Középfokú oktatás Martfűn a cipőgyártás aranykorában és az után…

„A fiatalságnak legyen módja és ereje okosan és tartalmasan élni”

A zlini központú Bata cég terjeszkedésének az 1930-as évekre Magyarország lett az üzleti célpontja. Erre a célra a martfűi Szobotka-féle birtokot vásárolták meg és itt építették fel a gyárat. A Cikta Rt. vezetősége 1944 nyarán egy tanulóotthonos szakiskolát (tanonciskolát) hozott létre az akkori szakminisztérium engedélyével. A felvételi után 30 fiú tanulóval 1944. szeptember 9-én beindult a CIKTA Munkásiskola. A tanterem és az internátus a ma I. munkásszálló néven ismert épületben volt. A gyár központja miatt cseh nyelvet is tanultak, az államosításig hit és erkölcstan is szerepelt a tantárgyak között. A háború következtében az első tanév október elején befejeződött, és a képzés egy év múlva indult újra. Ekkor már lányokat is felvettek. Az országban egészen egyedülálló iskolatípust alakítottak ki, melynek feladata elsősorban az ifjúság munkára nevelése volt. A gyakorlati munka a gyár kézi és termelőüzemeiben zajlott, a tanítás délutáni és esti időpontban az internátus emeletén folyt. Szombatonként leventefoglalkozásokat tartottak. A szigorú fegyelem, a rend, a takarékosság megkövetelése az iskolai élet minden részére kihatott.

Egykori cipőgyári tanuló

Az államosítás idején átszervezték az oktatási intézményt, de a tanműhely a gyár tulajdonában maradt. A Könnyűipari 3. számú Iparostanuló Iskolában először másfél, majd két év volt a tanulmányi idő. Továbbra is délután volt az oktatás, délelőtt a gyakorlati munka. 1953-ban a diákok aljazókra és felsőrészkészítőkre tagozódtak

A munkásszállón kialakított tantermekből 1955-ben két, egymással szemben lévő új, eredetileg felvonulási épületnek szánt, földszintes épületbe költözött az oktatás és a kollégium. Ekkor a lányok (cipőfelsőrész készítők) két és fél évig, a fiúk (aljakészítők) három évig tanulták a szakmát.

Az 1957/58-as tanévtől kezdődően az iskola közvetlenül minisztériumi felügyelet alá tartozott, és a Könnyűipari Minisztérium Cipőipari Tanintézete néven szerepelt. Ekkor a 14 osztályba összesen 265 tanuló járt, többségük, 232 diák kollégista volt. A délelőtti oktatás mellett délutánonként felnőtt szakmunkás tanfolyamokat is szerveztek.

A Könnyűipari Minisztérium 1960-ban adott engedélyt arra, hogy Martfűn, az országban elsőként cipőipari technikum induljon 36 fővel. Ez a típus új pezsgést hozott az intézményben, az osztályt azonban egy év múlva Budapestre helyezték át, majd ez a képzési forma meg is szűnt.

A tanulóotthoni és az iskolai nevelőmunka egyre eredményesebb lett. A diákok kulturális és művészeti kibontakozásának a fotó-, irodalmi, színjátszó szakkörök, az énekkar és két tánccsoport adott teret. A magas szintű oktatás, képzés eredményeként újabb minőségi előrelépés következett be a szakmai képzésben. Az 1964-65-ös tanévben, minisztériumi kezdeményezésre, az országban elsőként Martfűn kezdődött a cipőipari szakközépiskolai képzés. Az új gazdasági mechanizmusra hivatkozva korszerű gépekkel igyekeztek felszerelni a tanműhelyt.

Az 1973-74-es tanévet az új iskola építése és átadása határozta meg. Az elkészült két épületszárny összekapcsolta a két földszintes internátust és egyben lezárta Tisza felé néző oldalt. Két év múlva pedig korszerű, nagy tornacsarnokot emeltek. Az 1979-ben átadott, kézilabda és futópályákat magába foglaló sportudvar megalapozta az atlétikai és kézilabdás országos sikereket.

Taktikai megbeszélés Széchenyi Zoltán testneveleő szaktanárral

Új színfoltként külföldi (algériai) diákok tanulták a szakmát Martfűn egy államközi egyezmény alapján.

