Kellemes húsvétolás kissé kellemetlen időben

Mi Városszépítők nem a legtöbb "jószággal", de elvoltunk. A nap hőse Ulacs Bea volt, az ő révén és családja segítségével érkezett két pici, egyhetes bárányka (egyik fekete, a másik foltos) az anyajuhhal. Édesapja oda is hozta takarmánnyal együtt őket, és haza is szállította Homokra a gazdájához. Nagy-nagy köszönet érte, mert nélkülük nagyon-nagyon szegényes lett volna a "felhozatal". Ráadásul édesapjától még egy láda galambot is kaptunk megcsodálni, megsimogatni, majd röptetni. Ez korábban is programunk volt. Most is tetszett a gyerekeknek!

Nyúl ügyben - a tavaly első ízben jelenlévő - Menkó Beáta hozta a nagytestű nyulait. Ezeket jobban lehetett simogatni. Bár néhány esetben minden volt az, csak simogatás nem, ahogy a gyerekek bántak - első találkozásuk alkalmából - a simogatni való állattal. De túlélték!
Férfitagjaink a szállítást, a sátor- és ketrecállítást bonyolították (Pásztor Gyula, Pálinkás Pál, Rózsa Róbert és fia Máté, Szőke László). Köszönet nekik!

Másik terület – részünkről is – a kreatívkodás biztosítása a gyerekeknek. Bent a Pódium teremben igazán sok minden várta a kisebb-nagyobb gyerekeket, de még a felnőtteket is. A Városi Szabadidős Kör fajátékai, táncház, sok kézműveskedési lehetőség, közte a mieink is. Szőkéné Ildikó 120 sógyurmás festhető tojása, sok egyszerűbb és nehezebb kifestő, és hasonlók. Ildikón kívül Magyarné Éva és Herkóné Marika segítették a kicsiket a „művészi alkotásaik” elkészítésében. Köszönjük a munkájukat!

Az aulában volt a fentieken kívül légvár és az előtérben vattacukor, s az elmaradhatatlan tojáskeresés is.

Összességében elmondhatjuk: sok-sok kisgyereknek adtunk örömteli, nevetős perceket, fontos élményeket ezen a cseppet sem ideális húsvéti délutánon.

Vinczéné Balogh Magdolna