„Köd, börtön, köd és vér” – Ünnepi keretek között emlékeztünk 1956. október 23-ra

A délelőtt folyamán az általános iskola alsó tagozatosai és a középiskolások kísérték figyelemmel a visszaemlékezést, ahol Borza Andrea a SZSZC Damjanich János Szakképző Iskola és Kollégium intézményvezetője ünnepi beszédét hallhattuk.

– Több a hasonlóság köztünk és az ’56-os forradalmár fiatalok között, mint azt gondolnánk. Ma is hazánk függetlensége és szabadsága a legfontosabb, ugyanúgy, mint akkor. A különbség annyi, akkor a szabadságot harccal kellett kivívni, most a béke megőrzésével. Hozzájuk hasonlóan nekünk sem szabad feladni az álmainkat, még akkor sem, ha a körülmények kedvezőtlenek. A mai napon emlékezzünk meg azokról, akik életüket adták a szabadságért, és gondoljunk arra is, hogy a mi feladatunk az, hogy ezt a szellemiséget tovább vigyük – mondta Borza Andrea.

Délután városi ünnepségen idéztük fel a népfelkelést. A műsor előtt Rágyanszky István alpolgármester osztotta meg ünnepi gondolatait.

– Figyelemmel követtem a műsor alakulását, a tegnapi próbán is részt vettem, s azon gondolkodtam, mit is lehet a színpadi előadás előtt mondani – hiszen mindent bemutat, a maga eszközeivel többet is, mint amiről egy ünnepi beszéd keretei között szólni tudok. Néhány olyan gondolatom mégis van, amelyet meg kell osztanom, abban bízva, hogy a jelenlevők megtisztelnek figyelmükkel. Visszagondolva a XX. század történéseire, a jelenlevő fiatalokat látva megállapíthatom, hogy a többségnek mindez már történelem: ha úgy tetszik, iskolai tananyag – kicsit távoli már. (…) A magyarságban mindig volt gerinc: előbb-utóbb kivetette magából az idegenek érdekeit kiszolgálókat, s felvette a küzdelmet az elnyomókkal.  Ilyen gyönyörű pillanatot írt le a hamarosan következő műsor, ilyen nagyszerű, a magyarság legszebb történelmi hagyományaihoz méltó esemény zajlott le 1956. október 23-án. A túlerő ugyan legyőzte a magyar forradalmat, de a világ, a létező szocializmus világa ezután már nem lett olyan, mint annak előtte volt. 1956 az egyik legnagyobb magyar ünnep. Az volt, és az is marad – jelentette ki Fekete Rajmund történész. Kiemelte: 1956 igazsága mérce és iránytű, ami a büszkeségünket táplálja – mondta Rágyanszky István.

Az általános iskola hetedik és nyolcadik osztályos diákjai méltó módon idézték fel a forradalom és szabadságharc dicső napjait látványos elemekkel, mély mondanivalóval.

Ezt követően indult el a már hagyományosnak mondható fáklyás felvonulás a Művelődési Központ elől a Református Templom 1956-os emlékhelyéhez, ahol a város vezetősége, intézményei, helyi közösségei és civilszervezeti képviselői koszorúikkal rótták le kegyeletüket.

Polák Boglárka