A Kárpát-medencei Magyarság Művelődési Kör nyári kirándulásáról

Az utazás napján Bécsbe mentünk. A belvárosi sétán először megnéztük a Szent István-dómot, majd a Hofburgba (Kincstárba) mentünk. Elámultunk, hiszen annyi aranyat, ezüstöt és régi kincseket még nem láttunk így összegyűjtve. A magyar vonatkozású kincsek közül kiemelkedett Bocskai koronája, Szent István erszénye, Nagy Lajos király keresztje, Zrínyi Miklós sisakja és kardja, valamint Báthori István fejedelem díszvértje. Este a Práterben szórakoztunk, igazi gyerekek lettünk egy kicsit, sergőztünk, az óriáskerékről beláttuk egész Bécset, és a viaszfigurákkal fényképezkedtünk.

Másnap a Schönbrunni kastélyt néztük meg egy rövid sétán, majd a Laxenburgi kastélyban voltunk, ahol a Habsburgok másik nyári rezidenciája szolgálta a császári pompát. Csak ámultunk, mert még fényképezni sem volt szabad. Utaztunk Dottóval, kishajóval nagy esőben, és a bécsi erdőben is kirándultunk, láttuk Baden bei Wient és Mödlinget, ahol Haydn élt, valamint Beethoven a nyarait töltötte.

Pénteken hosszú út állt előttünk, de megálltunk Gmundenben, ahol egy nagy hársfát öleltek meg útitársaink, a szerelmes fiatalok. Azt kívántuk, hogy legyenek sokáig boldogok. Bad Ischl-ben megkóstoltuk az igazi islert, majd sétáltunk a legszebb kisvárosban is, Hallstadtban! Ez a hely szerepel a 10 legszebb település a világon, amit egyszer az életben mindenkinek látnia kell listán. Mi már láttuk!

A szállásunk Eugendorfban volt, közel Salzburghoz, egy csendes, falusias, családi panzióban. Finom vacsorákat kaptunk és a reggeli is bőséges volt.

Szombaton elmentünk Ellmauba, a hegyi doktorhoz. Éppen nem volt rendelés, de tényleg olyan szép helyen él, amit a tévében is láthattunk. Utána Kufsteinbe mentünk, ahol sok magyar is raboskodott. A 10-es cellában a magyar állam által létrehozott emlékkiállításon nemzetiszín szalagunkat is elhelyeztük Kazinczy Ferenc emléktáblájánál. A visszaúton a kedves idegenvezetőnk egy meglepetést tartogatott, megmutatta Chimsee türkizkék tavát. Szívesen fürödtünk volna egy kicsit, de a vacsora várt bennünket.

Vasárnap a Königsee-n hajóztunk a magas sziklák között. A kapitány trombitaszóval köszöntötte az utasokat, melynek hangja messze visszhangzott. Innen továbbmentünk a Berchtesgadenbe, ami egy német kisváros, melynek közelében egy 1835 méter magas hegyen áll Adolf Hitler egykori pihenőhelye, a Sasfészek. Jelenleg étteremként és turisztikai látványosságként szolgál. Sajnos nagyon nagy eső volt és semmit nem láttunk a panorámából, mert a felhők ráültek a hegyre. Az épületben láttuk a márványkandallót, melyet Mussolini ajándékozott neki. A szőnyeget Hirohító császártól kapta Hitler a születésnapjára. Tízszer járt ott a Führer, és az épület költsége mai áron számolva 150-200 millió eurót tenne ki. Érdekes volt a szerpentines utazás, csak saját buszukkal lehet felmenni, vagy gyalog. Hitler emléke csak a falakban van, semmi nem utal rá, csak egy kis kiállítás a buszmegállóban.

A hatodik nap mentünk Mozart városába, az Észak Rómájába. Salzburg az egyik legnagyobb osztrák város Bécs, Graz és Linz után. A székesegyházat és a Mozart házat néztük meg. Sétáltunk a Mirabell kertben és az elmaradhatatlan, híres Mozart golyócskákat is megvettük. A kedves idegenvezetőnk sok ismeretet átadott, de már a szemünkkel és az agyunkkal is nehezen fogadtuk be a rengeteg látnivalót. A visszaúton a Hellbrunni kastélyt is megtekintettük, melynek parkjában vízi játékok szórakoztattak bennünket.

Eljött a hetedik nap, A Duna völgyében jöttünk haza, de megálltunk Melkben a gyönyörű apátságot megnézni. Hajóztunk is egyet, de a vízállás miatt rövidebb szakaszt láttunk a Duna jobb és bal partjából. A leírásban szinte csak a felsorolásban érintettem a látnivalókat, de mi 48-an mindent láttunk–hallottunk, és elraktároztuk az élményeinket.

Ezek a kirándulások, a sok látnivaló mellett jó barátságokat, vidám beszélgetéseket adnak. A szép emlékeket jó újra és újra felidézni, megnézegetni a sok képet, amit ott készítettünk. Nem veheti el tőlünk senki az élményeinket, hiszen a legjobb dolog élményeket gyűjteni, azok a legmaradandóbb emlékeink.

Köszönjük az alapítóknak, a szervezőknek, és minden útitársnak, hogy ismét gazdagodtunk lélekben.

Az emlékeket felidézte Biliczné P. Szabó Gyöngyi, egy lelkes kiránduló.