2. sz. dokumentum - John Nash - A TIME magazinból (1933. július 24.)
A külföldi hírekben számolnak be a Bata Pantheonról
A cikk elején a szerző elmondja, hogy Tomás Bata milyen heroikus munkával tette Zlint Európa cipő-fővárosává, munkáját Henry Fordéhoz hasonlítja. Megemlíti, hogy egyedül csak a gyár dolgozói voltak a részvényesek, külső tagot nem engedtek be.
Egy szerződésen dolgozott, amikor a repülő baleset érte, pedig azzal a pilótával repült, aki már elrepült vele Indiába és aki először visszautasította az utat Svájcba a köd miatt. Nem sokkal az indulás után bekövetkezett az ütközés.
Egy héttel a baleset után, ugyanabban pillanatban, ahogy a baleset volt gyűlt össze a Bata gyár 25000 dolgozója, de nem azért gyászoljanak, hanem, hogy emlékezzenek. Szemben a hegyen megépült a vasbeton Pantheon, ami nem egy síremlék, hanem egy múzeum, amelyben kiállították a szerszámait inas éveiből, az első futószalagokat és végül a repülőgép roncsait, amelyben életét vesztette.
Tomás Bata nagyon szerencsés volt féltestvérével, aki átvette a vállalat vezetését és a gazdasági válság ellenére sikerült a vállalatot tovább növelnie és új üzleteket létrehozni az egész Távol-Keleten.
A cikk végén még Tomás Bata fiáról esik szó, aki szintén végigjárta a kiképzés minden lépcsőfokát az iskolában és a vállalaton belül is.