A csillagászat megmutatja a helyünket a világban – Beszélgetés Halmai Istvánnal, aki a tudományt az égen és a könyvekben is kutatja

A látogatóknak feltűnhetett, hogy milyen átláthatóan, precízen rendezted be a rendelkezésre álló helyszínt, mintegy tudományos sétára hívva az érdeklődőket téren és időn át.

– Miért éppen ez lett a könyvtárban helyet kapó tárlat témája?

– Az elmúlt évben két magyar Nobel-díjast is ünnepelhettünk: Karikó Katalin és Krausz Ferenc nevét az egész világ ismeri. Az ő kitüntetésükkor vetődött fel bennem a gondolat, hogy az irodalmi Nobel-díjasok műveihez a kiadóknak, fordítóknak köszönhetően, hozzájuthatunk a saját nyelvünkön is. A rangos elismerést azonban természettudósoknak is odaítélik. Róluk, tőlük vajon lehet-e magyar nyelven olvasni? A régi időkben ugyanis a latin, később pedig a német lett a tudományos szakmai nyelv, a XX. század közepétől már főként az angol. Karikó Katalin is angol nyelven írta 2023-ban megjelentetett kötetét. 

– A kiállítás sok szempontból is egyedülálló volt. Elsősorban a téma miatt, és amiatt is, hogy a felhasznált kiadványok mindegyike saját gyűjtésedből való.

– Az ötlet után a következő lépés az volt, hogy átnéztem, mit találhatok otthon a könyvtáramban. A tárlók hetven kötetet rejtettek negyvenhét szerzőtől, és valóban mindegyik könyv az enyém.

– Az is találhatott magának néznivalót, aki ugyan nem ért magas szinten a természettudományokhoz, de szereti a szép kötésű könyveket, az igen régi kiadványokat.

– A legidősebb dokumentum 1904-ben íródott, a Természettudományi Közlöny egyik cikke, melynek szerzője Marie Curie. Két, igazán szép kötésű, borítású könyv is helyet kapott, az egyik például szecessziós stílusú. A másiknak pedig már a múltja is történelem. A Királyi Magyar Természettudományi Társulat Könyvkiadó Vállalatának 1872-től indult egy sorozata és sok évtizeden keresztül tartott. A Rádium című, szép küllemű kötet a kiállításban is látható volt. Ebből a sorozatból nekem több, mint negyven könyvem van meg.

– Igazi gyűjtő vagy. Honnan indult el ez a szenvedély?

– Nyolcadikos voltam, amikor a földrajz tantárgy vége felé, valamint a fizikában tanultunk valamennyit a csillagászatról. Lenyűgöztek a csillagászati számadatok, melyek szó szerint megmondják, hogy hol van a helyünk a világban.

A szakmunkásképző elvégzése után néhány évvel, szakközépiskolás lettem ugyancsak itt Martfűn. Pécskői Miklós tanár úr nekem ajándékozta James Jeans 1933-ban megjelent, A világegyetem című könyvét. Innentől kezdve gyűjtöttem a téma régi szakirodalmát is. Elsősorban személyesen a szolnoki antikváriumban, de ma már az interneten is sok minden megtalálható.

– Cipőgyártó szakemberként, amatőr csillagászként és szakbibliográfusként ismernek szűkebb és tágabb környezetedben is. Szakkörök, klubok tagja vagy, helyi és megyei rendezvények látogatója, sőt előadója. Nem bújsz tehát a könyvek mögé, közé…

– Egyrészt azért is ismernek sokan, mert bár jászkiséri származású vagyok, de már nagyon régóta élek itt Martfűn. Gyerek voltam, amikor apukámtól kaptam egy nagy bőrtáskát. Amikor a varrás mentén elszakadt, elvittem javíttatni a helyi cipészhez. A műhelyben elvarázsolt a bőr illata. Nagy vágyam lett a cipőkészítés. Így kerültem Martfűre 1986-ban, és lettem szakiskolás.

– Akik ismernek tudják rólad, mennyire fontosnak tartod „Tiszás” múltad. Igaz, hogy a szakmunkás osztályodból te kerültél be a leghamarabb?

