváltást követően felszámolták. Szintén az 1939-ben fúrt, vasútállomáshoz tartozó kútból kapta a vizet, 300 m hosszú vezetéken keresztül.

6. Iskolák. Az akkor még nyolc tantermes általános iskola (ma József Attila Általános Iskola) 1960-ban fúrt, 310 m mély, 600 l/perc vízhozamú kútból kapta a vizet. A vasút melletti régi iskolaépület a vasútállomás kútjából kapta a vizet. Az épületbe nem volt bevezetve, csak az udvaron volt egy közkifolyó. A Cipőipari Tanintézet (ma SZSZC Damjanich János Szakképző Iskolája, Gimnáziuma és Kollégiuma) a Tisza Cipőgyár hálózatába volt bekapcsolva.

7. TV-torony (Mikrohullámú Átjátszóállomás), a hozzá tartozó Pacsirta-telep hálózatából kapta az ivóvizet.

A vizsgált időszakban Martfű lakossága 4468 fő volt. A lakosság 50%-a részesült közművesített ellátásban. A vízfogyasztás hozzávetőleges számítások alapján 111 700 l/nap lehetett. Azoknál, akik közkifolyóból szerezték be az ivóvizet, kb. 4468 l/nap fogyasztást mértek. A két adat összesen 116 168 l/nap, és még ehhez jött a Tisza Cipőgyár 120 000 l/nap fogyasztása is. Ha az eddig kalkulált adatokat összeadjuk, akkor 236 168 liter napi fogyasztás jön ki. Ez már akkor is soknak számított. Előzetes becslések alapján úgy terveztek, hogy 1980-ra a lakosság száma hozzávetőlegesen 8000 fő lesz. Amennyiben marad az 50%-os közművesített ráta, akkor előreláthatóan 200 000 liter napi fogyasztást kellett volna a vízműveknek biztosítani. Ehhez viszont még hozzá kell adni a közkifolyók megnövekedett lakosságlétszámával számolt 8000 l/nap mennyiségét, valamint a Tisza Cipőgyár 148 000 l/nap becsült fogyasztását is. Ez összesen 428 000 liter/nap ivóvizet jelentett volna.

És most hasonlítsuk össze a 2020-ban, BÁCSVÍZ Zrt-től kapott adatokkal (idézet):

A város vízellátásában közvetlenül 2 db kút vesz részt, a tartalék kutak száma 4 db.
1. számú - helye: Rákóczi út, 174/2 hrsz. Talpmélység: 350,0 m. Szűrőzési mélység: 265,0 m - 285,0 m és 296,0 m - 316,0 m. Létesítési éve: 1966. Kitermelhető vízmennyiség: 500 l/p. üzemállapot: tartalék.

2. számú - helye: Vízműtelep, Martos Flóra utca, 446 hrsz. Talpmélység: 310,0 m. Szűrőzési mélység: 245,9 m - 267,8 m. Létesítési éve: 1960. Kitermelhető vízmennyiség: 600 l/p. Üzemállapot: kedvezőtlen műszaki állapota miatt megszüntetésre került;

3. számú - helye: Hunyadi János utca, 1454/2 hrsz. Talpmélység: 326,3 m. Szűrőzési mélység: 306,0 m - 318,0 m. Létesítési éve: 1980. Kitermelhető vízmennyiség: 820 l/p; üzemállapot: tartalék.

4. számú - helye: Hunyadi János utca, 1454/2 hrsz. Talpmélység: 128,0 m, szűrőzési mélység: 79,5 m - 86,0 m, 88,0 m - 101,5 m és 112,5 m - 118,0 m. Létesítési éve: 1988. Kitermelhető vízmennyiség: 395 l/p. Üzemállapot: tartalék.

5. számú - helye: Martos Flóra utca vége, 1440/5 hrsz. Talpmélység: 315,0 m, szűrőzési mélység: 267,0 m - 271,0 m, 282,0 m - 287,0 m és 289,6 m - 306,0 m. Létesítési éve: 1990, kitermelhető vízmennyiség: 610 l/p. Üzemállapot: üzemel.

6. számú - helye: Munkácsy út mellett, 349/18 hrsz. Talpmélység: 350,0 m, szűrőzési mélység: 293,1 m - 311,4 m. Létesítési éve: 1966, kitermelhető vízmennyiség: 1.050 l/p. Üzemállapot: tartalék;

7. számú - helye: Martos Flóra utca vége, 1440/5 hrsz. Talpmélység: 266,3 m, szűrőzési mélység: 247,5 m - 261,1 m. Létesítési éve: 2015. Kitermelhető vízmennyiség: 960 l/p. Üzemállapot: üzemel.

A Munkácsy út mellett, a 349/52 hrsz.-ú ingatlanon található AK 200-30/2 típusú acél szerkezetű víztorony 1972. évben létesült, és 200 m3 víztároló kapacitással rendelkezik.

A vízkezelési technológia a vízműtelepen (Martos Flóra utca, 446 hrsz.) üzemel, mely a térségben zajlott Tiszazugi Ivóvízminőség-javító Program keretében került bővítésre 2014-2015. évben. Ezt megelőzően a vízkezelés csak gáztalanításból és fertőtlenítésből állt.

A víztisztítási eljárás célja a kutakból kitermelt víz gáztalanítása, ammóniummentesítése, a szervesanyag-tartalom csökkentése, majd a tisztított víz fertőtlenítése. A nyersvíz a kútszivattyúk nyomásával érkezik a gáztalanítókra, majd a nyersvíz tárolókból feladó szivattyúk segítségével a további vízkezelő berendezéseken keresztül, fertőtlenítés után folyik be az alacsonytároló medencékbe. A feladó szivattyúk az alacsonytárolók vízszintjéről vezérelve automatikusan üzemelnek. A gáztalanítók és a kontakt tartályok kültéren, a tisztítási technológia további berendezései – szűrők, adszorberek és a vegyszerek adagolását, valamint a szűrők öblítését biztosító technológiai gépészeti berendezések, szivattyúk, kompresszorok stb. – a gépházban kerültek elhelyezésre. A tisztított víz tárolása térszíni tárolóban történik. A tárolómedencéből az ivóvizet hálózati szivattyúk szállítják az ivóvízhálózatba, ill. a magastárolóba. A szűrők öblítésekor keletkező zagyvíz ülepítésére szolgáló medence az udvartéren helyezkedik el. A letisztult (dekantált) víz a csapadékvíz csatornába kerül.

Martfű vízhálózata különböző mértékben, de folyamatosan változik, fejlődik. Még emlékszem, amikor közkifolyóból hordtuk vödörrel az ivóvizet. Azután szinte minden házba bevezették. Megépültek a fürdőszobák. Kiépítették a tűzivíz hálózatot, majd a teljes települést szennyvízcsatorna hálózta be. Az utcák vízvezetékeit összekötötték, körkörössé tették, hogy a pangó vizeket megszüntessék. Megszüntettek számtalan közkifolyót. Létrehoztak utcai ivókutakat a városháza környékén. Kiépítették a tiszai öntözővíz-rendszert a parkban. Javították az ivóvíz minőségét, tisztaságát. És még nincs vége. Hihetjük, hogy nincs hová fejlődni, de hát egyszer azt is elhittük, hogy a vezetékes telefon a legmodernebb kommunikációs eszköz. Amiben biztosak lehetünk: utódaink érdekében óvnunk kell vízbázisunkat, védenünk környezetünket!

Vas Béla néprajzkutató

---

[1] A Pallas nagy lexikona, szócikk