Versenybíróként és az elsősegély önkéntes csapat tagjaként az atlétikai világbajnokságon
A versenybírók, így a martfűi Tari János is különleges helyzetben voltak a budapesti atlétikai világbajnokságon: testközelben találkozhattak a világsztár atlétákkal, megtekinthették az edzéseiket, versenyeiket.
Augusztus 19-27. között Budapesten rendezték Magyarország történetének legnagyobb sporteseményét, a 2023-as Atlétikai Világbajnokságot, amelyre több mint 200 országból 2100 atléta érkezett hazánkba. A verseny fő helyszíne a vadonatúj Nemzeti Atlétikai Központ volt, Budapest déli részén, a Duna bal partján, de utcai versenyek és a fővárost átszelő maratoni és gyalogló versenyszámok is színesítették a programot.
Az esti döntőkön minden alkalommal több világbajnokot is ünnepelhetett a közönség, és a délelőtti programok is a versenyszámok és az atlétika szuperhőseinek izgalmas egyvelegét kínálták.
A versenybírók nélkül ezt a világbajnokságot nem lehetett volna megrendezni. Meghatározó szerepük volt a szervezésben, a versenyirányításban.
Tari János 2021-ben lett atlétikai versenybíró, amikor kifejezetten a világbajnokságra képeztek ki sportszerető embereket. Először U14-16-os korosztályos versenyeken kellett éveken át bizonyítaniuk a rátermettségüket. Már ebben az évben nemzetközi versenyekre is meghívást kapott: a két magyar nagydíj versenysorozat budapesti és nyíregyházi versenyein és Székesfehérváron, a Gyulai István Memorial Atlétikai Magyar Nagydíjon vett részt mint versenybíró.
Atletizálni tizenhatéves korában, a törökszentmiklósi Székács Elemér középiskolában kezdett, majd a HVSE (Hódmezővásárhelyi Városi Sportegyesület) színeiben versenyzett. Középtávfutó volt, 800, 1500 és 3000 méteres középtávokon versenyzett. Ma a középiskola mezőgazdasági tárgyakat oktató tanára, emellett edzőként is erősíti a Székács futócsapatát.
Az atlétikai világbajnokságon az utcai futásoknál tevékenykedett, a női és a férfi maratonfutás pályabírója lehetett.
– Magyarországon kb. ezer versenybíró van, akikből kétszázan kapcsolódhattak be a világbajnokság lebonyolításába, közülük lehettem én az egyik. Szolnok vármegyéből ketten voltunk versenybírók.
A Lánchíd közelében, a Clark Ádám téren kellett biztosítani, felügyelni a verseny útvonalát, ha valaki feladja vagy rosszul lesz, bekísni az egészségügyi állomásra. Szerencsére ilyen az én állomásomon nem volt. A kordonon belül, testközelből koordinálhattam a versenyt, ami felejthetetlen élmény annak, aki az atlétikát szereti – mondta el Tari János.
– Ez tíz napot jelentett, mivel a versenyzők már a VB előtt több nappal ott edzettek, aklimatizálódtak a helyszínen. Az utcai futások az utolsó két napon zajlottak, előtte nyolc napig az elsősegély önkéntes csapat tagjaként kapcsolódtam be a verseny biztosításába.
– Mi volt számodra a legnagyobb élmény? Volt-e kedvenc versenyződ?
– Mivel én 1500-as futó voltam, az 1500 méteres döntő volt számomra a legizgalmasabb verseny, amit közvetlenül a célvonaltól egy méterre tudtam követni.
Armand Duplantis a férfi rúdugrás döntőben a világbajnoki cím megszerzése mellett milliméterek híján majdnem világcsúcsot ugrott. Nagyon szimpatikus volt a közönségnek és számomra is.
Shelly-Ann Fraser-Pryce a 15. atlétikai világbajnoki érmét szerezte Budapesten, a világon a harmadik eddigi leggyorsabb 100 méteres női futó. Vele sikerült fotózkodni.
– A magyar versenyzők közül kit emelnél ki?
– Szemerei Levente maratoni futó, aki a 40. helyen ért célba, 2 óra 17 perc alatt futotta le a maratoni távot, nagy szurkolói támogatással.
Amikor harmincvalahányezer ember bíztatta a magyar versenyzőket, az örök élmény marad számomra. Teljesen euforikus érzés volt. Számomra igazi meglepetés volt, hogy ennyi ember szereti az atlétikát. Egy színvonalas atlétikai világverseny igenis érdekli a magyar embereket.
– Magára a hazai atlétikai sportra, a gyerekek, a fiatalok érdeklődésére milyen hatással lehet ez a verseny?
– Nagy motiváció számukra. A magyar versenyzők, akik indultak, szinte mindenki egyéni csúcsot teljesített, húszéves rekordokat döntöttek meg. Ilyen közegben sportolni nekik is hatalmas élmény. A gyerekek, a fiatalok azt látták, hogy megéri edzeni! – hangsúlyozta Tari János.
Szeptemberig a versenyek miatt a martfűi sportember szinte minden hétvégéje foglalt volt. Most, ezek lezártával újra edzőcipőt húzott és a Tisza gáton gyűjti a kilométereket, felkészülve a jövő évi versenyekre.
Herbályné Kalmár Irén