Boszniai kirándulás
A Kárpát-medencei Magyarság Művelődési Kör júliusi, hatnapos kirándulásán Bosznia Hercegovina gyönyörű tájaira jutottunk el. Egyesületünk idén lett 25 éves, utunk a jubileumhoz méltó színvonalas program volt. Idegenvezetőnk jóvoltából - akit az egyesületünk vezetőjének nevével azonosan - ugyancsak Szántó Máriának hívnak, megismerhettük a délvidék ódon városait, történelmét, amely némely pontján a hazánkét is erősen befolyásolta.
Első megállónk Tesanj várának megtekintése volt. A vár az egykori római erőd helyén épült, 1463-1476 között a törökök és a magyarok váltakozva uralták. A múzeumban a sok értékes tárgy között egy - a mohácsi csatát átvészelt - zászlót is őriznek. A város legrégibb épületeinek egyike az Eminagica konak (ház), ahol az Eminagic - gazdag nagykövetek, kereskedők - családja élt. Az 1992-95-ös délszláv háború során a különleges hangulatú épület elpusztult, de helyreállították, nemzeti emlékműnek nyilvánították.
Beesteledett, mire szálláshelyünkre, Medjugorjébe érkeztünk. Medjugorje „a hely, ahol a Föld és a Menny összeér” - így jellemzi a Mária jelenések helyszínét Szántó Mária idegenvezető. Hat gyermeknek, 1981. június 24-én jelent meg a Crnica hegyen a Szűzanya. A hívők a Béke Királynőjeként tisztelik. Medjugorjében minden út a templomtérre, a Szent Jakab plébániatemplomhoz vezet. A hatalmas szabadtéri oltár l989-ben épült, mintegy ötezer férőhellyel. Igazán magával ragadó élmény, amikor ennyien hajtják fejüket imára. A jelenések hegyén rózsafüzér utat lehet járni, a Kálvária-hegyen pedig keresztutat.
Második napunkon Hercegovina Niagarájához, a Kravica-vízeséshez utaztunk. A vízesést több egymás mellett elhelyezkedő zuhatag alkotja, szélessége 120 méter, és mintegy 26 méterről zúdul alá a Trebizat folyó vize a mészkősziklákról, ahol nagy tavat alakított ki. A víz hőmérséklete nyáron sem melegebb 16 C foknál. Felejthetetlen látványban volt részünk, és ezt még lehetett fokozni, hiszen következő úticélunk Mostár volt!
A város a nevét a Neretva folyón átívelő hídról, az úgynevezett „Öreg hídról” kapta. A „most” hidat jelent, az ebből képzett „mostar” pedig a híd őrét, akiről ezt a csodálatos várost elnevezték - tudtuk meg idegenvezetőnktől. - Az öreg híd meghatározó tényező a település életében attól a pillanattól kezdve, hogy a zöldeskék Neretva folyó felett az ügyes ragusai mesterek elkezdték egymásra illeszteni a Karadoz bég közeli kőfejtőjéből származó, a sárga ezer árnyalatában csillogó köveket. Felépült a kőbe zárt félhold, majd körébe települt egy nyüzsgő, élénk, színes város, aminek ma is láthatjuk.”
A városban még néhány romos épület „mementó ház” emlékeztet a testvérháború pusztításaira, Az Öreg híd azonban nem a korábbi világhírű alkotás, Hajrudin mester remekműve, hanem „másolat”, amely nemzetközi összefogással épült újjá 2004-ben. A magyar honvédség is közreműködött a hatalmas kövek kiemelésében. A város lakossága vegyesen katolikus horvát, muzulmán bosnyák és ortodox szerb volt, ezért a háború idején az emberek rendkívül sokat szenvedtek. A közparkok közül ma nem egy temetőként szolgál. A város ma gyakorlatilag kettéosztva működik, a Neretva bal partján bosnyákok, a jobb partján horvátok élnek.
Az Öreg hidat olyannak láttuk, ahogy kitűnő festőnk, Csontváry is megfestette. A hídról turista látványosságként fiatalok ugranak a mélybe - kellő borravaló fejében. A híd mindkét oldalánál felújított üzletek kínálják szebbnél-szebb portékáikat. A legújabb háborúban lerombolt óvárosi épületeket újjáépítették, ma az UNESCO világörökségi listáján szerepelnek, az Öreg híddal együtt.
Kirándulásunk harmadik napján Horvátországba utaztunk, hogy a Makarskai Riviérán csobbanjunk a tengerbe. A Dinári hegység sziklái alatt átlátszó, tiszta tengervíz várja a felüdülni vágyókat.
