Méltó ünnepséggel köszöntötték az iskola jubileumát Martfűn

A délután 14 órakor kezdődő ünnepség különleges, rendhagyó hangulatban zajlott: az iskola egy egyedi szülői értekezletnek álcázott műsorral készült, amelyben videóbejátszások, táncos és zenés produkciók, valamint sok-sok humorral átszőtt jelenet váltotta egymást. A közönség hol nevetett, hol meghatódott – egy igazán személyes és emlékezetes élményt kaptak mindazok, akik jelen voltak.

Borza Andrea, az intézmény igazgatója ünnepi beszédében méltatta az iskola múltját és jelenét. Visszaemlékezett az elődökre, megköszönte a jelenlegi tantestület elhivatott munkáját, és hangsúlyozta: a Damis közösség ereje mindig is az összetartásban, az elhivatottságban és a diákok iránti szeretetben rejlett.

– Egy olyan oktatási intézmény fennállásának 80. évfordulóját ünnepeljük ma, ahol a 8 évtized alatt gyermekek, fiatal felnőttek ezrei tanultak, sajátították el szakmájuk alapjait, az alapvető tudásanyagot az életben való boldoguláshoz, továbbtanuláshoz. Az itt töltött rövidebb-hosszabb idő alatt felkészültek arra, hogy választott szakmájukban sikeresen helyt álljanak majd. Erről sok-sok országos szakmai versenyeredmény és a kiváló bizonyítványok tanúskodnak. De a tanulás mellett a diákok életre szóló élményeket szereztek az iskolai és a kollégiumi életük során, osztálykirándulásokon, külföldi gyakorlatokon, vagy a bélatelepi nyaralásokon. Örök barátságok, szerelmek szövődtek. Ezekről szólnak az osztálytalálkozók, a baráti beszélgetések, vagy a 21. században a messenger-csoportokban éjszakáig nyúló csetelések. Így a távolság sem lehet akadály, éljen a volt Damis Lengyelországban, Ausztriában, Írországban, Norvégiában, Olaszországban, Németországban, Nagy-Britanniában, az USÁ-ban, Dél-Koreában vagy akár Új-Zélandon. Az emlékek az idő múlásával megszépültek, de mindenképpen maradandó nyomot hagytak volt diákjainkban. Valószínűleg ennek köszönhető, hogy sok mai tanulónk egyik vagy mindkét szülője is itt tanult és szülőként szívesen irányították hozzánk gyermeküket.

Az iskola nem egy épület, nem csak a név, hanem az emberek, akik itt tanultak, dolgoztak. Az eltelt 80 évben – kollégáim nem kevés munkával összeszámolták a régi dokumentumokból – 360 dolgozója volt iskolánknak eddig és jelenleg további 50 munkatársunk dolgozik itt, 1944 óta 10 igazgató irányítása alatt. 410 nevet nem tudok felsorolni, azokat az emeleti kiállításon olvashatják kedves vendégeink. (…) A Dami mindig képes volt a megújulásra. 1992-ig az ország legkiemelkedőbb cipőipari szakember-képzése folyt Martfűn. A rendszerváltást követően bezárt a gyár és tragikusan lecsökkent a könnyűipari szakemberek iránti kereslet. Ezért az akkori vezetés elkezdett más területek felé nyitni. 1992-től megkezdődött a gimnáziumi képzés, amely kiegészült a nyelvi előkészítővel és az érettségit adó intenzív tagozattal. Megjelent az informatika ágazat, hardveres és szoftveres szakembereket képeztünk. Bevezetésre került a kereskedelem, a gazdálkodás-menedzsment és legújabban az oktatás ágazat.

A 80. évforduló nemcsak a múltról szól, hanem a jövőről is. Bár büszkén tekinthetünk vissza a múlt eredményeire, még inkább izgalmas, hogy mit hoz számunkra a jövő. Az oktatás világában folyamatosan változnak a kihívások, de iskolánk mindig készen állt arra, hogy alkalmazkodjon és a legújabb trendekhez, technológiákhoz igazodva a legjobb környezetet biztosítsa diákjaink számára.

Kedves Munkatársaim, Diákjaink, Tisztelt Vendégeink! Az iskola 80 éves története a múlt, a jelen és a jövő összefonódása. A jelen, melyet az elmúlt időszak oktatói, dolgozói és diákjai építettek és a jövő, amit most együtt építünk, 80 éve hirdeti, a Dami a miénk – mondta az igazgatónő.

Az ünnepséget követően a Művelődési Központ galériáján megnyílt az iskola évfordulójára készült kiállítás, amely az intézmény relikviáit, emléktárgyait, és a régi idők hangulatát idézte meg. A tárlatot Rágyanszky István alpolgármester, az iskola egykori igazgatója nyitotta meg:

–    Városunk első közintézménye tehát a Cikta Munkaiskola volt. A tervek évekkel az építkezés megkezdése előtt elkészültek. Az első lakóépületek - és a Martfű-pusztára tervezett gyár - a háborús időkben részben felépültek. Az üzem igényelte a munkaerőt – azaz a munkások oktatására, betanítására alkalmas iskolát – a hatalmas beruházás egyik tudatosan tervezett erősségét. Jöttek is a fiatalok az ország minden részéről, s átélték a boldog iskolaéveket - mások az iskolás évek megpróbáltatásait. A legtöbbjük az iskolakapun kilépve a gyárkapun belülre került. A gyár mellett a lakótelep is folyamatosan épült - több ezer távolról érkezett fiatal martfűi lakossá vált: itt tanult, majd munkát vállalt a cipőgyárban, megházasodott, lakást kaphatott. A mi iskolánknak meghatározó, óriási szerepe volt a város benépesítésében: az ország minden részéről, cipős vállalatától jöttek Martfűre szakmát tanulni a fiatalok: Szigetvár- Szombathely- Pécs- Kecskemét- Debrecen– Tiszakeszi- szinte az egész ország. Kiválóan illusztrálja ezt az itt látható „pöttyös” kép. Nagyon sokan itt maradtak Martfűn, itt találtak munkát, társat, előbb-utóbb lakást – s családot alapítottak. Bár számítást nem végeztem, állítom, hogy az iskolánkban végzett tanulók száma meghaladhatja városunk mai lélekszámát. Iskolánk nélkül mi sem lennénk most itt.

Ezután az emlékezésé lett a főszerep: az iskola udvarán emlékfát ültettek, amely a 80 éves évfordulónak állít örök emléket. A ceremóniát egy verssel és egy koszorú elhelyezésével zárták az udvar emlékhelyénél, ahol a jelenlévők az elhunyt tanárokra emlékeztek csendes főhajtással.

A program végén az iskola falai között folytatódott az ünnep: nosztalgiázás, emlékek felidézése, sok nevetés, majd egy barátságos állófogadás tette teljessé ezt a különleges napot.

A Damjanich János Szakképző Iskola és Kollégium 80 éve alatt generációk nőttek fel a falai között – ez a nap pedig újabb közös emlékként került be az intézmény gazdag történetébe.

Polák Boglárka