A jobbik részem – Megnyílt Simon Éva kiállítása Martfűn

Simon Éva 2024-ben jelentkezett először a XXXIV. Jász-Nagykun-Szolnok Vármegyei Képző- és Iparművészeti Tárlatra, ahol a zsűri egyöntetű döntésével I. helyezést ért el. Ennek a rangos elismerésnek a jutalma a mostani önálló kiállítás. A művész 1965-ben született, gyermekkora Nagykörűhöz köti. Felnőttként kezdett képzőművészettel foglalkozni, a szolnoki Mihail Volkov rajztanodában sajátította el a szén-, pasztell- és akvarelltechnikák alapjait. Az évek során autodidakta módon, sokszor más alkotók munkáiból inspirálódva fejlődött. 2020-ban két kiállítása is volt: egy közös tárlat Szász Józseffel a Nagykörű Galériában, majd egy önálló bemutatkozás a szolnoki Aba-Novák Agórában. Akvarellfestészetét hobbyként űzi, nem rendelkezik művészeti végzettséggel – de ahogy fogalmaz: „a korlátok között is számtalan lehetőség kínálkozik”. Festményeiben a környezet átlényegül, a látott világ egy mélyebb valóságot tár fel. Csendéletei és tájai gyakran allegóriává válnak – nem a valóság leképezésére törekszik, hanem az azzal való kapcsolat megragadására – részletezte Eiler Zita muzeológus.

Az esemény meghitt hangulatát Székácsné Tálas Gabriella intézményvezető éneke, valamint Kovács Andrásné zongorakísérete emelte.

A megnyitón Kecső Endre festőművész méltatta Éva munkáit:

– Simon Éva festészete a belső látásban gyökerezik. Nem törekszik reprezentálni, nem akarja az objektív világot másolni – sokkal inkább annak rezdüléseit, hajlékony, múlékony lélegzetét felfogni. Festészete a csend művészete. És ez a csend nem hiány, nem üresség, hanem figyelem. A jelenlét legtisztább formája. Azt mondják, az akvarell az egyik legőszintébb festészeti forma. Nincs visszaút, nincs korrigálás, nincs második esély. A víz, a pigment és a papír egyetlen egyszer találkozik – és az a pillanat örökre rögzül. Nincs helye a színpadiasságnak, az öncélú dekorativitásnak. Csak a lényeg marad: a mozdulat, a ritmus, a levegő. Éva képein az őszinteség sugárzik. Nem akar többnek látszani, mint ami: figyelem, érzékenység és a természet iránti mély, gyermekkori szeretet. Mert ezek a képek nem a természetet ábrázolják, hanem a természettel való kapcsolatot – mondta a festőművész.

Simon Éva hitvallása szerint a kép akkor jó, ha szavak nélkül is eljut a nézőhöz – ha kicsit is, de helyreállítja a világ egyensúlyát.

A kiállítás szeretettel vár minden érdeklődőt, művészetkedvelőt – egy kicsit megpihenni, elcsendesedni és újra látni.

Polák Boglárka