„Amikor azt mondják, 1848. március 15-e, akkor azt feleljük rá: szabadságharc”

A délelőtt folyamán városunk legkisebb lakói, a Játékvár Óvoda és Bölcsőde kisgyermekei és nevelőik ünnepi műsorral, versekkel, táncokkal és saját kezűleg készített díszekkel, játékosan emlékeztek a márciusi ifjakra.

Ezután az ünnepi műsor következett, melyet a Martfűi József Attila Általános Iskola tanulói és tanárai készítettek „Mint csillagok ragyognak boldogan / S fényt szórnak minden születő tavasznak” címmel. Ezt két alkalommal mutatták be az ünneplőknek a gyerekek. Délelőtt a középiskolások nézték meg a műsort, míg délután az általános iskolásokat és az egész város lakóit várták a dicső múltidéző visszaemlékezésre. A második, teltházas előadás előtt Földi Edina önkormányzati képviselő, az általános iskola igazgatónője ünnepi beszédét hallhattuk.

– Amikor azt mondják, 1848. március 15-e, akkor azt feleljük rá: szabadságharc. Ha azt mondják, ’48. szeptember 29-e, Pákozdot mondunk. Ha azt halljuk, hogy 1849. augusztus 13-a, azt feleljük: fegyverletétel, Világosnál. Ha október 6-át említik, tudjuk a választ: aradi vértanúk. Élő emlékezet a nemzet tudatában, mérföldkövek, cölöpök, amelyek biztos támpontot jelentenek, amelybe a nemzet megkapaszkodhat – emlékeztetett Földi Edina.

– Engedjétek meg nekem, hogy most egy kicsit helyi szintre is elhozzam ezen gondolatok magvát. Vegyük most ezt a 48-as lelkesedést, hitet, akaratot magunkra. Kimennénk-e ma esőben az utcára? Lenne-e valami, ami minket martfűieket összekovácsolna? El tudnánk-e engedni a nyugalmunkat, a kényelmünket? ... Megnéznénk-e ki, mit csinál a valóságban? Hogy is történnek az események, hol is élünk, ki miben vár akár tőlünk is aktivitást? Akarnánk-e, képesek lennénk-e? Úgy, mint Petőfi, Vasvári, Jókai.

Hamarosan nyár. Egy ékszerdobozban élünk, nyugalomban és biztonságban. De teszünk- e érte, hogy az is maradjon? Petőfi és a sok „kisember” tett. Nem csak elvárt. Nem csak számonkért. 48-ban minden közösség, minden kisember tette, amit tudott. De tette. ...

A magyar szabadságharc végül is elbukott. Hajlamosak vagyunk néha arra, hogy a magyar történelem e nagy fejezetét végzetes kudarcnak ítéljük meg. Pedig nem csak a sikerek, de a kudarcok is a nemzet épülésére fordíthatók, akkor, ha megértjük annak üzeneteit, ha hallgatunk a latin mondásra: Historia est magistra vitae / A történelem az élet tanító mestere/. Mert minden történelmi eseménynek, így 1848. március 15-nek is van üzenete a mának és a jövőnek. Éppen ezért is válhatott nemzeti ünnepünkké, válhatott világító toronnyá viharos történelmünkben. Csak figyelni kellene.

Szeretném hinni, hogy még mi is és a gyermekeink is megtapasztalhatják, milyen jó lehet egy olyan ünnepnap, ami a világon csak nálunk van, ami csak a miénk. A miénk, minden magyaré. És nem azért, hogy büszkék legyünk, hogy lobogtathassuk, hanem azért, mert tanultunk belőle valami örök érvényűt. Mondjuk, azt, hogy a szabadság olyasmi, amiért megéri mindent egy lapra tenni, amiért érdemes tenni. Sőt kell! – zárta ünnepi gondolatait.

Az előadás után koszorúzással tisztelegtünk a Szent István tér 1848-’49-es emlékművénél.

Március 17-én vasárnap 10 órától, a városi programsorozat zárásaként, a Martfűi Református Templomban ünnepi Istentisztelettel emlékeztünk a forradalom és szabadságharc máig ható eszméire.

– Engedd Urunk, hogy a te néped, magyar népünk, nemzetünk tudjon úgy ünnepelni, hogy szavainkban, tetteinkben megmutatkozzék a te végtelen jóságod és kegyelmed! – adta át gondolatait Tóth László református lelkipásztor a forradalom és szabadságharcra emlékezve. –Kérünk hát, hogy a mai napra előkészített igéddel adj nekünk békességet, bölcsességet és nyugalmat a sokszor nyugtalan lelkeknek! Ámen.

Polák Boglárka

>>>Tovább a 2024.03.14 - Március 15-ei megemlékezés - Játékvár Óvoda Martfű Képgalériához

>>>Tovább a 2024.03.14 - Március 15-ei Városi Ünnepi Megemlékezés és koszorúzás Képgalériához