Az intézmény felügyeletét a megyei tanács művelődési osztálya vette át. Ezekben az években az ismert és elismert intézmény a fénykorát élte. Az 1981-es szakfelügyeleti látogatás alkalmával az iskolát az ország legjobbjai közé sorolták. Az 1981-82.es tanévben kísérleti lehetőséget kaptak az 5 napos munkahétre való átállás kipróbálására, a tapasztalatok összegzésére.  Az iskola gyakran adott helyett a Szakma Kiváló Tanulója Verseny országos döntőinek, ahol a diákok sorra dobogós helyen végeztek. A szakmában elért eredmények miatt ismét a martfűi iskola kapta meg az országban elsőként a technikusképzést. Ezzel egy időben magasabb szintre emelkedett az intézmény technikai felszereltsége is, 1986-ban számítógépes szaktantermet alakítottak ki.

Az országban elinduló rendszerváltás gazdasági következményei kihatottak az iskolára is. A cipőipar hanyatlani kezdett, emitt egyre kevesebb tanuló jelentkezett. Elkerülhetetlenné vált az újabb profilváltás. Az iskola a gimnáziumi oktatás bevezetése mellett döntött, mely 1992-ben indult meg. Az első évre 25 diákot vettek fel, akiknek hozott tanulmányi átlaga 4,3 volt.

Forráselemzés - Pécskői Miklós tanár úr történelem óráján

Az iskola életében jelentős lépés volt, hogy az ipartelepről a tanműhely is ebbe az épületbe költözött. Elkezdődött a bőrdíszműves szakmai képzés, és a számítástechnika területén ECDL-vizsgaközpont lett az intézmény. A gimnáziumban elindultak a sporttagozatos és nyelvi előkészítő osztályok. Létrejött a Martfűi Középiskoláért Alapítvány, 1994-ben pedig a nevelő és oktató munka segítése céljából létrehozták az Iskolaszéket. A szűkülő anyagi kereteket pályázatokkal bővítették. Ilyen forrásból tudták felszerelni az újabb számítástechnikai szaktantermet is. Azért, hogy az egyre nehezebb anyagi körülmények között élő tanulók számára is biztosított legyen a legalapvetőbb felszerelés, az iskola könyvtárában létrehozták a tankönyvbázist. A közel 25 000 kötetes könyvtár, a korszerű számítástechnikai géppark mind-mind az oktatást segíti.

Informatika órán

 Az 1994-95-ös tanévben újabb iskolatípussal próbálkoztak. Az úgynevezett intenzív osztály végzett szakunkás tanulói két év alatt leérettségizhettek.

A bőrös szakma fokozatos leértékelődésével, oktatásuk iránt minimálisra csökkent a kereslet, ezért szakmai profilváltásra volt szükség. A fenntartó önkormányzat jóváhagyásával a kereskedelem, marketing, üzleti adminisztrációs szakmacsoport keretében oktatható szakképzésekre esett a választás.

Az ország különböző részeiről érkező diákok szívesen idézik fel iskolás éveiket, az ünnepségeket, a kirándulásokat, a nyári táborokat, a vidám kollégiumi rendezvényeket. Az intézmény történetének igazgatói, tantestületei az oktatáson túl mindig is fontos hangsúlyt fektettek a felnövő generáció nevelésére. A rendszerváltás utáni létbizonytalanság időszakában még hangsúlyozottabbá vált, hogy az iskola a diák második családjává váljon. A generációváltásokkal sokat változott az egyéni szabadság, a diákjog kérdése, valamint a kötelezettségekhez való lazuló hozzáállás. Az iskola fennmaradása, továbbélése mellett talán az jelenti most a legnagyobb kihívást, hogy egy új hangot megtalálva ugyan, de az általános műveltséget és a szakmai tudást biztosítsa továbbra is.

Interaktív tábla segíti a ma tanulóinak oktatását

Mindezt annak a gondolatnak jegyében, amit egyik igazgatójuk fogalmazott meg: „A fiatalságnak legyen módja és ereje okosan és tartalmasan élni. Kívánom, hogy legyen igénye mindenkinek minden nap tevékenykedni, hasznosan élni, jót tenni!”