Szeretni kell a fogászatot…

Az egészségügyi és az oktatói munkát elismerő díjakat Kásler Miklós emberi erőforrások minisztere adta át, Horváth Ildikó egészségügyért és Bódis József oktatásért felelős államtitkárral közösen, 2018. november 8-án, a Vigadóban rendezett ünnepségen.

Az egészségügy területén ketten Semmelweis Ignác-díjban, tizenegyen Batthyány-Strattmann László-díjban, tizenhárman Pro Sanitate díjban részesültek, tizenkilencen miniszteri elismerő oklevelet vehettek át. Az oktatás területén Trefort Ágoston-díjban tízen, Kármán Tódor-díjban ketten részesültek – tájékoztatott az MTI.

– „A most kitüntetettek életükkel, tudásukkal példát mutatva járultak hozzá a magyar örökséghez” – emelte ki a díjátadón Kásler Miklós, példaként állítva Semmelweis Ignác munkásságát, aki olyan értékeket mutatott fel, amely a magyar és az európai kultúra esszenciája volt, a mindenek feletti küzdelmet az emberi életekért.

A miniszter beszédében kitért Boldog Batthyány-Strattmann Lászlóra, a "szegények orvosára" is, aki vagyonát, címét, befolyását és tudását az elesettek gyógyítására használta az első világháborúban.

Martfűn két NEAK (Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő) által finanszírozott fogorvosi praxis működik. A gyermekek és fiatalkorúak ellátása 18 éves korukig ingyenes, kivéve a fogszabályozást.

Az általános iskolai korosztály iskolafogászati ellátása keretében dr. Szolga Ferenc lelkiismeretesen és nagy szakmai rálátással gondozza a körzetéhez tartozó gyermekeket, végzi preventív és terápiás ellátásukat.

A vizsgálatokon, a szűréseken túl egészségügyi felvilágosító és nevelő tevékenységet is folytat, szervezi és irányítja az iskola komplex fogászati megelőző programját.

A Martfűi József Attila Általános Iskola vezetése szakemberként és emberként is maximálisan elégedett a doktor úr munkájával – olvasható a kitüntetési felterjesztés az oktatási intézmény által összeállított részében. Fogorvosként kivívta mind a gyerekek, mind a szülők tiszteletét, megfogadják tanácsait, bíznak benne, követik utasításait, hisz tudják, minden a gyermekük érdekében történik. Személye minta, munkájával és hitével örökérvényű példát ad alázatból, szakmaiságból és a gyermek iránti felelősségérzetből.

Dr. Szolga Ferenc Budapesten született és tanult. 1976 óta dolgozik a martfűi fogorvosi ellátásban. Magánpraxisa révén Szolnokon is sokan ismerik.

– Igazán jólesett, hogy ilyen szinten elismerik a munkámat – válaszolta kérdésemre doktorúr, köszönetét fejezve ki a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Kormányhivatal vezetőinek, kiemelten dr. Kállai Mária volt megyei kormánybiztosnak, országgyűlési képviselőnek a felterjesztésért.

– Csak rosszat írjak róla, a jót úgysem hiszik el! – mondja nevetve, nagy hangon, egyéni stílusában, habitusában, amikor kitüntetéséről kérdezem.

– Próbáltam ezt a kisvárost felrázni. Kutyakiképzés, autóversenyzés, kyokushin karate ezen a kis településen?  – sorolja azokat a területeket, amelyek elindulásában, működésében komoly szerepet vállalt. – Nem kell mindig a pozíció. Szeretni kell a nőket, a horgászatot, a fogászatot. A fogászatot, ha nem szeretném, akkor implantológiában nem ott tartanék, ahol tartok.

Kutyájától néhány hónapja kellett elbúcsúznia, így a családi otthontól távol, hétköznap, munka után egyedül sétálgat. Szabadidejében szívesen néz tévét, de az autóversenyeket már nem, mert – ahogyan fogalmaz – azok már csak a pénzről szólnak.

Dr. Szolga Ferenc nincs jó véleménnyel városunk fogászati helyzetéről. A lakosság elszegényedése és az egyre dráguló fogászati díjak miatt az emberek fogászati státusza romlik, a foghúzásokat nem követi minden esetben a fogak pótlása. – Nincs pénz, nincs fogakra, hidakra. Ez az én tragédiám. Hiába látom és tudom azt, hogy mit kellene csinálni, nincs rá pénz.

Doktorúr az iskolás gyerekek fogászati állapotával sem elégedett. – A szülők borzasztóan el vannak foglalva a mindennapi gondokkal, saját magukkal. Mi hiába végezzük az iskolafogászatot, ha nem hozzák vissza a gyerekeket további kezelésre. Nem tudják azt, hogy később mi mennyibe fog kerülni. Itt térítésmentes a gyerekeknek a fogtömés.

De a martfűi embereknek az, ami van, sohasem volt jó. Ahelyett, hogy örülnének, hogy fogorvosi ellátásban részesülhetnek, inkább elmennek magánrendelésekre. Úgy látszik, hogy mégiscsak sok a pénzük az embereknek, ha fogtömésre van pénz, ami végeredményben ingyenes lenne – mond ellent látszólag a korábban elhangzott megállapításának.

– A régi időben, amikor még normális volt a fogászati ellátás, megfizethető volt a fogpótlás, háromezer betegem is volt egy évben, ma már a fele sincs. Igaz, hogy a lakosságszám is magasabb volt.

– Mi tartja mégis az állami ellátási rendszerben, itt Martfűn?

– Az itt élő emberek teremtették meg azt a lehetőséget, hogy a fiamból fogorvos lett. Fizetni tudtam a taníttatását, házat építettem. Most Pesten nyitok rendelőt, de amíg dolgozom, a martfűi rendelést biztosan megtartom – mondja. Két szakorvosi vizsgája ellenére alacsony nyugdíjáról is beszél, hozzátéve, nem véletlen, hogy a fiatal orvosok többsége külföldön dolgozik.

– A reakcióikból érzem, hogy rendben vagyok! – válaszolja doktorúr jellegzetes humorával arra a kérdésemre, hogy szakmailag mennyire elismert a kollégái körében. – Egyetlen kolléga nem mondta, hogy gratulálok – teszi hozzá. – Büszke vagyok erre a díjra, ami számomra fontos erkölcsi elismerés. Az igazi visszajelzés azonban a betegeim bizalma, az, hogy – ilyen pénzügyi nehézségek mellett is – jönnek hozzám.

Herbály Jánosné