Családi mintáink és azok hatása a párkapcsolatainkra

A Kulturális és Innovációs Minisztérium támogatásával megvalósult előadáson ezúttal családi mintáinkról és arról hallhattunk, hogy azok milyen hatással vannak párkapcsolatainkra, mindezt sok-sok humorral fűszerezve.

– A mesehős mindig elindul és próbálja a szerencsét. Saját életünk meséjének hőseként, életbátorságunkat fölcsiholva, érdemes elindulni, változtatni. A változtatás pedig mindig ott kezdődik, hogy abbahagyjuk a gödörben az ásást – figyelmeztetett a mentálhigiénés szakember.

– Kettőn áll a vásár, mindannyiónk mintájára, gondolataira, hozzájárulására és értékeire szükség van ahhoz, hogy egy kiegyensúlyozott párkapcsolatot hozzunk, hozzanak létre, s ezzel elkerülhessék azt, hogy egy ilyen magamfajtát fel kelljen keresniük – mondta, merthogy család-pszichoterapeutaként bő két évtizede párokkal, családokkal dolgozik, és ennek a munkának néhány tapasztalatát hozta el hozzánk.

– A pszichológia korábban jó lehetőséget kínált mindenki számára, hogy fogjunk mindent a szüleinkre. Ez egészen jól működik mindaddig, amíg mi magunk is szülők nem leszünk.

Ma azt mondjuk – és ezt sokkal nehezebb elfogadni általában –, hogy ne fogjunk semmit senkire. Mi vagyunk életünk alakítói, mi magunk vagyunk azok, akik gazdálkodunk a hozott mintákkal, mi magunk hozunk döntéseket, mi alakítjuk jóvá vagy akár nehézzé pl. a hosszú családi hétvégét. Saját magunk felelőssége az, hogy hogyan alakul, és például, hogy hogyan gazdálkodunk azokkal a mintákkal, amiket kaptunk a szüleinktől, arra vonatkozóan, hogy mire való egy párkapcsolat, mire való egy házasság.

Bizony, egy hosszútávú, elkötelezett kapcsolat során lesznek nehézségek, meg közös életfeladatok, amelyeket együtt lesz szükséges megoldani! – hangsúlyozta Kozma-Vízkeleti Dániel.

– Ahogy járunk az életúton – minden nemzedék a maga időszakában –, mindenki szembesül egy-egy adott életszakasz nehézségeivel és feladataival, s az előttünk járó nemzedékek kidolgozzák a legtöbb nehézségre a megoldási eszköztárat. Ezek nemzedékről nemzedékre felhasználhatóak.

Minden nemzedék általában ugyanúgy állít korlátot maga elé: Na én mindent máshogy fogok csinálni!

Egyébként 12-től 24 éves korunkig életfeladatunk, hogy ezt megfogadjuk. A kamasz nemzedék elutasítja a kapott mintákat, majd eltelik néhány év, és ráismerünk arra, hogy amit 12-től 24 éves korunkig akkora sunggal utasítottunk el, azt mégis visszük tovább. Mert ismerős, mert megszokott és biztonságos… – erősítette meg az előadó.

– A családok egyik felében az asszonyok hozzák a döntéseket, a családok másik felében a férfiak mondják ki azokat a döntéseket, amiket az asszonyok meghoztak. És ez így van jól! – fogalmazott nem kis humorral a párterapeuta.

– A párkapcsolat alakulásakor ketten két különböző mintát hozunk. Ha hajlandóak vagyunk figyelni egymásra, összecsiszolódni és alkalmazkodni egymás érzelmi szükségleteihez, akkor kettőnk hozott mintájából egy új, önálló entitás épül fel, egy új családi modell, ami a miénk lesz, s érdemes abban bízni, hogy mindkettőnknek a használható mintái kerülnek bele.

Minden nemzedék elronthatja amit a szülei is elrontottak, de sokkal izgalmasabb az a lehetőség, hogy minden nemzedéknek esélye van és egyben felelőssége újraírni a nem használható mintákat, kialakítani azt, amire nem kaptunk, újra gondolni, hogy mi az, ami önazonos számunkra, mi az, amit ezekből a mintákból tovább akarunk vinni – hangsúlyozta előadásában Kozma-Vízkeleti Dániel.

Herbályné Kalmár Irén