100 éves a „nagy háború”
Az első világháborús relikviáit tárta az érdeklődők elé, az egy évszázaddal ezelőtti eseményekre emlékezve, 2014. október 7-én, a Művelődési Központ aulájában megnyílt gyűjteményes kiállításán Pécskői Miklós középiskolai tanár. Martfű Város Díszpolgára szenvedélyes gyűjtője a korabeli újságoknak, képeslapoknak, fényképeknek, tárgyi emlékeknek. November 8-ig látható tárlata minden korosztályt hozzásegíthet ahhoz, hogy tanuljon a múltból.
A 15 millió ember halálát okozó, a korabeli gyarmat- és érdekeltségrendszer újrafelosztásáért indult, négy éven át tartó öldöklő küzdelem, „a nagy háború” megemlékezései már júliusban elkezdődtek, sok kiállítással, sok témában.
Asztalos Árpádné egy, a múzeumok lapjában megjelent írást, Berényi Marianna, a Tiszazugi Földrajzi Múzeum igazgatójának gondolatait idézve köszöntötte a megjelenteket.
– Az I. világháborút lezáró békeszerződések átrajzolták a korábbi államhatárokat, de a nagy világégés nyomában járó fizikai, lelki és szellemi pusztulás, a bajtársiasság, a nemzet, az ellenség fogalmainak új jelentéstartalmai az addig megszokott életkereteket is jelentősen átszabták. Átalakult az egyén, a társadalmak, az államok egész élete; megváltozott a nők és a gyerekek szerepe, az emberek tudása a világról, a távolságok érzékelése, megszűntek azok az évszázados hálózatok, amelyeken keresztül addig Európa, sőt a világ gazdasági, tudományos és kulturális vérkeringése ritmikusan áramlott.
Az idén kezdődő centenáriumi programsorozat Európa minden állama számára jó alkalom arra, hogy a kollektív rémálmon, a közös emlékezeten keresztül az okokat és a következményeket számba vegye, megvitassa ezt a fontos eseményt.
– Az én ősz nagyapámat sokszor faggattam, hogy meséljen már a háborúról, és tatám nem akart mesélni. Felnőttként aztán rájöttem, hogy azért, mert pont az olasz front volt a legkeményebb. Ott a hegyek között még lövészárok sem volt, a mészkősziklákba robbantottak egy kis lyukat maguknak. Olyan kemény tél volt, hogy a sziklahasadékokba görgették a halottakat. A szörnyűség az volt – mondta tatám – hogy ha rájuk lőttek, a szikla szilánkja okozta a legtöbb sebesülést – idézte a fiatalon hallottakat Pécskői Miklós a kiállítást megnyitó gondolataiban. Megemlékezett a háború okozta világégést megelőző boldog békeévekről, Ferenc Ferdinánd trónörökös 1914. június 28-i szarajevói meggyilkolásáról, Ausztria - Magyarország Szerbia elleni hadüzenetéről, a katonai, politikai blokkok közötti hadüzenetről, az évek óta lappangó háborús okokról.
A tárlaton Kontér Sándor, a Martfűi Néptáncegyüttes táncosa katonadalokat énekelt, ezzel is felidézve a háborús idők hangulatát.
Pécskői Miklós a kiállítás ideje alatt rendhagyó történelemórákra is várja az általános és középiskolás diákokat, hogy szemléletesebbé és érdekesebbé tegye számukra az I. világháborúról tanultakat.
A tárlat megnyitását beharangozó írása, amelyet most közreadunk, szintén arra irányul, hogy felkeltse az érdeklődést az értékes gyűjteményes kiállítás témája iránt.
Herbály Jánosné
100 éves a Nagy Háború
Szomorú aktualitása a 2014-es esztendőnek, hogy egy évszázaddal ezelőtt tört ki az első világháború. A Nagy Háborúban sokszázezer magyar sebesült meg, került fogságba és esett el. Rájuk és a hős katonákra emlékezve készítettem el a „100 éves a Nagy Háború” című kiállítást. Korabeli újságokból, képeslapokból, fényképekből és tárgyi emlékekből állt össze a bemutatott anyagot. A közel 20 világháborús kitüntetést és sapkajelvényt évek alatt elcseréltem. Egy kivétellel. E darab különlegessége megfogott, és kezdtem kutatni az előzményeket. Sikerült a Világháború képes krónikájában (1914. december 6, 9. füzet) rátalálni a csatát felidéző leírásra.
Orosz-Lengyelország déli részén 1914. augusztus 23-án és 24-én a Kraszniki seregekkel. A tüzérségünk és gyalogságunk támadása mellet, a nagy hagyományokkal rendelkező lovasság rohama volt az ütközet döntő mozzanata. Az elszántan és halálos áldozatokat hozva harcoló huszárok menekülésszerű visszavonulásra kényszerítették az ellenséget. A tudósítónk írja: „Kraszniknál az orosz mellett megvertük másik ellenségünket is: a kishitűséget, a kétkedést.” A csata kimenetele: 3 zászló, 28 ágyú és számos fegyver, valamint hatezernél több fogoly. Fájdalom, hogy sok bajtársunk is elesett.
A Budapestre vitt ágyúk egyikéből érme készült. Ennek egyik oldalán az ágyút megrohamozó katonák, a másikon az oroszlán feje alatt olvasható: A Kraszniki diadalmas csatában az oroszoktól elvett ágyúkból verette az Auguszt-alap. 1914-1915.
Nemrégiben a csatákról készült képeken túl, egy korabeli képeslapot és egy számoló cédulát is sikerült megszereznem. Ez utóbbi utal arra a tényre, hogy a diadalmas Kraszniki csata után kezdték huszárjainkat „vörös ördögök”-nek nevezni. Ez a titulus a háború egész menetében aztán megmaradt.
Pécskői Miklós