– Igen, valóban így történt. Jó jegyeim voltak. Végzősként indultam megyei szakmai versenyen, majd onnan tovább az országosra. A tét az volt, hogy az első öt helyezett szakmai vizsgák letétele nélkül megkapja a bizonyítványt. Második lettem az országos megmérettetésen, ezért míg mások az osztályból nagyban tanultak, én már megkezdtem a munkát a Tisza Cipőgyárban, a kísérleti műhelyben.

Valóban fontos nekem az ott eltöltött húsz év. Tanúja voltam a változásoknak is, a divíziók, majd pedig a kft. megalakulásának. Ennek megszűnte után, a Tisza Ipartelepen és szakmámnál maradva, a Lorenz Shoe Group-nál helyezkedtem el és ott dolgozom ma is.

– A munka, a könyvek gyűjtése az életed meghatározó része, de még sok más is az…

– A csillagászati érdeklődésem tovább bővült, amikor megtudtam, hogy Szolnokon működik a megyei TIT bemutató csillagvizsgálója.  Olyan szerencsém volt, hogy láthattam még a kupolát kinyílni.

El-eljártam a rendezvényeikre, és amikor úgy éreztem, konyítok már egy szinten e tudományhoz, be is léptem tagként. Sok különlegességet láttam azóta is, és sok érdekes, értékes előadást hallottam. Az élet ott, a sötétedéshez igazodva este kezdődik, általában az utolsó busszal, vonattal jövök haza. Előfordult már, hogy ottfelejtettem magam éjszakára, és megcsodálhattam egy éppen akkor felkelő üstököst, vagy éppen világító felhőket láthattam.

Sok éve már, a Múzeumok Éjszakáján, a Kutatók Éjszakáján én magam is előadok, általában egy-egy csillagász jeles évfordulója kapcsán. Emlékezetes számomra, hogy amikor Kopernikusz volt a téma, a gyűjteményemből meg tudtam mutatni a közönségnek latinul írt fő műve fakszimile kiadását.

– Nem csak megyei szinten ismernek már csillagászati körökben, hanem országosan is.

– Igen. Két éve vagyok a Magyar Csillagászati Egyesület által kiadott Meteornál rovatvezető. Ez egy havonta megjelenő nívós szaklap, melynél a szerzők cikkeit ellenőrzöm és én magam is írhatok bele.   

– Személyiségedben jól megfér egymás mellett a tudományos szemlélet és a játék is. Ezzel kapcsolatban is ismerhetnek téged a helyiek, ugyanakkor a környező települések falunapjainak közönsége is, hiszen gyakran vagy egy-egy szabadidős programban segítő.

– Az 1990-es évek elején alakult meg a Városi Ifjúsági Szabadidős Kör Szőke Feri irányításával, melynek majdnem a kezdetektől a tagja vagyok. A szakmunkásképzős évek alatt a kollégiumban laktam, a gyárban elhelyezkedve, immár dolgozóként pedig munkásszálláson. Jó néhány korombéli, vagy néhány évvel idősebb csoporttag élt ott, és bevittek maguk közé.

Az ifjúsági szó kikopott már a csoport nevéből. Szőke Ferinek egyszer humorosan azt mondtam, hogy lesz az még idős klub is, ha majd nyugdíjba megy. Az egyesület fajátékaival és a csoport tagjaival gyakran találkozni martfűi és más települések rendezvényein is. Én legtöbbször a kvíz-rulettnél vagyok.

Talán elárulható, hogy Halmai István életének ugyancsak fontos színtere a Martfűi Könyvtár. Kutatni, tájékozódni éppúgy eljár közénk, mint a sokféle irodalmi rendezvényre. A Lapozó Olvasókör oszlopos tagja. Elbűvölő, ahogyan kiváló memóriájával segít másoknak megtalálni a keresett művet a szakkönyvtárban Szereti az állandóságot, de mindig nyitott új felkéréseink felé. Előadóként többször részt vett már a Martfűi Hely- és Ipartörténeti Gyűjtemény által szervezett jeles napokon is. Pályázati forrásból két évig gyermekeknek tartott csillagászati szakkört a Művelődési Központban.

Az interjúban úgy nyilatkozott, már régóta inkább martfűinek vallja magát, mint jászkisérinek. Örülünk, hogy itt él közöttünk.

Kengyel Éva