„Aki jól olvas, az életben is jól boldogul”
A rendszeresen könyvtárba járók már bizonyára tapasztalták, hogy új szakember érkezett a városi könyvtár élére. Asztalos Árpádnétól, a Martfű Városi Művelődési Központ és Könyvtár vezetőjétől megtudtuk, hogy ebben az esztendőben, a nyár végén, nyugdíjba vonult Pápai Jánosné könyvtárvezető.
- Zsuzsi mögött tartalmas, szakmailag értékes évtizedek állnak. A könyvtár valamennyi területén kimagasló hivatástudattal dogozott, s e munkához fontos emberszeretetét, empatikus képességét generációk ismerhették meg. A nehézségeken is felülemelkedő, mosolygós lényétől azonban nem búcsúzunk, hiszen ezekben a hónapokban adja át utódjának az egész könyvtári rendszert, bevezeti a városi, megyei, majd pedig az országos szakmai kapcsolatokba. Ezt követően szeretnénk bevonni őt intézményünk TÁMOP-os pályázatába. Gyakorlott pályázatmegvalósítóként nagy segítségére lesz csapatunknak.
Úgy gondolom, hogy a „könyvtárosság” egy életre szóló hivatás. Éppen ezért is szeretnénk Zsuzsit felkéri arra, hogy a későbbiekben sem hagyjon magunkra. Örömmel vennénk, ha majd szabadidejében bekapcsolódna a várostörténeti események feltárásába, gyűjtésébe, kulturális értékeink továbbadásába. Aktív, családi örömökben, egészségben gazdag nyugdíjas életet kívánunk neki, s azt, hogy soha nem veszítse el a kedvességét, egészséges humorát.
- Milyen szempontok szerint választottad ki az új könyvtárvezető személyét?
Az utód, Székácsné Tálas Gabriella, ezt megelőzően városunk középiskolai könyvtárát vezette. Korábbi munkahelyén jelentős változások következtek be a szakképzés terén, melyek időben éppen egybe estek elképzeléseinkkel. Gabi francia szakos tanárnő, az elmúlt években könyvtár-informatikus szakot is végzett Szegeden. Nyitott, kedves személyiség. Sok szállal kötődik intézményünkhöz és a helyi művészeti élethez, hiszen zongorázik, a női kar, valamint egy nemrégiben alakult népzenei együttes tagja. Örömmel vállalta ezt a kihívásokkal teli, új feladatot. Önkormányzaton belüli áthelyezéssel szeptember elsejétől került e terület élére. Ezekben a hónapokban veszi át Pápainétól a szakmai rendszert, ismerkedik a sajátosságokkal, s ezzel egy időben ötleteit, elgondolásait megfogalmazva indul el az új úton.
- Hogyan összegeznéd a közel négy évtizedes könyvtárosi munkád? - hangzott a következő kérdés, immár Pápainé Zsuzsikához intézve.
- Ez nem könnyű, hiszen nehéz lenne kiemelni egy-egy szép pillanatot, egy-egy különleges rendezvényt. A gyermekkönyvtári munkát szerettem a leginkább, ez a leghálásabb feladat. Gyakran megtörténik, hogy jön egy család, és az apuka, az anyuka megmutatja gyermekének, hogy annak idején ide járt könyvtárba. Ez a legnagyobb elismerés.
A könyvtáros munka emberi kapcsolatokra épül. Az évek folyamán sok olyan szép, nagy rendezvény született, mely a könyvtárból indult ki: fesztiválok, szakmai napok, olvasópályázatok, rajzpályázatok, de szervezésük, lebonyolításuk az egész intézmény munkáját megkívánta.
Az óvónőkkel és az általános iskola alsó tagozatos pedagógusaival sokat dolgoztunk együtt, de sokat köszönhetek a felső tagozatos pedagógusoknak is. Ugyancsak jó kapcsolat alakult ki a martfűi középiskola tanáraival. A kollégiumi nevelőkkel rendszeresen egyeztetjük a programokat. Kölcsönösen ellátogatunk egymás rendezvényeire.
A könyvtár kiscsoportjainak tagjai, az olvasókörösök, a rejtvényfejtők mindig mellettem álltak, s az olvasók közül is többen segítettek a rendezvények szervezésében.
- Hogyan lehetett mindig megújulni, mindig a valódi érték felé fordulni?
A könyvtárra nem csupán munkahelyként tekintettem, a magaménak éreztem, az életem részének, s ezért könnyebben boldogultam a nehézségek idején is. Soha nem gondoltam volna, hogy az utolsó tíz évben ennyi mindent meg kell tanulnom, de a szakma újabbnál újabb kihívások elé állított. Mindig érezhettem magam körül a szeretetet, a bizalmat, s talán ezért dolgozhattam jól, tartalmasan.
A megváltozó olvasási szokások más feladatokat kívánnak meg a könyvtárostól is. A legkisebbek, az óvodások, az alsó tagozatosok szívesen jönnek. A tizenévesek megszólítására az informatikát kell segítségül hívni. Magaménak vallom azt a gondolatot, hogy aki jól olvas, az életben is jobban boldogul.
Nyugodt szívvel adom át utódomnak ezt a szép munkát, jó kezekbe kerül. Szívesen járok majd vissza, ha szükség lesz rá, segítek.
Az új könyvtárvezetőt, Székácsné Tálas Gabriellát új munkájáról, terveiről kérdeztük.
- Tizenhét éve tanítok francia nyelvet, mégis életem meghatározó szakasza volt az a hat év, amit a Damjanichban töltöttem. Szerettem a helyi középiskola kollektíváját, légkörét. Fontos volt számomra a vezetőim megbecsülése, nekik is köszönhetem, hogy most itt lehetek. Az iskola és a fenntartó erkölcsi és anyagi támogatásával szerezhettem meg a könyvtáros-informatikus végzettséget.
Nagy megtiszteltetés volt számomra, amikor Asztalos Árpádné Enikő intézményvezető megkeresett terveivel. Először kicsit megijedtem, de átgondolva, mégis elvállaltam ezt a szép, sokszínű, összetett feladatot.
Az elődöm, Zsuzsi, itt van mellettem, minden lépésemben támogat, segít. Mindenképpen igyekszem a munkáját folytatni, nagyszerű példa előttem. Szoros kapcsolatot kívánok kiépíteni a különféle korosztályokkal. Közeli tervem, hogy az internet segítségével, más csatornákon is megszólítsam és elérjem a leendő olvasókat, s a meglévőkkel megismertessem magam és a könyvtár valamennyi szolgáltatását. Hosszú távon pedig arról álmodozom, hogy mint Zsuzsi szorgos évei alatt, az én segítségemmel is generációk nevelődnek olvasóvá.
Kengyel Éva