Ugrás a fő tartalomhoz Ugrás az elérhetőséghez

A történelem őrzője: Szilvás József

Postásként sok család ismeri.  Azt talán kevesebben tudják róla, hogy egy veterán határőr- és rendőrautó gazdája. Minden érdekli, ami régi. Gyűjt, de nem öncélúan, hiszen szívesen vesz részt eseményeken, ahol képvisel egy adott kort, mesél róla már azzal is, ahogy viseli a ruhadarabokat és a kiegészítőket. Az évek során jó néhány tárgyat adott kölcsön a művelődési központnak, közelebb hozva ezzel egy-egy történelmi esemény nagyságát, mondandóját.  Találkozhattunk vele csendőr, rendőr, vagy éppen századelős úri viseletbe öltözve.

Szilvás József az interjúra is egy különleges öltözetben jelent meg, melyet azonnal be is mutatott. Megtudtuk, hogy viselete 19. századvégi, 20. század eleji, melyet hajdanán, a kikötőbázisokon, a dokkmunkások használtak. Később Európa szerte elterjedt. Szinyei Merse Pál is ezeket a fazonokat festette meg híres képein.

A beszélgetés során örömmel mesélt mindarról, ami különleges hobbijához kötődik:

Lelki sebet gyógyító gyűjtőszenvedély

– Mára már körülbelül négyszáz öltözetem van. Főként polgári ruhák, egyenruhák. Minden akkor kezdődött, amikor éppen egy nehéz életszakaszban voltam; a válásom idején.

Kaptam ruhákat, vettem ruhákat, s mindent, ami egy-egy viselethez való. Piacokra, börzékre kiviszik az idős asszonyok, mert a fiatalabb generáció nem kívánja megőrizni a dédpapa örökségét. Minden öltözethez tartozik egy-egy történet, amit sokszor el is mesélnek nekem. A gyűjteményem legtöbb darabja eredeti, tehát akár nyolcvan, kilencven, százéves.  Számomra ez az egész sokkal több már egy hobbinál, ez egy életforma is. Egy életforma, ami izgalmasságával, különlegességével segített átlendülni a bajaimon.

Minden viseletet a maga méltóságával illik hordani

– Több hagyományőrző csapatnak is tagja vagyok. Nagy kedvencem a 19. század, mert nagyon tisztelettudó rendszernek gondolom. Gyöngyösön működik egy csoport, melynek tagjai hozzám hasonlóan vélekednek arról az időszakról. Rendezvényükön gyermekek, felnőttek együtt nosztalgiáznak. Nagyon tetszik nekem, amikor a csipke napernyős hölgyek ott korzóznak a macskaköves utcákon. Megtiszteltetésnek érzem, hogy jómagam is korabeli öltözetben, a sétapálcával, a meghajlással, a kornak megfelelő módon, illően köszönthetem őket. Az adott ruha megszabott viselkedést kíván.

Történelmi hűség, felelősség, hitelesség

Aki komolyan veszi a hagyományőrzést, az a különböző történelmi korok, viselkedési normák nagy szakértője is. Szilvás Józsefet is ilyennek ismertük meg a vele való beszélgetés során. Meglepetésünkre még a ruhák varrásának fortélyaiba is belelát.

– Gyakran hívnak veteránjármű találkozókra, vagy éppen falunapokra, szüreti felvonulásokra, ahol hintóba ülve idézzük meg a régi korokat. Minden járműtípusnál, minden megidézett korszaknál fontos számomra a hitelesség. Időnként rossz látni, amikor susogós mackóban, vagy akár mai modern viseletben ülnek egy egykor szovjet katonai járművön, vagy éppen egy feldíszített hintón.

 

Hadijáték, színház, kiállítás – mindegyik nagy élmény

– A Jászkun Hadikultúra Alapítvány tagja voltam. Itthon, és több országot bejárva képviseltem már egy-egy történelmi kort a különböző viseletekben. Megidéztük például az 1848-as szabadságharcot, ahol a legtöbb résztvevő a barna attilában akart „csatázni”, és kevesebben kívánták magukra ölteni a császári egyenruhát. A császáriak vezényszava a német volt, ahogy a szabadságharc idején. Ismernünk kell tehát a legalapvetőbb német katonai kifejezéseket is a hitelesség miatt.

 

Koltai Gábor két történelmi témájú produkciójában is benne voltunk.  Az itt élned, halnod kell c. előadás a honfoglalástól 1956-ig kísérte nyomon a magyar eseményeket. Mi a reformkornál léptünk be. Hatalmas dicséretet kaptunk Koltai úrtól. Több városrészbe is elvitték a produkciót, sőt még az Arénában is ott voltunk a teltházas előadáson. Különleges érzés volt ilyen sokszereplős, hatalmas musical részesének lenni.  Mindezek után egy újabb felkérést kaptunk Koltai úrtól. Az újabb nagy ívű zenés, történelmi darab Trianonról szólt.

Jó kapcsolatot ápolok a martfűi művelődési központtal. Legutóbb éppen a trianoni emléknapra kértek fel egy kiállítás megszervezésére. A korszakot megidéző katonai egyenruhákon kívül az egészségügyisek öltözete és különféle polgári viseletek is láthatóak voltak. Úgy tudom, sok látogatónak tetszettek a fegyverek.  A szablyák, tölténytartók, lőfegyverek, a tengerészkard, a falra felfüggesztett korabeli hírek és a viseletek együtt meséltek történelmünk egyik szomorú napjáról.

Kengyel Éva

 

Minden jog fenntartva © 2011-2021 Martfű Város