No de mielőtt megmártóztunk volna az Adria vizében, még egy hajóút is várt ránk, Selca településen egy 18. századi kolostor romjait néztük meg, és a kis falu látványában gyönyörködhettünk. Mire kis sétánkról visszatértünk a hajóra, már várt ránk a finom ebéd, makréla vagy sült csirke, ki mit választott. Közben visszahajóztunk Makarskára, hogy elmerüljünk a hűsítő habokban. A festői települést visszautunkon az autóbuszból is megcsodálhattuk. Ezen a napon is éppen vacsoraidőre értünk vissza szálláshelyünkre, Medjugorjébe. Vendéglátóink még tortával is kedveskedtek, hiszen két útitársunk is ekkor ünnepelte születésnapját.
Másnap reggel csomagjainkat is felpakolva indultunk újabb élmények felé.
Pociteljbe érkezve, már messziről a szemünk elé tárult a Neretva fölött magasodó sziklákon álló várrom. Az erődítmény építésére Mátyás király fogott össze a raguzaiakkal és a pápával a török ellen. A törökök azonban mégis bevették, amiről a hegyoldalban álló keleties stílusú kis házak, a Hadzsi Ali dzsámi és minaretje is tanúskodik. Az óriási, 400 éves gránátalmafa is az ő emléküket őrzi. Az újkori, értelmetlen háború itt is óriási károkat okozott, de mi már az újjáépített műemlékeket nézhettük meg.
Következő megállónk Blagaj, ahol a dervisek kolostorát (tekija) jártuk be, átérezve a hely hangulatát, megismerve az egykor itt élők szokásait. A kolostor a hatalmas sziklafalhoz simuló fából készült balkonos épület. Az erkélyről gyönyörű kilátás nyílik a Buna folyó forrásbarlangjának bejáratára.
Itt kóstolót kaptunk a hagyományos bosnyák ételből, a „sogan dolma”-ból (töltött hagyma). Az útikalauzunkat ezúttal is kellő alapossággal összeállító Hegedűs Mihály jóvoltából az étel receptjét is megismerhettük.
Utunkat folytattuk, most már Bosznia-Hercegovina fővárosa, Szarajevó felé, szállásunk a Hotel Hollywood volt, ahol két éjszakát töltöttünk. Figyelnünk kellet, hogy el ne tévedjünk a 355 szobás, minden luxussal felszerelt hatalmas szállodában.
Mielőtt elfoglaltuk volna a szállásunkat, Szarajevó nevezetességeivel ismerkedtünk, bejártuk a muzulmán negyed szűk utcáit. Megnéztük a régi szerb ortodox templomot és a mellette működő múzeumot, ahol nagyon ritka kéziratokat, ikonokat, híres kódexeket is őriznek. Felkerestük a Ferenc Ferdinánd elleni merénylet helyszínét, ahol a Latin-híd mellett emléktábla jelzi az egykori, sorsdöntő esemény helyszínét.
Kirándulásunk ötödik napján Travnikba, a vezírek városába látogattunk, a középkori törökös hangulat, a Kék víz, a kánikulában jóleső érzés volt a karsztforrásból lezúduló víz látványa, zubogó hangja, és a kávéházakban elfogyasztott kávé is frissítően hatott.
Felkerestük az Ivo Andric emlékházat, amely a Nobel-díjas író, költő szülőháza helyén épült. Híd a Drinán című regényével lett Nobel-díjas. A mű négy évszázad életét pergeti le előttünk, keretét pedig a boszniai Visegradnál átívelő híd története adja.
Ezen a forró nyári délutánon mi is felkerestük a szarajevóiak kedvelt kirándulóhelyét, Ilidzát, ahol a Bosna folyó forrása is található. (Bosznia e folyóról kapta nevét.) A hatalmas park igazi oázisként biztosít kellemes felüdülést, hidak, patakágak nyújtanak látványos fotótémát az ide látogatóknak.
A hatodik napunk már a hazautat jelentette, de még ekkor is vártak ránk fantasztikus látnivalók. Számomra Visokó és az ott felfedezett piramisok jelentették az utazás koronáját. Nagy várakozással figyeltem a tájat, hogy megpillantsam a Semir Osmanagic által feltárt emlékeket. A labirintusban tettünk rövid sétát, ahol önkéntesek jelenleg is lapátolják és hordják ki a köveket, hogy megszabadítsák az alagút járatait a törmeléktől. Találtak ott olyan többtonnás kőtömböket, amelyeket lehetetlenség lett volna odavonszolni. Köztük néhányon rovásjelek is láthatók. A feltárás még nagyon az elején tart, de Osmanagic és több tudós szerint 27 ezer éves lehet a piramisegyüttes.
Bizonyára még sokat gondolunk majd a látottakra, élményeinkre, amelyeket köszönünk egyesületünk kitűnő vezetőjének Szántó Máriának és névrokonának, az idegenvezetőnknek. Köszönjük Hegedűs tanár úr részletes, szemléletes leírását a látnivalókról, amely az élmények felidézését is nagyban segíti.
A csoport már újabb kirándulásra készül, az őszi tatai kétnapos útra.
Máté Gizella