SZÉLTÁNC – Tükröt tart a jelen, erőt ad a múlt – A MAGYAR KÖLTÉSZET NAPJA, 2022. április 11.
A jelennek tartottak tükröt az idei költészetnapon elhangzó versek 2022. április 11-én. A műfaj és a martfűi rendezvény iránt nagy volt az érdeklődés, szép számú nézőközönség gyűlt össze a pódiumműsorra a Művelődési Központban.
Városunkban hosszú múltra tekint vissza ez a magányos alkotási forma, ám József Attila születésnapján évről évre nyilvánosság előtt mutatkoznak meg a legfrissebb, vagy a már korábban írt sorok, rímek.
„Ne mondd, hogy nincs időd verset olvasni, egy vers, az két perc, három perc, ennyi ideje mindenkinek kell, hogy legyen, és amúgy semmi a világon úgy meg nem éri a ráfordított időt, mint a vers, mert ez alatt a két perc alatt megváltozhat az életed, ha hagyod, hogy a szöveg megérintsen, ha megfelelő pillanatban és lelkiállapotban talál el, valósággal átprogramozza az agyad, jobban mint bármilyen drog vagy bármilyen gyógyszer, kiránt a valóságból, felráz, magadhoz térít, egy pillanatra átröppent valaki másnak az agyába, egy villanásnyira másként fogsz gondolkozni, olyat látsz és érzel, amit egyébként sose láttál és éreztél volna, és utána ez az élmény is veled marad, úgy fogsz emlékezni a pillanatra, ahogy egyébként nem emlékeztél volna rá. Ne mondd, hogy nem érted, elég ha elolvasod, nem elemezni kell, elég odafigyelni rá, hagyni, hogy működjön, hogy hasson.”
Ezek Dragomán György szavai, egy nagyszerű könyv, Fenyő D. György Útikalauz a vershez című könyvének fülszövege.
Ez a kötet mindenkit versolvasásra buzdít, felfedezésre, felfedezni egy verset, megtalálni annak velejét, kóstolgatni a szavait, bejárni egy szöveget, vizsgálni bonyolult szerkezetét, nézni az egészet, meglátni a részleteket is, nagy kaland. Hiszen a versek az élet minden problémáját, kérdését felvetik, megválaszolják. Segítenek élni, megkapaszkodni, megbirkózni érzésekkel, helyzetekkel. Elolvasva egy verset, sokat kaphatunk, válaszokat, útmutatást, azonosulhatunk érzésekkel, gondolatokkal.
Verset olvasni tehát nagyszerű dolog, és akinek megadatott az írás képessége is, az nagy ajándék.
Sok éve már erre az alkalomra, a Költészet napjára, József Attila születésnapjára, Kengyel Éva szerkeszt műsort a martfűi versírók alkotásaiból, segítségül hívva más művészeteket, a táncot, a zenét. Szerencsések vagyunk, mert kis közösségünkben élnek többen is alkotó emberek, versírók, zenészek, táncosok. Így minden évben megszülethet itt a pódiumszínpadon valami új, lélekemelő.
Az idei műsort áthatotta a jelen, a jelent meghatározó események, hatások, tapasztalatok. Több alkotás is a ma történéseire reagált, erkölcsi kérdéseket is feszegetett. A műsor címe is utalt erre: Tükröt tart a jelen, erőt ad a múlt. Képet kaphattunk arról, mi foglalkoztatta az utóbbi időben versíróinkat.
Az idén Darida Andrea, Nagy Eszter, Venczelné Polgár Anna, valamint Mester Marcell voltak azok, akik értőn, szeretettel gondozták és adták át az alkotók gondolatait.
Gál Albert a gasztronómia, a zene jó ismerője most előadóként és szerzőként is bemutatkozott. József Attila Tudod, hogy nincs bocsánat című versét zenésítette meg egyedi módon.
Kiss Benedek András diák szereplőnk tenorkürtön játszott két népdalt. Örülünk, hogy megszólaltatta ezt a nem mindennapi hangszert.
Molnár Edina a Martfű Városi Nőikar tagja, de szívesen vállal szólista fellépést is. Magasba szálló hangja egyszerre volt kérő, könyörgő és elbűvölő.
Pápai Zita hangterapeuta különféle tibeti hangszereit megszólaltatva csendesítette le lelkünk háborgásait. Hiszen a versösszeállítás egyik célja az is volt, hogy reményt, kiutat mutasson a nehéz helyzetekben.
Székácsné Tálas Gabriella különféle művészeti ágak lelkes befogadója, ugyanakkor maga is előadó, két zenekar tagja. Ezúttal egy szép népdalt hozott el nekünk.
A Modern Táncműhely junior csoportja, Vidinszki-Tóth Nóra tánctanár vezetésével, az őselemek dinamikáját mutatta meg táncra hangolva.
Hálásak lehetünk, hogy két év után újra találkozhattunk. Köszönjük a versíróknak, hogy megosztották velünk alkotásaikat, gondolataikat, érzéseiket, köszönjük a szereplőknek, hogy kiszínezték az irodalmi estet zenével, tánccal, köszönet illeti Kengyel Évát, hogy megújulva ismét valami különlegeset varázsolt versíróink alkotásaiból, és nem utolsósorban köszönjük a közönségnek, hogy eljöttek, hogy kíváncsiak voltak ránk!
Szeretettel adtuk a műsort. Arra biztattunk mindenkit, hogy olvassanak verseket, mert a vers élni segít, használjuk ki képességünket, mert „egyedül az ember verselő, éneklő, zenélő, táncoló teremtmény”*!
* H. Móra Éva: A katedrális fontos – Két szemszögből in: Olvass bele!
Kengyel Éva és Székácsné Tálas Gabriella