Évfolyamtalálkozó 1970 - 2022
Kedves találkozás volt az általános iskolában április 23-án. Nagyon vártuk ezt a napot, hiszen 2020-ban már időpontunk volt, de a lezárások miatt eddig kellett várnunk. Így 52 év után találkoztunk, ez nagy idő mindenki életében.
1970-ben végzett három osztály 98 tanulója: a nyolcadik a-nak Pereszlényi Endréné, a nyolcadik b-nek Molnár Istvánné, a nyolcadik c-nek Kozma Imréné volt az osztályfőnöke.
Az iskola ismerős volt, a társak ismerősök voltak, de nem mindenki tudta a neveket felidézni, és nem is mindig ismertük meg egymást. Névjegykártyát kaptunk a hetesektől: Tasnádi Edittől, Hervay Lászlótól, Bartus Erzsébettől.
Kevesebben voltunk mint 52 éve, 30 jelenlévő, 38 hiányzó és 30 örökre eltávozott társunk volt velünk jelen, vagy emlékeinkben.
Körbejártuk a termeket, bementünk a tornaterembe, ámultunk a szép lépcsősoron, ami semmit sem változott, szép rend és hangulatos dekoráció díszítette a régi iskolánkat.
Egy kis séta után a Művelődési Központban várt minket egy finom ebéd, majd sütik, torták következtek.
Az osztályfőnöki órák előtt néma főhajtással és mécsesgyújtással emlékeztünk volt tanárainkra és társainkra.
A rövid beszámolókban mindenki bemutatkozott, mesélt életéről, munkájáról. Fontos szerepet kapott a család, a gyerekek sikere és az unokák öröme. Aki még nem kapott unokákat, azok szomorkásan beszéltek a várakozásról. Sok szép emlék felidéződött, de voltak bánatok, szomorúságok, amelyek beárnyékolták a hangulatot is.
A hosszú évek alatt mindenki bejárta azt az utat, amelyet a Ballag már a vén diák című dalban énekeltünk egykor. A sok kedves sztori, a vidámság, a boldogságról vallott gondolatok igazán bensőségessé tették a beszélgetést.
Délután megnéztük a helytörténeti kiállítást is, mely nagyon érdekes volt még a martfűi társainknak is. Az emlékeket sokan fotókkal is felidézték, és sok fotó készült, melyeken az emlékek újra felidézhetők.
A végén egyre többen azt kérték, legyen újra találkozó három év múlva is. Ez legyen a jövő zenéje!!
Köszönjük a szervezők munkáját, a sütikészítők kedvességét, az iskola bemutatását, a múzeumi tárlatvezetést és a felejthetetlen találkozást. Jó volt ismét együtt lenni, egészségben, barátságban, szeretetben. Ezek fontos pillanatai a múló időnek!
Én iskolám, köszönöm most neked,
Hogy az eljött élet-csaták között
Volt mindig hozzám víg üzeneted.
Bár zord a harc, megéri a világ,
Ha az ember az marad, ami volt:
Nemes, küzdő, szabadlelkű diák. (Ady Endre)
Biliczné P. Szabó Gyöngyi