Ünnepélyes megemlékezés egy kiemelkedő életútról
Martfű város hívő közössége különleges eseményt ünnepelt a hétvégén, amikor Tamási József atya aranymiséjére gyűltek össze a helyi Szent Tamás-templomban. Július 21-én, vasárnap nemcsak a pap 50 éves egyházi szolgálatát ünnepeltük, hanem egyben hálával teli szívvel emlékeztünk meg. Bizonyíték Tamási József atya kiemelkedő életútjára és a közösségért végzett áldozatos munkájára, hogy a martfűi Katolikus templom nélküle nem állna most itt.
Az ünnepi szentmisét egy hangverseny előzte meg 16 órakor a Martfűi Szent Tamás-templomban. Hegedűs Endre és Hegedűs Katalin zongoraművészek köszöntő zenéjével kezdődött a műsor, majd az Egyházközség Szentháromság Kórusának koncertjével folytatódott. 17 órára számos hívő, barát és tisztelő gyűlt össze, hogy együtt köszöntsék az atyát. A mise során Tamási József atya megható beszédben idézte fel az elmúlt öt évtized fontosabb állomásait, visszaemlékezve azokra a pillanatokra, amelyek meghatározták papi pályafutását.
– Tiszaföldvárra kerültem plébánosnak, és ezzel együtt Homokon és Martfűn is én láttam el a papi szolgáltot, de a háromból csak két településen volt templom. Szerettem volna, ha legalább egy harang lenne Martfűn, hogy a katolikus szertartásokon és temetéseken megszólalhasson. Sikerült megépítenünk. A rendszerváltozás az első fuvallatával elindított bennem egy bátorságot. Hallottam, hogy Martfűn új városközpontot terveznek, és azt mondtam, hogy kell, hogy legyen benne egy templom. A városvezetőség azt ígérte, hogy ingyen és bérmentve kapunk egy építési telket, mi és a reformátusok is. Aztán neki kezdtünk a templom építésének, rengeteg lépcsőfokot végigjártunk, sokszor azt hittem, nem tudjuk befejezni, mert elfogyott a pénzünk. Akkor kitaláltam, hogy szerezzünk rávalót, és Isten mindig megsegített bennünket, így végül sikeresen megépült – emlékezett vissza az atya.
A misét követően az atyát Kovácsik Antal állandó diakónus és Dr. Papp Antal polgármester köszöntötte.
– Talán nem is gondolnád, hogy a papi életedben, milyen nagy szerepet játszottak a kezek. Amikor ötven évvel ezelőtt, pontosabban 1974. június 23-án Dr. Bánk József püspök atya fölszentelt, a szertarás keretében hirtelen nagy csend lett, és a püspök atya semmit se szólva a fejedre tette a kezét. Nem a maga nevében és hatalmából tette ezt, ő akkor más valakit képviselt. Abban a pillanatban maga Isten volt az, aki a fejedre tette a kezét, hogy kiválasszon magának. A kézföltétel valakire vagy valamire azt jelentette az Ószövetségben – és azt jelenti ma is –, hogy valamit birtokba veszek. Így ebben az értelemben helyezte ott fejedre a kezét. „Enyém vagy” – köszöntötte megható szavaival az atyát Varga Ildikó hitoktató.
Tamási József atya ezután bemutatta új könyvét, mely a martfűi Szent Tamás-templom építéséről szól, elmesélt belőle egy-két részletet, majd így szólt:
– Örülnék, ha mosolyogva olvasná végig mindenki ezt a könyvet! Ha valamin dolgoztok, aminek úgy érzitek nincs értelme, ez a könyv erőt ad nektek, mert a templom építésének is voltak olyan fázisai, mikor úgy éreztem elfogy a pénzünk, és nem fog sikerülni megépíteni.
A szertartás után a templomkertben folytatódott az ünneplés, ahol a hívek kötetlen beszélgetésen vehettek részt.
Tamási József atya aranymiséje emlékeztetőül szolgált mindannyiunk számára arra, hogy a hit, a szeretet és az elkötelezettség milyen meghatározó ereje lehet egy ember életének. Az atya, aki életét a közösség szolgálatára tette fel, egy életre szóló elhivatottság példájaként áll a martfűiek előtt.
Polák Boglárka